Olyan nincs, hogy boldog szingli! – Prof. Dr. Bagdy Emőke pszichológus előadása az MMIK-ban
Képgaléria megtekintése2010.09.27. - 01:15 | vorinori - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Létezik-e olyan - a szó szoros értelmében vett - titok, melynek birtokában megoldhatjuk párkapcsolati problémáinkat, és zökkenőmentesen átlendülhetünk a buktatókon? Előljáróban annyit, hogy meg kell tanulnunk szövetségben megélni a szerelmet, kitartani párunk mellett, és elfogadni, hogy a férfiak és a nők sokszor egy egészen más világból jöttek… Második írásunk is hasonlóan közelít Prof. Dr. Bagdy Emőke pénteki, MMIK-beli előadásához.
Érdekes megfigyelni, mekkora igény mutatkozik neves pszichológusok, lélekgyógyászok előadásaira, mennyire éhezzük a lelki „gyógymasszázst". Pénteken is tömve volt az MMIK nagyterme, rengetegen - javarészt nők - voltak kíváncsiak Prof. Dr. Bagdy Emőke előadásában a jól működő párkapcsolat titkaira. Az előadás végén tömény titok-esszencia és nem kevés recept nélkül kiváltható „kapcsolat-pirula" részesei lettünk.
Mint a jin és a jang
Biológiailag is merőben más a két nem, ehhez kétség sem fér. Nemcsak a szemet szúró testi adottságokban különbözünk, hanem az agyunk is máshogy működik, ugyanis a nőknél a jobb, míg a férfiaknál a bal agyfélteke a domináns. Ezért míg a férfi racionálisan gondolkozik, keveset beszélt az érzelmeiről, és a családban a védelmező, óvó szerep az övé, addig a nő csacsog, érzelemgazdag, és ő a családi melegség, a nyugalom és biztonságérzet fenntartója. Ezt bizonyítja az alábbi, sokat hallott párbeszéd is:
Nő: Legalább kedveskedhetnél egy kicsit, átölelhetnél, vagy mondhatnád, hogy szeretsz!
Férfi: De hát az egész fizetésem hazaadom nektek, hogyan bizonyítsam jobban, hogy szeretlek?
Az emocionális és a racionális beállítottság egyik leghétköznapibb példája ez, de a női és férfi lét a világ két ellentétes pólusaként mégis összeillik, mint a jin és a jang. De vajon mik a mozgatói egy boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatnak?
Ha a boldog párkapcsolat mozgatóira vagyunk kíváncsiak, vissza kell mennünk egészen a megszületésünkig. Hihetetlenül hangzik, de az, hogy édesanyánk hogyan viszonyult hozzánk, és mennyire szeretett minket ezekben az időkben, meghatározza további életünket. Egy csecsemő még magatehetetlen, éppen ezért fokozottan vágyik a biztonságra, az őt körülvevő szeretetre. Ha az anya feszült, ideges, vagy a gyermekével nem törődik eleget, ezt a csöppség megérzi, és a fokozott biztonságérzete kielégítetlen lesz. Nem tanulja meg, milyen érzés biztonságban lenni, és milyen érzés, ha feltétlenül szeretik őt. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy egyéves (de jobb esetben kétéves) koráig az anyuka maradjon vele otthon, és minden idejét, minden szeretetét odaadja neki, mert később, a párkapcsolatai során ez az ember ugyanazt a biztonságérzetet fogja keresni a párjában, mint amit az édesanyjától megkapott és megtanult.
Életünk következő éveiben aztán rengeteg viselkedésmintát sajátítunk el szüleinktől, és szinte akaratlanul tanítják meg nekünk otthon, hogyan „kell" reagálni egyes szituációkra. Ez az oka annak, hogy amikor fiatal felnőttkorban ránk talál az első nagy szerelem, már egy egészen nagy szocializációs csomagot viszünk magunkkal, és teszünk bele a kapcsolatba. Ennek, és a későbbi kapcsolatainknak is három, úgynevezett alappillére lehet, melyek az intimitás, az elkötelezettség és a szenvedély. Ha csak az első kettőt visszük a kapcsolatba, azt nevezzük barátságnak, amiben közel kerülünk egymáshoz, megoszthatunk egymással mindent, és elkötelezettek vagyunk barátunk iránt. Ha csupán intimitás és szenvedély a két összetevő, úgy a szerelmi kapcsolat nem lesz tartós, hiszen hiányzik az elkötelezettség. Éppen ezért egy párkapcsolat két legfontosabb alappillére az elkötelezettség és a szenvedély, állítja prof. Dr. Bagdy Emőke.
