A kaposmusical, amelynek leveles ládikóját egy nonstop ügyeletes jótündér őrzi, rengeteg megkeresést kapott, miszerint a népszerű színészeket Szombathelyen is örömmel üdvözölnék. A szervezők jóvoltából immáron minden adott ahhoz, hogy január 23-án egy fergeteges estét tölthessünk el a fellépő művészekkel az MMIK Színháztermében.

E cikk megírása előtt rövid ideig hagytam, hogy a fantáziám a jövő képei között kutakodjon. Elképzeltem,  hogy már ott ülünk a nézőtéren, és várakozástól feltüzelt tapssal köszöntjük a fellépőket. És igen, a közönség soraiban szép számmal fordulnak elő visszatérő vendégek, akik előszeretettel repetáznak a dalkavalkádból, mert mindig ünnepi lehetőség a monoton csordogáló hétköznapokból kiszakadni. Bizonyára akadnak olyanok is, akik számára nem egyéb, mint közönséges hakni.

Hakni... kissé pejoratív színezetű fogalom, pedig önmagában nem más, mint egy bohókás betűsor. A hozzá köthető előítéletekről a szórakoztatás utazó nagykövetei tehetnek. Nem vetem a szemükre, mert van úgy, hogy különösen nehéz a vidéki vendégdeszkákat élményekkel benépesíteni. Meggyőződésem, hogy mind Dolhai Attila, mind pedig Janza Kata számára kihívás egy-egy ilyen alkalom, hisz hozzájuk kimondatlanul is nagyobb elvárások kapcsolódnak. Az pedig csak tovább nehezíti a feladatukat, hogy az isteni ihletettségből ők általában díszes jelmezek és díszletek forgatagában szobrászkodnak katarzist. Hiába a csillárokat rezegtető, nagyívű dalok, a komplex élményhez a színház által garantált miliő is szervesen kapcsolódik.

Janza Kata és Dolhai Attila egy high-tech juke-box tökéletes hologramfiguráit testesítik meg. Mi, a nézők valami különlegesre vágyakozva elpöccintünk egy érmét, amely két kötelező szaltó után, csilingelve a gépben landol. Ezután véletlenszerűen sorjázva életre kelnek a Monarchia emblematikus, történelmi alakjai, nagy karakterek, olykor gyarló lélekkel. Láthatunk szenvedélyesen szerető házvezetőnőt orchideaszirmokat gyűrni, hologramos tudathasadást élhetünk át Jekyll és Hyde módra, hajlobogtatós hippikkel fürdőzhetünk jóreggelt napfényben.
Bulislágerekkel csavarjuk fel a szőnyeget, és toljuk a hangulatot 220 fölé.

Jó értelemben vett teátrális hologramélmény illúziója, pedig csak két hús-vér emberművész van a színpadon. Talán a juke-box hasonlat annyiban is találó, hogy a kaposmusical szervezésétől megszokott módon ezúttal is bombázhatjuk az énekes-színészeket dalkívánságokkal... 

Katából Savaria emlegetése kellemes emlékek sorozatát hozza felszínre, és gyors egymásutánban osztja meg élményeit:

-A szombathelyi közönségről csupa jó emléket őrzök, szerencsére többször is adódott lehetőségem a tőlük érkező odaadó szeretetet megtapasztalni, például amikor elhoztuk a Jövőre veled itt című darabot. Az Operettszínház Szombathelyre is ellátogatott a műsoron lévő darabjaiból összeállított gálaműsorral, amely ugyancsak lázba hozta a jelenlévő publikumot. Számunkra mindig különleges élmény a vidéki közönséggel való találkozás lehetősége. A legszemélyesebb élményeim egyike viszont egy zsűrizéshez kapcsolódik, ahol Makrai Pállal és Molnár Lászlóval a Tamásovics Rita által vezetett társulatot találtuk a legjobbnak. Az ő neve a helyiek számára minden bizonnyal ismerősen cseng. A Ritával való kapcsolatom barátsággá alakult. Amikor a kisfiammal, Samukával voltam várandós, felléptem egy általa szervezett gálán. Mivel a szombathelyi közönségről nagyon kellemes emlékeim vannak, várom a következő találkozásunkat. Stílszerűen: jövőre veletek itt!

Dolhai Attila is rutinos szombathelyi fellépőnek számít. Ez a rutin azonban még messze van a megszokástól:

- Azt mondhatom, hogy a szombathelyi közönséggel való találkozás már eddig is jól tükrözi azt, miért olyan fontos számomra járni az országot. Gyermekkorom óta az volt az álmom, hogy énekeljek. Egy zenekar élén szerettem volna állni, és átélni azt, hogy az emberek miattam jönnek el a koncertre. Az életem meghatározó része az Operettszínházban zajlik. A színpadi szerepekben nagyon jól érzem magam, emellett viszont az is teljessé teszi a zenével való életre szóló szerződésemet, ha a közönség más oldalamat is megismerheti. Vagy egyáltalán olyanok megismerhetnek, akiknek nincs módjukban eljárni az Operettszínházba. Az Agora Sportházban már lassan visszatérő vendégnek számítok. Ott mutattuk be a Lili bárónőt, a Sportház adott helyszínt a nagyszabású musicalgálának is. E két alkalom megmutatta számomra a szombathelyi nézők műfajban való jártasságát és az irántunk való lelkesültségét. A 2010-es élőzenekaros koncertturném egyik állomása is Szombathelyen volt, ekkor hangzott el először a következő lemezemre kerülő egyik új szerzemény. Tudom, hogy a szombathelyieknek a vidám hangulatú estékben már bőven van tapasztalatuk. Bízom benne, hogy a Katával közös fellépésünk által egy új arcommal sikerül megismertetnem a tisztelt nézőket. Számomra talán annyiban lesz más ez az élmény, hogy most az Agoránál lényegesebb kisebb helyen sokkal bensőségesebb kapcsolatot alakíthatunk ki a közönséggel.