Én nagyon jól éreztem magam, és nagyon örültem annak, hogy ilyen sokan eljöttek. Józanul játszottam - ez nekem teljesen új volt -, így jobban oda tudtam figyelni a ritmusra is. Bár felvettük a koncertet, és utólag visszahallgatva kicsit talán kapkodva játszottam a dalokat, de ezzel együtt szerintem nem sikerült rosszul.

Számos feldolgozást is játszottál, miért pont ezekre esett a választásod?

Régóta dolgozom egy feldolgozásokat tartalmazó válogatáslemezen, aminek a címe „Elfelejtett dalok". Egy szál gitárral tervezem feljátszani és felénekelni őket, illetve alákerülhet még egy minimális, ízléses barkácsdob is. Az a célom, hogy ismert régi előadók kevésbé ismert dalait gyűjtsem össze. Ezek közül válogattam most is, például Kern Andrástól a Lövölde tér, a Kex-től a Piros madár, vagy a Trabanttól a Szállodák, pálmafák. Ezek az adott zenekaroknak nem a legnagyobb slágerei, de azért mégis mindenkiben ott vannak valahol. Nekünk például Kern András lemeze megvolt otthon bakeliten, és emlékszem, hogy a Lövölde teret sokat hallgattam.

A pályád egészen az elmúlt évekig nagyjából lineárisan haladt - mindig csak egyetlen, jól behatárolható stílusú zenekarban játszottál. Mostanában viszont több, egymástól eléggé különböző projekthez (Biorobot, Panírozott Barikád, Chip Chip Chokas) is nevedet adtad. Mondhatjuk, hogy kísérletezős időszakodat éled?

A Hiperkarmában én voltam az egyetlen, aki csak egy zenekarban játszott, mindenki másnak volt több együttese is. Én is szerettem volna megosztani magamat, hogy többféle stílust is kipróbálhassak. Amit velük játszottam, soha nem volt hagyományos értelemben vett popzene, mindig volt benne valami olyan, amitől a szó alternatív értelmében alternatívnak számított. Szeretném, ha meg is maradna ilyennek, nem akarom és nem is tudnám poposítani, viszont igényem van erre a fajta zenekészítésre is. Ezt az igényt tudom kiélni a Biorobotban Nemes Andrással, ahol direkt a pop-vonalra megyünk rá. A lányokkal pedig azért jó dolgozni a Panírozott Barikádban, mert megismertetik velem a magyar népdalkincset, verseket is dolgozunk fel, ami szerintem egy nemes feladat. Én is megismerem a népdalokat, és adott esetben rácsodálkozom arra, hogy egyik-másiknak a dallama mennyire hasonlít valamelyik világ-, vagy akár magyar slágeréhez. A DJ Titusszal való együttműködés pedig úgy tűnik, egyszeri dolog volt a Chip Chip Chokas lemez kapcsán.

A Hiperkarmában - illetve az azelőtti zenekaraidban is - te voltál a fő zeneszerző és szövegíró, gyakorlatilag mindent egyedül csináltál. Mostanában viszont szerzőtársakkal dolgozol, a Biorobotban és a Barikákkal is. Át tudsz így is mindent adni művészileg, amit szeretnél?

Mindkét helyen az a lényeg, hogy a másik véleményét is meghallgatom, nem vagyok egyedüli ötletgazda. Összegyúrjuk egymás javaslatait, melyik dallamhoz melyik sor passzol, melyik népdalt hogyan lehetne viccesebbé tenni valamivel... Nem úgy történik, ahogy eddig, mikor gyakorlatilag bezárkózva írtam a dalokat. Szerettem volna nyitni a világ felé, mások felvetéseit is befogadni, és ha valami esetleg nem is tetszik elsőre, egy idő után megszokom és megszeretem. Persze szükségem van arra is, hogy legyen egy olyan bázis, ahol én írok meg minden hangot és minden szót, ez pedig a Hiperkarma.

Mennyire megy könnyen a közös alkotás?

Könnyebben mint gondoltam, felüdülést jelent, mert megoszlik a munka és a teher. A nehéz része a dolognak az, hogy ha egy ötletre a másik azt mondja, hogy neki ez nem jó, van helyette egy másik, akkor ezt időnként el kell fogadnod. A legtöbb magányos dalszerzőnek ez okozza a problémát, de üzenem nekik, hogy egy teljesen új világ nyílik meg így, ha mást is beenged az ember a gondolkodásába.

Mindkét Hiperkarma-albumot beválogatták a „303 magyar lemez amit hallanod kell, mielőtt meghalsz" címet viselő kiadványba. Te hogy tekintesz rájuk így hozzávetőleg egy évtizeddel a megjelenésük után?

Szerintem megállnak a lábukon. Igazából egy szál gitárral nem mindegyik dal működik annyira, mert eléggé repetitívek - meghangszerelve, zenekarral jönnek át igazán. De összességében úgy gondolom, nincs szégyenkeznivalóm. Talán a második lemezen kicsit túlzásba lett véve a kísérletezés, de azt is így akartam.

A harmadik lemezről annak idején kész koncepció volt a fejedben - 2007/2008 fordulóján több helyen is nyilatkoztad, hogy még akkor tavasszal megjelenik majd. Mi az oka annak, hogy végül mégis fiókba raktad?

2003-ban jelent meg utoljára Hiperkarma-lemez - az azóta eltelt 7-8 évben elég sokat írtam, de belementem egy olyan folyamatba, amelynek a végén be kellett látnom, hogy döntésképtelen vagyok. Volt olyan dal, aminek 31 különböző verzióját készítettem el, és egyszerűen képtelen voltam eldönteni, hogy a rengeteg kombináció közül melyik az, ami kiadásra érdemes. Mindegyik számmal hasonló volt a helyzet, de mikor ezt a 31-et megláttam a gépemen, akkor jött a megvilágosodás, hogy nem vagyok képes kiválasztani, melyik kerüljön a lemezre. Nem voltam olyan állapotban, hogy meg tudjam ezt ítélni.

Foglalkoztál mostanában ezzel az anyaggal, felmerült benned, hogy újra előveszed? Azért is kérdezem, mert máig rengeteg rajongója van a zenekarnak, az interneten szinte napi rendszerességgel születnek olyan hozzászólások, hogy mennyire hiányoznak a koncertek az embereknek.

Nagyon jól esik ez a szeretet. Évekig a hideg is kirázott, ha egyetlen számot is meghallottam a két lemezről, vagy akár csak szóba került a Hiperkarma-dolog. Mostanában kezdek megint megbarátkozni a régi dalokkal: nem fáj, ha hallom őket, jó érzés énekelni őket... A következő lépés lesz az, hogy előveszem azt a nagy mappát, amit még 2008 környékén dobtam félre, mielőtt elkezdtem másokkal dolgozni. Néhány számot már a múltkori Hunniás koncerten is eljátszottam a régiek közül.

Nagyjából másfél évvel ezelőtt, nem sokkal a Biorobot első koncertje után már megjelent nálam egy interjú veled, akkor a Hiperkarma kapcsán azt mondtad, összeültetek mind az öten megbeszélni a folytatást, és egyelőre Frenk visszakozásán múlik a dolog. Azóta történt változás?

Ő el szeretné kerülni azt, hogy a Hiperkarma volt dobosaként legyen aposztrofálva. Önálló személyisége van, és azért sem szeretne többé részt venni benne, mert nem akarja a mostaninál több felé megosztani magát. Mindenek felett a szólóprojektjére szeretne koncentrálni, illetve a Budapest Bárban is részt vesz. A többiek maximálisan benne lennének a régi bandából, de ehhez új dobost kell keresni. Nagyon sokat beszéltünk erről Frenkkel, ő nekem az egyik legjobb barátom, és megértem az indokait.

Nevek merültek már fel a pótlására?

Ez a dolog még nagyon gyerekcipőben jár, egyelőre nem szeretnék róla többet mondani. Most kezdek csak megbarátkozni a régi dalokkal, de nem akarom magamat ismételni. Erről talán pár hónap múlva tudunk majd beszélgetni.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó Facebook-oldalak:

• Biorobot
  
• Hiperkarma
• Panírozott Barikád