Bármerre visz az utam, szép szülőföldem, Sárvár belterületén szinte nincs is olyan belvárosi szórakozóhely, ahol ne ismernék Skerapapát. A sárvári fiatalember neve hallatán a legtöbb városlakó szinte azonnal felkapja a fejét és mosolyog rám.  

A történet kezdete 2010 júliusáig nyúlik vissza. Hősünk egy unalmas nyári délutánon éppen azzal foglalatoskodott, hogy mivel üsse el a szabadidejét. Egyszer csak úgy döntött, hogy rajzokat nézeget. Egy kedves szombathelyi lány ismerőse fagyiformát ábrázoló iskolai plakátján kisvártatva megakadt a szeme. Elgondolkodott.

„Annyira jól sikerült a plakát, hogy rögtön mondtam: ebből bizony matrica lesz! Rajongok a Street Art-ért és a fagyit is elképesztően szeretem" - mesélte lelkesen. Közel fél év alatt valóra vált az álom, és megszületett az új projekt, azaz a „Don't let it melt" (Ne engedd elolvadni). Most már hétféle sajátos üzenetű, közös fagyitalálmány létezik, mert szerencsére Skerapapának segítői is vannak, két szombathelyi lány személyében, akik művészneve egyszerűen csak Judo. Nos, a Judók és Skerapapa immáron együtt viszik a "vállalkozást". Vas megyében és Budapesten is virágzik az üzlet, egyre több fagyi integet a lakosság felé. A vállalkozó fiatalok már három alkalommal szerepeltek a Még Jégkrém << Street Art Budapest internetes oldalon, a közeljövőben pedig nagyobb plakátok és más édességek is terítékre kerülnek.

A Street Art a publikus terek illegális művészete. Hosszú utat tett meg, amíg elérte, hogy így tekintsenek rá - művészetként és ne puszta vandalizmusként. Nem meglepő, hogy néha elhangzik a rongálás vádja, (gondoljunk csak a graffitire) hiszen a műfaj már eleve a nevében hordozza, hogy az egész utca az alkotók vászna.  Nemcsak az lehet művészetileg értékes, amit a múzeumokban látunk, hiszen ezek az alkotások nem pusztán esztétikai céllal készülnek, hanem egyfajta üzenetet is hordoznak. Arról nem is beszélve, hogy az utcán mindig hatásosabb az alkotás, mert felkészületlenül éri az embert. Gyakorlatilag csak a képzelet szabhat határt annak, hogy ki milyen technikát alkalmaz, és a város mely pontján helyezi el a műveket. Létezik egyfajta Street Art-etika, de embere válogatja, ki hogy tartja be. A templomok és a műemlékek általában tabuk. Skerapapának az a lényeg, hogy minél forgalmasabb és észrevehetőbb helyen legyenek a fagylaltjai: táblák hátulját, kukákat, oszlopokat céloz meg. A célja egy kis jókedv becsempészése az embertársak hétköznapi életébe: a lényeg, hogy álljunk meg a nagy rohanásban és integessünk vissza. Kapjuk fel a fejünket és egy pillanatra gondolkodjunk el. Értelmezzük a látottakat.

Skerapapa úgy véli, hogy nagyon jó érzés másoktól pozitív visszajelzéseket kapni a matricákkal kapcsolatosan. Nem utolsósorban még az is jó érzés, amikor „meglátod a saját cuccodat a városban", méghozzá azért, mert egy kicsit részednek érezheted a helyet. Fájlalja, hogy ebben az alkotói kifejezésmódban külföldhöz képest el vagyunk maradva, de pozitív javulást észlel. Mi úgy gondoljuk, hogy munkájuknak pont az ad értéket, hogy elvileg érdekmentesen alkotnak. Mert a mai világban már az önmagában érték tud lenni, ha olyasmit csinálsz, amivel nem akarsz pénzt keresni. Sok sikert kívánunk Nektek!