Biztos, hogy létezik új, szebb, jobb?
Sajnos, a mai világban a fogyasztói társadalom sosem látott méreteket ölt. „Dobd ki a régit és vegyél újat!" - halljuk mindenhonnan, és ez sajnos a kapcsolatainkra is igaz. Ma már nem divat megjavítani a régit, a megromlottat. Ha tönkre ment a házasságunk, könnyedén továbblépünk, hiszen nőből, férfiból is van jobb, szebb, újabb. Ám az elején, amikor még tart a lángolás, mindannyian azt hisszük (vagy reméljük): ez örökké így marad. Pedig tudnunk kell, hogy egy kapcsolatnak szakaszai vannak, amiket ha felismerünk és megtanulunk kezelni, átléphetjük és megoldhatjuk az aktuális problémákat, hogy aztán ne kelljen „új, szebb, jobb" után nézni.
A szerelem első évében még a lángolásé a főszerep, ebben az időszakban alig vesszük észre a másik hibáit, szinte tökéletesnek látjuk párunkat, és minden rózsaszín. Aztán az 1.-3. évben egymás lehető legjobb megismerésére törekszünk, vagy ahogy a professzor asszony mondta: „akár a sünök, akik fáznak, mi is úgy próbálunk meg egyre közelebb kerülni a másikhoz, hogy tüskéinkkel ne sebezzük meg egymást". A gyermekvállalással újabb korszak kezdődik egy párkapcsolat életében, hiszen akár belátjuk, akár nem, a férfinak ezután akaratlanul is kisebb szerep jut, így természetes érzés, ha féltékenység üti fel a fejét. Ilyenkor kell a nőnek okosan viszonyulni a társához, és éreztetni, hogy párja kiválóan megállja helyét az új szerepkörben is. A következő nagyobb erőpróba a 40.-50. életév között jelentkezik, amikor hormonális változások ütik fel a fejüket mind a nőknél, mind pedig a férfiaknál. A nőknél az ösztrogénszint csökkenése (klimax) házsártosságot, férfiasodást, sőt, nem várt helyeken fellépő szőrösödést idéz elő, a férfiaknál pedig ilyenkor figyel be az ún. kapuzárási pánik, amikor úgy érzik, még egyszer utoljára bizonyosságot kell szerezniük hódítási képességeikről. Ha ezt a korszakot a párkapcsolat túléli, akkor utána valamelyest „nyugisabb" időszak veszi kezdetét.
Mi az élet értelme?
Emőke véleménye szerint az élet értelme - társadalmi szempontból mindenképpen - a gyermek és a család. Az „olyan nincs, hogy boldog szingli!" kijelentést pedig hatalmas taps fogadta. Ezekszerint tehát sokak egyetértettek vele, hogy napjaink társadalmának egyik túlzott jelentőséggel bíró életformája, a szingliség nem okozhat akkora boldogságot, ahogy azt maguk a szinglik állítják. Mert mindannyiunk életében a legfontosabb a sikeres párválasztás, és a családalapítás. És hogy létezik-e az írás elején megfogalmazott nagybetűs titok? Nos, szerintünk nem. A professzor asszony nem adott a kezünkbe kulcsot párjainkhoz, hiszen minden kapcsolat más és más, és a befolyásoló tényezők száma szinte végtelen. Kezdve a csecsemőkortól, a szocializáción át későbbi életünkig, számtalan tényező határozza meg párkapcsolatainkat, és hozzájuk való viszonyunk milyenségét. Az azonban tény, hogy az egymásra figyelés mindennél fontosabb. Sokat segíthet például, ha fél-fél óra erejéig elmondjuk egymásnak gondjainkat, amik a hét során (vagy a kapcsolat során) felhalmozódtak, és partnerünk megpróbálja értelmezni, visszamondani őket, jelezve ezáltal, hogy érti-e, vagy sem, majd pedig együtt próbálunk megoldást találni rá. Az odafigyelés és a másik tisztelése mellett fontos, hogy tisztában legyünk vele: egy kapcsolat két legfontosabb összetevője a szerelem és a szövetség. Meg kell tanulnunk szövetségben megélni a szerelmet, kitartani párunk mellett, és elfogadni, hogy a férfiak és a nők sokszor egy egészen más világból jöttek.
