A kiállítást Torjay Valter művészettörténész nyitotta meg, aki amellett, hogy a művek szakmai elemzése során visszament szinte az őskorig, szakított időt az öt művész egyenkénti bemutatására is. Öt olyan nőről van szó, akiknek szinte mindegyike leginkább kedvtelésből, hobbiból alkot, az önkifejezés öröméért, és nem mondja magát profinak. Ebből szükségszerűen következik, hogy különböző művészeti ágakat képviselnek: a szép számú érdeklődő láthatott ékszereket, fotókat, kerámiákat, linómetszeteket és rézkarcokat is. Mi köti össze mégis a kiállított műveket, és ezzel párhuzamosan a művészeket? Mi teszi egységessé ezt a színes alkotás-kavalkádot? Torjay szerint a válasz egyszerű: nem véletlenül van szó kizárólag nőkről, ugyanis az első blikkre egymástól távol eső művészeti ágakat hozza egymáshoz egészen közel a nőiség mivolta.

A nőkben ősidők óta megtalálható a dolgok részleteire való fokozott odafigyelés hajlama, az aprólékos és finom módszerek használata, akár a művészetben, akár az élet más területein. A kiállított alkotásokban egytől egyig megtaláltuk mi is azt, ami Valter szerint a legfontosabb eme tárlaton, azaz a finom részletek tökéletes harmóniája adta egységet. A művek témája ettől függetlenül eltérő volt, hiszen az anyaságtól és teremtéstől kezdve a kerámiatányérokon, természetfotókon és impozáns ezüstékszereken át az absztrakt rézkarc lenyomatokig, és egy kicsit a humorig az élet különböző szegmenseit fedezhette fel a szép számú érdeklődő.

A tárlat ötletgazdáját és főszervezőjét, Halpert Juditot kaptuk el a gratulációk közepette pár szóra, felvetődött ugyanis a kérdés: miért kapta az Intim nevet a kiállítás? Judit szerint az intim szó értelme a mai világban némileg átalakult. Ma már nem kizárólag a férfi és nő közti bensőséges hangulatot takarja, hanem az egyénnek, az individuumnak a belső érzéseit, legmélyebb gondolatait is kifejezhetjük e szóval. Mivel ők öten legmélyebb érzéseik kivetítéseként és az önkifejezés formájául a művészetet -és ezt a kiállítást- választották, ezért egyértelmű volt, hogy olyan címet adnak a kiállításnak, ami mindezt méltóan kifejezi, így esett a választás az intim fogalomra. Aki szeretne győződni róla, hogy a nő valóban a részletekben rejlik-e, megteheti még két hétig az MMIK Médium Galériájában.
(vorinori)

Ez az év jól kezdődik, már ami a kiállításmegnyitók mennyiségét és ezek látogatottságát illeti. A három esemény, amelyeken részt vettünk az elmúlt héten, alsó hangon is majdnem négyszáz megjelentet tud felmutatni, ami azért mifelénk sajnos nem volt állandó tendencia, legalábbis eddig. Az alkotásokat alaposan szemrevételezni azonban nem szerencsés ilyen tömegben, mivel a figyelem folyamatosan elterelődik, hisz az állandó zsivaj és az ismerősök üdvözlése szinte lehetetlenné teszi a befogadást. Amúgy is evidencia, hogy a tárlatok megnyitói elsősorban társadalmi események, és csak többedsorban vizuális lakomák.

A péntek koraesti tömeg az MMIK második emeletén rendesen meglepett bennünket elsőre, de kissé jobban belegondolva mégsem volt ez akkora kuriózum. Van szerencsénk jó ideje személyesen ismerni a kiállító stáb négyötödét, éppen ezért nem is adná jól ki magát, ha az alkotásaikat méltatnánk, melyeket nagyrészt ráadásul ismerünk is. Ehelyett inkább megvilágítjuk a tényt, miért is jöhetett össze ilyen sok ember. Először is, nagyon találó és figyelemfelkeltő a cím. Másodszorra Halpert Judith és persze Baki Orsolya szervezőmunkáját dícsérhetjük, de a legfontosabb tényező az, hogy mindőjük egyenként is figyelemreméltó egyéniség és nagyon jó ember, nyitottak mindenre, és mint láthatjuk a műveken is, magukat is "nyitva tartják", legalábbis az átlagosnál nagyobb betekintést engednek.

Torjay Valter a megnyitóbeszédben messzemenőkig méltatta őket és tevékenységüket, illetve kitért arra, hogy a nők lassan elfoglalják helyüket a művésztársadalomban is, talán a feminista világ kialakulása miatt. Erre a kijelentésre kaptuk fel a fejünket, és talán egy pillanatra a vizet is. Kettőezertizenegyben már rég el kellett volna felejtenünk ennek a szónak a jelentését is. Az utóbbi fél évszázad hozományaként a föld „civilizált" országaiban mára megszűnt az ősidők óta tartó megkülönböztetés, legalábbis törvényileg. Persze az évezredes hagyomány, miszerint a „pénz számolva, az asszony verve jó", még genetikailag kódolva van, de talán nem kell hozzá sok idő, hogy ez megváltozzon mindörökre. A pszichológusok tanítása szerint a két nem különbözőségének alapja a két agyfélteke használatában rejlik. A nőknél a jobbot, a férfiaknál a balt installálták elsőnek állításuk szerint. Ezekszerint a világban eddig a bal uralkodott, melyhez a racionalitást, a logika és az értelem van első körben kötve. A jobb féltekét használó nőtársadalomé az empátia, szociális érzékenység, intuíciók és a lélekre hallgatás kiváltsága.

Mi ezt vitatjuk erősen, de ha így van, akkor is egyértelmű az, hogy a két oldal nem létezhet egymás nélkül, mindenkinek arra kellene törekednie, hogy a két felet teljes összhangba hozza. A témába vágó cáfolatunk pedig nagyon egyszerű, ha a nők privilégiuma minden olyan létezési adottság, melyek a művészetekhez elengedhetetlenek, hogy a manóba lehet az, hogy évszázadokig a férfiak uralták az alkotói világot is? Nem vitatjuk az ősidők óta tartó látszólagos férfiuralmat, viszont abban biztosak vagyunk, hogy ennek okai nem a fejben keresendőek, hanem a karban. A férfi a testi erejével nőtt a nő fölé egyoldalúan, valószínűleg még az emberiség hajnalán, és a nők ezt szép lassan ráhagyták az „erősebbik" nemre. Nem véletlenül használtuk ezt a jelzőt, ami ráadásul úgy, ahogy van az egyik legnagyobb kamu az emberiség történelmében. A nők sokkal erősebbek, mint a férfiak, mert a legtöbb esetben a lelkükre hallgatnak, ami szinte mindig a nehezebb utat jelenti. Erre telitalálat példa Kovács Enikő egyik képe, melyen egy fát láthatunk, csurig terméssel. A törzse egy feltartott kezű nőalak, aki miközben a terebélyes koronát tartja, gyökereivel és ágaival is próbál eljutni mindenhova. Benne van minden, a termékenység áldása, a világ összes súlyának terhe és a káosz uralásának igyekezete.

A föld sokkal jobb hely lehetne, ha végre mindenki hozzátehetné a maga értékeit és erősségeit a nagy közöshöz. Úgy kellene racionálisan haladni, hogy közben figyelünk minden értékre, legyen az élő, anyagi, vagy szellemi akár. Nem véletlenül lettünk ennyire komplexek, most már ki kellene használnunk végre ennek a csomagnak minden lehetőségét. Aztán persze lehet, hogy ez túl intim kérés...
(Vidaotone)