A képbe zárt pillanat varázsa - Kultúranapi fotótárlat a körmendi gimnáziumban

Képgaléria megtekintése2025.01.23. - 00:15 | Leila - Fotók: Jámbori Tamás, Mészáros T. László

Inkantáció címmel nyílt meg Büki László fotóriporter 31 fotográfiát felölelő tárlata Körmenden, a Kölcsey Ferenc Gimnázium Sodics László Galériájában január 22-én, a Magyar Kultúra Napján rendezett ünnepség részeként. A kiállítást megnyitotta H. Vörös Márta, a Körmendi Kulturális Központ igazgatója.

Minden évben január 22-én ünnepeljük hazánkban a Magyar Kultúra Napját. Körmenden a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban évek óta - a megemlékezés részeként - kiállítás is nyílik az iskola galériájában.

Az idén Büki László fotóriporter 31 fotójából készült tárlatot tekinthették meg az ünnepség résztvevői. A kiállítás érdekessége, hogy a képek fekete-fehér nyomatok, amelyek hangsúlyozzák a mozdulatok, gesztusok egyediségét, könnyedségét. Sok esetben hatásosabbá, kifejezőbbé tudnak tenni egy-egy fotográfiát, fel tudják nagyítani, erősíteni, koncentráltabbá tudják tenni azt, ami a kép fő motívuma, mondanivalója.

H. Vörös Márta, a Körmendi Kulturális Központ, Múzeum és Könyvtár igazgatója megnyitó beszédében kiemelte, hogy a tematikusan felépített tárlatanyag első fő blokkja a zenei vonalat képviseli, mások mellett a Savaria Szimfonikus Zenekarról és a Capella Savaria művészeiről, de olyan izgalmas részleteket is felvillant hangszerekről, mint például a Körmenden is sokszor megfordult Ed Philips & The Memphis Patrol zenekar bőgősének hangszere. A zenei és a táncos főtémakörök közé néhány "szempihentető" képet is "ékeltek" egyfajta átvezetésként, közte a tárlat talán legfajsúlyosabb és egyben legrégebbi, 2014-es Stációk című fotóját. A képanyag másik fő blokkjában dinamikus, a mozdulatokat hangsúlyosan kifejező táncfotók tárulnak elénk.

A kiállított képek közül a Szállj, költemény című alkotást említette a tárlatanyag csúcspontjaként, a megállított idő szimbólumaként H. Vörös Márta, amiben ott van összesűrítve a fotográfia leglényege. Különösen a kép beállítását, azt a pillanatot emelte ki, amikor úgy érezzük, "megállt az idő". A gyertya lángja nem libben, a metronóm is "mozgáshatáron" van, a művész arca átszellemülten "megdermed" - a fotózáshoz kevésbé értők azt mondják, ezek a "jól elkapott" pillanatok. A fotós pedig mosolyog, mert ő tudja igazán, hogy együtt kell élni a produkció minden ütemével, ritmusával, lépésével, s akkor lehet meglátni a pillanatban azt, amit megörökíteni érdemes.

A tárlaton két körmendi vonatkozású fotográfia is helyet kapott, az egyik a Batthyány Örökségközpont színháztermében a lépcső melletti sötét beugróban fellépésre váró Folklórmadonna, a másik pedig a református templomban készült egy hangversenyen (Ad Libitum).

Ki kell emelnünk a galéria kitűnő adottságait - a fehér falakon érvényesültek, kiemelkedtek a fotók, a megvilágítás az apró részleteket is hangsúlyossá tette.

A galériába belépve Márai Sándor szavai jutottak eszünkbe:

"Soha nem érthetem meg, miért életem legszebb emléke a pillanat, mikor - tízéves lehettem - egy téli délután beléptem anyám sötét, üres hálószobájába, s a küszöbön állva megpillantottam a bútorok politúrján és a kályha csempéin az ablak előtt, az utcán és a szemközti házak tetején világító hó kékes visszfényét. E pillanat varázsát nem tudom elfelejteni. A hó kék fénye a sötét szobában valósággal megdöbbentett, s ugyanakkor sem azelőtt, sem azóta nem észlelt boldogságérzettel töltött el. A titoknak, a mesének, az álomszerűnek, az anderseninek, az elvarázsoltnak ezt a teljes káprázatát addig nem ismertem, s később sem találtam meg az életben, soha, sehol. Mi történt akkor szívemben, idegeimben vagy a világban? Nem tudom megmagyarázni. A csodálatost nem lehet magyarázni. S az ilyen emlék örökké dereng egy lélekben, ugyanolyan mesés, kékes fénnyel, mint anyám hálójával szemközt, a háztetőkön a hó."
(Márai Sándor: Füves könyv - Az emlékekről és a csodálatosról)

Kívánjuk minden érdeklődőnek, aki 2025. március 10-ig a kiállítást felkeresi, hogy hasonló élményben legyen része.