Programkereső
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1916 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Tökéletes szerelem – Ábránd vagy valóság?
írta: Makrai Tamás
Február közeledtével a boltok polcai megtelnek szívecskés macikkal, a tévécsatornák sorra sugározzák a hollywoodi love storykat, miközben mindenki az igazira vágyik. A Valentin-napi szerelmes filmáradatból, már 14.-e előtt bőven kapunk szemrevalót. Catherine Breillat Tökéletes szerelem című alkotása nem tartozik a nyáltól csöpögő lávsztorik közé, épp ellenkezőleg- megdöbbent és gondolkodásra késztet. Létezik egyáltalán tökéletes szerelem? Örök ábránd vagy rózsaszín valóság?
Először a szavak jelentését járjuk körül. Pompás, remek, kiváló, hibátlan… ezek mind a tökéletes szó szinonimái. De folytathatjuk a sort az optimális – az adott helyzetnek megfelelő legjobb, és az ideálissal. Míg a szerelem címszóra a következőt dobja ki a rendszer.
„ A szerelem egyik jelentése vágyakozással, rokonszenvvel, intimitással párosuló érzelem, másik általánosabban értelmezett jelentése pedig az ilyen érzelmen illetve természetes nemi vonzalmon, szexualitáson alapuló vágyban és odaadásban megnyilvánuló érzelmi kapcsolat két ember között. (forrás: wikipedia.org)
Tegyük fel még egyszer a kérdést. Létezik kompromisszum-mentes, viszonylag konfliktus nélküli, nem érdekbeli, valós érzelmen alapuló, azaz tökéletes szerelem?
Elméletileg létezik, gyakorlatilag csak nagyon minimális esetekben.
Kezdjük a legelején: az ovis szerelem. Nagyjából ez áll a legközelebb a tökéletességhez, bár itt szerelemről- vágyban és odaadásban megnyilvánuló érzelemről nem nagyon beszélhetünk. Egyszerű tetszik, nem tetszik, alapján döntöd el, hogy kinek az arcára nyomsz lopott csókot az óvoda rejtett zugában.
Ez a viselkedés felfedezhető még az általános iskola alsó tagozataiban is, majd a felsőbb években valójában közelít ez az érzelemhullám a szerelemhez. Ez az időszak az első, az igazi (legalábbis azt hiszed) szerelem időszaka. Legtöbb esetben osztálytárs vagy közelben lakó szomszéd lesz a kiszemelt. Hogy miért? A megoldás pofon egyszerű.
Egy közösségben töltitek a nap nagy részét, így ismeritek egymást. Az ember társas lény, így egy idő után közösségen belül érzelmek kezdenek szövődni. Minden csoportban van egy optimális legjobb. Már itt hatalmas kompromisszumokat kötünk magunkkal, anélkül hogy tudnánk róla.
10-14 éves korban elkezdenek dolgozni a hormonok. A srácoknak a legnagyobb mellű, legjobb testű és a legszebb kell, míg a lányoknál nem csak a testi kapacitások, hanem az érzelmek és az értelem is számítanak. Köztudottan a lányok korábban válnak felnőtté, míg a srácok csak 4-5 évvel később lépnek a nyomdokaikba, így a két nem között kettéválik a pubertáskori időszak. Mire a srácok úgymond beérnek, addigra a mai lányok már nem éppen az ártatlanság mintaképei- tisztelet a kivételnek. A csajok már a középiskolában elkezdik gyűjtögetni a trófeákat, amit a srácok nagy örömmel vesznek. Feltételek nélkül kipróbálhatják magukat az élet e területén, kell ennél több? Igaz, néha becsúszik egy-egy hiba is, mely csak 9 hónap múlva válik igazi problémává.
