A fanatikus rajongók számára tiszta a képlet. Országszerte családok közlekednek pingvinjárással, kék kardigánban. Kínosan ügyelnek arra, hogy mosolyoktól, önfeledt megnyilvánulásoktól mentesek legyenek az idoljuk tiszteletére „bocs, hogy élek"-ké átlényegült mindennapjaik.

A gyanakvó habitusú tudorok szerint Szíj Melinda tétovasága mesteri álca. A személyének szóló, felfokozott érdeklődéssel szembeni dac csupán taktika. Rebegő, csillámporos pillái mögé zárt dalokkal fedi el számító törtetését. Hiába igyekszik látványosan elhatárolódni a talmi bulvártól, celebsorsa csak ezután, a figyelemelvonási tünetekre adott válasza által fog megpecsételődni.

Töredelmesen bevallom, jómagam is a Szíj Melinda-szkeptikusok táborát gyarapítottam egészen addig, amíg a világhálón rá nem bukkantam néhány írására. Verseiben és prózáiban az a pőre lélek szólal meg, amelyre még nem akaszkodnak saját tökéletlenségüket sms-szavazatokkal megváltó koloncok. És hirtelen kirajzolódik egy történet, amely messze túlmutat Szíj Melindán. Embermese a dióhoz hasonlatos életről, amelynek során kemény héjat kell feltörni ahhoz, hogy megkaparinthassuk a javát. A csonthéj sebeket karcolhat kezünkre, de e nélkül nem juthatunk el a lényeghez.

Hiába a tehetség tobzódásában megnyilvánuló adomány, ha nem párosul hozzá bátorság, amellyel kilépünk az önmagunk által satírozott szürkeség árnyékából. Ha a félelmeink mögé zárjuk az önfeledtséget és örömöt, akkor várat magára a könyörület. Idézve Szíj Melinda gondolatait:

„És magamhoz ölelem fűznek rejtekező
bánatát, ahogyan kreppelt haja függönyén
szelíd simítással elidőz a szél,
s választékot húzva homlokán
láttatni engedi tavasza halk örömét:
- amint magához emel,
mint dac-halálból feltámadt gyermeket,
a könyörület..."

(Magamba zárom - részlet)

Szíj Melinda lábai elé hirtelenjében halomszámra szórták az álmokat, egyik pillanatról a másikra, most mégis vissza szeretnék utasítani a csigaházba. Miért? Mert csak addig igazán szerethető, amíg hasonlatos mindazokhoz, akiknek a siker lehetősége csupán röpke felvillanás. A műsor végeztével a hétköznapi mederbe visszatalált sorsok újra a szürkeségbe utasítják kegyeltjüket. Mindez azonban illúzió, mert soha senkinek nem késő elkezdeni játszani.
Az élet igazi, nagy vállalkozásai legtöbbször nem hőstettek, hanem türelemjátékok. (Márai Sándor)

„Most ősz cserepes szájából
Dohánylevél lóg: feled-tél
...Belőle íztelen könnyeket sodrok.

Majd, majd este - talán...
Halkan beteszed az ajtót
... s helyükre billenek az álmok:
- a jóramutatók."

(Gyenge hajtáson férccérna - részlet)

Állítsuk hát menetirányba azokat a jóramutatókat!