A padon megcsillanó napfény kiemeli a rajta magányosan ücsörgő alakot, vagy épp a figyelmét labdára összpontosító kislányt is a közeg, a miliő valamint a fekete és fehér megannyi átmenete, árnyalata teszi figyelemfelketővé. A pillanat mindig valódi, s vele az élet lép le a képekről - egy pillanatra. „A képek jelentésteli felületek. Kiemelnek valamit - többnyire - a "kinti" téridőből, és ezt absztrakcióként teszik elképzelhetővé számunkra" - mondja Flusser. Ha már az egyedi látásmóddal nyitottunk, akkor a kiállított fotókon is a lírai, néha tűnődő, a pillanat varázsát, a dolgok kivételes együttállását megörökítő látásmód érhető tetten, "emelkedik ki a téridőből".

Alexa Károly (balra), az Életünk folyóirat főszerkesztője nyitotta meg Pajor András fotókiállítását

A kiállítás megnyitása után Pajor András összegezte a művészi inspirációra, a témaválasztásra és a technikai kivitelezésre irányuló kérdésünket:

"Azért fekete-fehér, mert úgy gondolom, hogy valamiféle tradíciót követnem kell a köztudottan nagy hagyományokkal bíró, világszerte elismert magyar fotográfiában. Azt az irányt viszem tovább a fotózásban, hogy az írott szó is fekete-fehér, ahogy a nyomat is. Ezért gondolom és vallom azt, hogy ez a fehértől a feketéig való árnyalatgazdagság sokkal jobban letisztítja azt a mondandót, amely ezeken a képeken megjelenik. Egy-egy szín csak megzavarná, akár módosítaná is azt a jelentést, mint amit a képek egymás utáni sorrendisége sugallna.

A helyszín részben azért volt adott, mert az én anyai nagyszüleim Brüsszel mellett, egy kisvárosban ismerkedtek össze és ott kötöttek házasságot, majd visszaköltöztek Magyarországra. Ezért mindig játszottam a gondolattal - sőt, a mai napig foglalkoztat -, hogy mi történik akkor, ha én ott vagyok, ott növök fel, így próbáltam valamiféle kontrasztot adni ennek a két eltérő társadalomnak, amiben mi és ők élünk. Alapvetően ezt próbáltam megjelentetni, erre törekedtem, hogy ez lejöjjön a fotókon.

A képek gyakorlatilag 3 év alatt készültek el, közel 400 fotónak az esszenciája az, ami kiállításra került. A három év során többször voltam Belgiumban és Hollandiában. Brüsszel és Amszterdam adott volt, hiszen a két főváros jellemzi legjobban azt a miliőt, azt a mai németalföldet, azokat a nagyvárosi embereket a szokásaikkal, az épített örökségükkel, amik aztán a képek adaptációjául szolgáltak. Néhány fotón láthatóak kisvárosi jelenetek, apró kis jelzések, amik talán még élőbbé teszik ezeket a sokszázéves falakat.

A kiállítás tematikája a Magyar Fotóművészek Szövetsége által meghirdetett Magyar Fotóhónap pályázati anyaga. Ebből a 400 képből ezt a 40-et kiválasztottam, és a kedvező elbírálás alapján jutottam el oda, hogy megtarthattam az első önálló kiállításomat. A képek digitális technikával készültek, fekete-fehér formában. Ennek a legnagyobb előnye az, hogy egy fotó elkészültekor a lencsevégre kapott pillanat nemcsak színeiben, hanem árnyalatterjedelmében, mozdulataiban is "megfagy", úgy marad, és ezt az állapotot próbáltam a kiállítás során is érzékeltetni."

Hogy mindez nemcsak "fényjáték" a szavakkal, arról meggyőződhetnek azok is, akik november 30-ig meglátogatják az MMIK ÉLŐ-TÉR Galériájában helyet kapó tárlatot.

Számos érdeklődőt vonzott az ÉLŐ-TÉR Galériában helyet kapó tárlat