Ugye, hogy nincs különbség? Húzom a számat, de azért provokálom a dombon az X-faktort és a Megasztárt. Persze megtalálom benne a szükséges élvezeti PH-értéket is, de azért ricsajosan kikérem magamnak aaaaa....Mit is?

A bulvársajtó passzátszelet támasztott az X-faktorral szemben

Többnyire ugyanazt, a szalonképtelen manipulációval szemben emelem fel a szavamat unos-untalan. Ma úgy tűnik, hogy szélmalomharcomhoz mások is csatlakoztak: a bulvársajtó ugyanis passzátszelet támasztott az X-faktorral szemben. A zsűritagok közül Geszti Péter jellegzetes mimikával előadott elérzékenyülési jelenetét több produkciónál is felfedezték, és késedelem nélkül közkinccsé tették. Ezek a tények, ami viszont ezután következik, az lényegében hangos gondolkodás.

Magyar-naív kettős állampolgár az, aki azt gondolja, hogy ezek a tehetségkutatónak álcázott reality műsorok nem precízen megkomponált forgatókönyv szerint mozgatják a nézőket. Meglepődött felocsúdást színlelve a bulvármédia azt kéri ki magának, hogy merészeli az X-gyár a valóságot ily szemérmetlenül kedvtelve megvágni. Cui prodest? - kérdezi ilyenkor a művelt magyar. Én úgy vélem, hogy a nézettségi adatok tanúsága szerint a földbe döngölt konkurencia próbál néminemű lejárató hadjáratot kezdeményezni arra apellálva, hogy megtalálja azt a célközönséget, aki ennek hatására felordít: JÉÉÉÉ! Télleg! Ja! Természetesen a megszólított honpolgár addig már ne mélyüljön el a kézenfekvő következtetések vadregényes birodalmában, hogy kihozza az egyenlet megoldását, miszerint mindkét műsor manipulál. Ki-ki saját tehetsége szerint.

Pech, hogy Geszti nem képes jellegtelenül elérzékenyülni

Drága Barátaim! Szerintetek a zsűri tagjai azért vannak minden válogatón ugyanabban a ruhában, sminkben, mert a szolid költségvetés takarékosságra inti a stábot? A készítők kényelmesek és huncutkák 2in1, a nézők pedig az instant idióták. Gondoljunk csak bele! Elég csak pár veretes meghatódottságot produkálni, amely aztán tetszés szerint bevágható bármelyik produkciónál. Az viszont pech, hogy Geszti nem képes jellegtelenül elérzékenyülni. Karakteres egyéniséghez méltó, individualista ádámcsutka-mozgása simán lebuktatta. Na, bumm! Ez csepp a tengerben! Az ördög itt nagyon sok részletben lakozik.

Szemezzünk az utolsó előválogató indulóiból! A Szabó Mariann nevezetű karaoke-oktatónak címkézett versenyző duplán ismerős lehet. Bármennyire is átlagosan sztájlisztolva járult a zsűri színe elé, szemmel láthatóan hasonlít Szekeres Adrienn énekesnőre. Ezt nemcsak én gondolom így, hanem az Unisex együttes is erre a következtetésre juthatott, hisz vele pótolták a távozó tagot.

A hölgy vastagon szakmabeli, ne is ringassuk magunkat abban a tévhitben, hogy eddig a pillanatig porosodott egy vidéki karaoke-bár legeldugottabb sarkában. A zsűrinél ilyenkor bezzeg dolgozik a pókerarc!

Aztán ott van a Tina Turner-utóérzet, Báder Mária, aki időszámítás előtti zsengekorban egy zenetanárhoz járt Keresztes Ildikóval. Ildikó némi bizonytalanság látszatát keltve aztán mégis felismerte a korosztályába tartozó énekesnőt. Apropó korosztály! A Susan Boyle-jelenségnek köszönhetően a „túlkoros" versenyzők előtt is megnyílt pálya.

Nem mérhető egy mércével egy 11 éves tüncibünci kisleány és egy 42 éves traktorértékesítő

Az idősödő, csiszolatlan szürke egér effekttel inkább a Megasztár operál. Annak a produkciónak amúgy ez a legszánalmasabb vonása. Görcsösen igyekszik a reality szereplőit a lehető legkülönfélébb karakterekből meríteni. A nagy iparkodás vége méltatlan versenyhelyzetet teremt, mert semmilyen felfogás szerint nem mérhető egy mércével egy 11 éves tüncibünci kisleány és egy 42 éves "kitörök a lúzerlétből" traktorértékesítő.

Nem nagy az esélye, hogy az általam amúgy mélyen tisztelt Presser Gábor olvassa a soraimat, de ha mégis, megkérném, az angol versenyzőnek súgja a fülébe: MÁDZSÁR DÁL!

A cinkelt zenés realityk persze kínálnak élvezhető pillanatokat, van pár figura, akik derekasan odateszik magukat és megficánkoltatják a csillárt. Na, én pont közülük sajnálom azokat, akik reménykedő töltelékelemként szerepelnek a műsorban. Szó ami szó, a mellékelt ábra szerint elég sok tehetségesen éneklő emberke van kishazánkban, én pedig direkt örülök, hogy nincs zenei affinitásom. Legalább nem kell hiú ábrándokkal együtt élnem, mert ennek a piacnak a szabályai nem naiv ábránd kompatibilisek. No meg egy picit sajnálom még az sms-kényszeredett, megvezethető nézőket is, akiknek bárgyú, emberi gyarlóságát maximálisan kihasználják. Mi már csak ilyen instant élményekre szakosodott homoszapienszek vagyunk, sokszor előbb oldódunk, mint gondolkodunk, mi a fogyasztható fogyasztók.