Amikor a szexualitástól túlfűtött tinik bekerülnek az egyetem falai közé, elszabadul a pokol, vagy éppen a mennyország, igazából csak nézőpont kérdése. A 18 éves kiscsaj a gimis hódításaiból felbuzdulva azt hiszi, hogy bárkit megkaphat, és tényleg így van. Naivitását kihasználva bárki póznára tűzheti, amikor csak akarja. A pasik a középiskolai évekből magukkal hozott kultuszt szeretnék ismét kiépíteni maguk köré. Ez általában a „minden éjjel részeg vagy, hű de menő vagyok” és az „én vagyok a falu bikája” fogalmában ki is merül. Két alternatíva létezhet: tényleg ők lesznek az egyetem bikái, és legfőbb szenvedélyüknek, a fehérnemű-gyűjtőgetésnek hódolhatnak, vagy éppen letörik a ***vaikat, és jó útra térnek- ez a ritkább eset.
Ismét tegyük fel a kérdést. Létezik tökéletes szerelem?
Az idő előre haladtával egyre inkább csak ábrándképnek tűnik, bár az egyetem falain belül szövődtek már valós érzelmen alapuló, hosszantartó, sőt néha oltárig eljutó kapcsolatok is. Pislákoló reménysugárként még ott ragyog a boldogító igen, már ami az előző kérdést illeti.
Kilépünk a nagybetűs életbe, de a tökéletes szerelemet még mindig keressük. Bármily furcsának is hangzik, ekkor van a legnagyobb esély, hogy meg is találjuk. Személyiségünk többnyire kialakul, és szó szerint tapasztalatból ismerjük az embereket. A döntéseinket nem befolyásolja egyetlen jó- vagy rosszakaró barát sem. Egyedül pásztázhatunk az önmegvalósítás mezején. Repkedhetünk virágról-virágra, nagyjából feltételek nélkül, de már felelősség tudattal párosulva. Nem számít a kor, a hovatartozás, a pénztárca vastagsága, és egyéb kifogások. A látókör és mozgástered kitárul. Nincs, aki korlátokat vonna köréd, egyszerűen határtalan vagy.
A legtöbb 25-30-as, egyedülálló férfi bárokban, klubokban, rosszabb esetekben diszkókban ismerkedik. Míg az előző két helyen nagy a valószínűsége, hogy rá talál a „majdnem” tökéletesre, addig a diszkós esetek többségében a WC-ben, vagy a saját tulajdonú kocsijában (amire roppant büszke) emeli magasra esténként egy-egy csitri pátoszát az osztálytársai körében.
A 30-as éveiben járó hölgyek leginkább karriert és családot építenének. Legjobb esetben mindkettőt sikerül egyszerre. Ha valaki ilyenkor találja meg az igazit, az akár szólhat örökre is. Ez a „majdnem tökéletes szerelem”.
A házasságok alakulásában észrevehető, hogy az első 15-20 év boldogságban és szeretetben úszik. Majd amikor a család szemefénye kirepül a fészekből, hirtelen kiüresedik az életük, elunalmasodik minden, megszokássá válik minden pillanat, és csak rutinból élnek. Ha nem tesznek semmit sem a házasságuk felújításáért válás vagy félrelépés lehet belőle. A gyerek magát okolja a történtekért, és addig őrli magát, míg mély depresszióba zuhan, és ez örökké hatással lesz további életére. Nem bízik meg senkiben, még saját magában sem.
Visszatérve a félrelépéshez. A férj/ feleség menekül az elunalmasodott hétköznapokból, és új vizekre evez, olyan partokat fedez fel, ahol még sose járt. Új környezet, új közösség, új érzelmek, és máris egy motelszobában találja magát 50 évesen egy 25 –ös bombázóval, vagy 46 éves családanyaként egy Volvo hátsó ülésén fetreng egy chippendale fiúval. Ez nem éppen a tökéletes szerelem, amiről akkoriban az oltárnál álmodott.
Ha a házasság túléli ezt a válságot, akkor már jó úton halad a tökéletes szerelem felé, mert igenis létezik. A síron túli szerelem, amikor a két lélek a mennyországban ismét egymásra talál. Ez a tökéletes szerelem. Feltételnélküli, érdekmentes, kompromisszumokat nélkülöző, hibátlan, makulátlan, egyszerűen tökéletes.