A jóságos Voldemort nagyúr befűtőtte az MSH-t - Republic koncert az Agorában
Képgaléria megtekintése2010.11.28. - 10:55 | Babos Judit - Fotók: Makrai Tamás
"Én nem vagyok zenész!"- vágta az arcomba "Cipő", a Republic együttes frontembere a szombathelyi Agora Művelődési és Sportház öltözőjében. A kissé sértődött kopasz emberke így reagálta le bemutatkozásomat, s mindeközben sejtelmes kajánsággal mosolygott rám. A tehetség velünk születik. Dolgozz a MÁV-nál, vagy légy a postán újságkézbesítő - ahogy "Cipő"is. Egy a lényeg, alkoss olyan maradandó zenei élményt a színpadon, hogy utána a közönséged azt mondhassa rólad: "Tudodki"-ről van szó, mert a péntek esti koncert óta csak így emlegetem Bódi Lászlót. Ő lett számomra Voldemort nagyúr, és újjáteremtettem J.K.Rowling regényében, egy jóságos és igazmondó változatban...
Körülbelül egy óra hosszat fagyoskodtak mindazok a rajongók, akik legelsőként érkeztek meg a november 26.-ai Republic koncert helyszínének bejáratához. Nem sokkal 19 óra előtt végre bejuthattunk a helyszínre, ahol a tömeg szemmel láthatóan azonnal kétfelé oszlott. Bár a R(E)volution együttes volt a Republic előzenekara, ennek ellenére sokan mégis a Cuba Caféban kötöttek ki, és onnét hallgatták az előadást. Pedig a fiúk mindent megtettek, hogy előkészítsék az ikonzenekar nagy ívű diadalútját.
Kis színpadrendezést követően, már egyre türelmetlenebb volt a nézőtéren mindenki. Mint nagyon sok zenekarnál, a Republic-nál is megvan a koncertkezdés különös rituáléja, mely nélkül soha nincs első dal. Ákosék zenekara például színpadra lépés előtt elmond egy imát, vagy éppen a sárvári dalénekesnő Hindi Fatima, aki a különös 7 perces késésben hisz.
A Nagy László Attila, Patai Tamás, Tóth Zoltán, Boros Csaba, és Bódi László "Cipő"alkotta Republic zenekar pedig az Illés együttestől játssza be minden idők egyik legnagyobb slágerét: a Miért hagytuk, hogy így legyen című nótát. Az Illés számot követően cirkuszi porondzenére vonultak be az együttes tagjai. A játékos, vidám muzsika valójában igencsak megtévesztő. Az az igazság, hogy a fiúk valami olyasfajta átütő lelki szuggesssziót birtokolnak, és gyakorolnak a közönségre, hogy az embernek valóban kedve lenne egy mozifilmet is leforgatni róluk. Úgy is jellemezhetném a kezdést, hogy már az vágyfokozó volt, ahogy Patai Tamás egy percig fogai között szorongatta a pengetőt, s eközben felhergelt arccal ki-kinézett a közönségre. Majd Cipő Indul a mandula felhívására végre elindult a buli,a Neked könnyű lehet című dallal. Ezt követte egy lassú szám az Ezer kincs, ezer nyár. S mivel többnyire minden koncerten érik az embert kisebb-nagyobb meglepetések, most sem szűkölködhetünk. A dal végeztével máris bekiabálta a fejem fölött egy fiatal rajongó a következőt:"de mikor repül már el a bálna? "Majd később"- válaszoltam meg kérdését - kis mosollyal magamban. A közönség soraiban egyébként nem lehetett korhatárt meghúzni, mert a gyerektől a fiatalon át a 70 éves nyugdíjasig mindenki jelen volt. Nem kérdés, hogy énekeljünk vagy sem, mert, ahogy elnéztem, szinte önmagában is levezényelte volna ez a közönség az énekszólamot. Visszatérvén a nyugdíjasokra, Cipő talán számított is jelenlétükre, hiszen a soron következő műsorszám az Ez itt egy ló kifejezetten jót tett ennek a korosztálynak. Érdekes volt látni egy idős bácsikát a színpad előtt, aki a fejét biztos ritmusossággal és lendületesen forgatta.
