Tárt karokkal fogadja George Lucas az új mozilátogató generáció igényeit: háromdimenziós effektusokkal megspékelve adja el nekünk újra leghíresebb sorozatát, a Csillagok háborúját. A vizuális kényeztetésen kívül azonban nem kapunk semmi többet, ugyanis egy árva új, vagy akár átdolgozott jelenet sem lesz. A még mai szemmel is remek eredeti trilógia lejáratása tehát nem zárult le a három elfuserált, gyenge kiegészítéssel (Episode I-III.) és a kölyökbarát rajzfilmsorozattal (A klónok háborúja): folytatva a mélyrepülést, Lucas a fantáziánk helyett ezúttal a pénztárcánkat célozta meg.

Miután a mutáns, földönkívüli hupikék törpikék felejthetetlennek szánt kalandjai tökéletesen elfelejtődtek, és a retinánk lassan visszaszokott a „gagyi" 2d-hez, az egyre kevésbé tisztelt közönség újfent megkapja a meg nem érdemelt pofont Hollywood ráncos, májfoltos kezétől: Indiana Jones legendássá vált hűtőszekrényes kalandja után a Skywalker-família lesz Lucas áldozata.

Mi is voltaképpen a problémám? Az, hogy a pénztárgépek csilingelése lassacskán elnyomja a fénykardok zümmögését - megnézhetjük ugyanazt, amit már a moziban, a legtöbb kereskedelmi csatornán, vagy otthon, VHS-en és DVD-n is láttunk többször, annyi különbséggel, hogy megmarkolhatónak látszik majd Csubakka mellszőrzete, és valamelyest intenzívebbek lesznek a harcjelenetek a fülünk mellett repkedő energia-lövedékektől.

Nem kérdés, a minél jobb látványvilág hajhászása háttérbe szorította a művészi ambíciókat. Nincs szükség új történeti szálakra, új szereplőkre, hisz már minden kész, elég megbolondítani a jónépet egy eltalált trailerrel, amin minden pixel azt üvölti az arcunkba: „jól nézek ki! Nézzél meg! Vegyél meg Blu-rayen is!" Ily módon kétszer, vagy háromszor is megvásároltatja velünk ugyanazt. Ha nem a kapzsiság motiválná, akár zseniálisnak is mondhatnám az ötletet; ördögi marketingről van itt szó. Így azonban nem teszek mást, mint megfogadom, hogy ennek a nem éppen olcsó trükknek már nem dőlök be.

A legszomorúbb azonban továbbra is az, hogy a megveszekedett rajongók gondolkodás nélkül meg fogják vásárolni az átlagosnál drágább mozijegyeket, még jobban felbátorítva ezzel a lassan évtizedek óta értékelhetetlen filmeket jegyző Lucast, aki közben jókat röhög a markába. A mi kárunkra. Mindenesetre a lényeg ugyanaz marad, valamilyen szinten mindenki várja a „régi-új" Csillagok háborúját, valaki azért, mert ezt is benyeli majd, mint kacsa a nokedlit, és jóllakottan mosolyog mellé; valaki pedig azért, mert átverve érzi magát, már az ötlet puszta gondolatától is. Egyelőre egy-null Lucas javára, mert akármilyen is lesz a végkifejlet, a marketing-gépezet már most, csaknem két évvel a bemutató előtt is teljes erővel dübörög.