"Én nem vagyok zenész!"- vágta az arcomba "Cipő", a Republic együttes frontembere a szombathelyi Agora Művelődési és Sportházban megrendezett koncertjük végén az öltözőnél. A kissé sértődött kopasz emberke így reagálta le bemutatkozásomat, s mindeközben sejtelmes kajánsággal mosolygott rám. Első gondolatom az volt, hogy " Úristen, ezt miért kaptam? Lehet, hogy most nekem is bemutat Cipő nem csak Amerikának? De tévedtem. Szerencsére erről szó sem volt. A mondandó mögöttes tartalmával csak később szembesültem, amikor újragondoltam szavait. Voltaképpen az igazság az, hogy én sem úsztam meg azt a bizonyos "görbe tükröt", melyet kapásból akkor és ott odatartott az arcom elé. S most már tisztán látok. Rájöttem, hogy "Cipő" mondandója mögött valami nagy igazság rejtőzött. Tudniillik ahhoz, hogy valakiből kiváló zenész váljon országos szinten, és 240 dalt komponáljon egy zenekarnak, nem kell okvetlenül egy főiskolát sem elvégezni. Az ott megszerzett papír néha sajnos csak látszat, s a mögöttes tudás felszínes. Azt hiszem a tehetség velünk születik. Dolgozz a MÁV-nál vagy légy a postán újságkézbesítő - ahogy "Cipő" is. Egy a lényeg, alkoss olyan maradandó zenei élményt a színpadon, hogy utána a közönséged azt mondhassa rólad: "Tudodki"-ről van szó, meg "Tudjukki-ről van szó. Mert én az óta csak így emlegetem Bódi Lászlót. Ettől az estétől kezdve ő számomra Voldemort nagyúr, és újjáteremtettem J.K.Rowling regényében, egy jóságos és igazmondó változatban...
Az idén immáron két évtizedes fennállását ünneplő Republic együttes ugyanolyan változatlan és töretlen öntörvényűséget képvisel a hallgatóság és önmaga számára is, mint a kezdetekben. Egyszerű, de annál igényesebb dallamaikban ötvöznek mindenfélét, így a beat, a pop, rock, punk és a funky elemeit is felhasználják, és olykor népies motívumokat is fellelhetünk. A dalszövegek is egyszerűséget hordoznak -- bár néha a valós mondanivaló burkoltabb formában van feltálalva, ezáltal elgondolkodtató. Cipő olykor nem túl finomkodó társadalomkritikái megalkuvást nem tűrő hitelességgel állított már sokak elé eddig is tükröt. De más életérzésekről, így az Életről, a Szerelemről és a Barátságról is fáradhatatlan őszinteséggel közvetít. A Jó reggelt kívánok című dal teljesen felrázta a népet, színpadra lépett a prímás Szabó "Bundás"András személyében. Azzal tisztában voltam, hogy Cipő és András népzenei múltját soha nem tagadta. De valójában akkor dobtam igazán hátast, amikor ebben a dalban - mintegy közjátékszerűen - egyszer csak felcsendülni hallottam a A szegedi csikós és a Káposzta,káposzta című magyar nótát! Rögvest átváltottunk lakodalmasba, s közben Cipő forgatta a halmintás Republic zászlót. Mondanom sem kell, hogy mindezek után már félre sem mertem nézni a nyugdíjas házaspárra, de amikor megtettem láttam, hogy a bácsika hirtelen felkapja a nénikét és táncra perdülnek. A 67-es útnál sötétségbe burkolózott a terem, előkerültek az öngyújtók a zsebekből, majd felcsendült egy igazi nagy sláger, a Ha itt lennél velem. Mindezek után immáron énekszólam nélkül, de tovább folytatódott a koncert. A csak hangszeres felállásban ismét egy meglepetés került a terítékre, felcsendült a gitárosok színvonalas előadásában az orosz polkairodalom. A koncert végén végre előhúzták a bányából a 16 tonna feketeszenet, és - a kedves rajongó örömére- elrepülhetett a várva várt bálna is...
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás