A kiállítást Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész ajánlotta az érdeklődők figyelmébe, aki rendkívül nagyra értékelte az életmű jelentőségét.

"Magyarországon a mai napon ilyen csúcsminőségű kiállítás nem nyílik meg másutt. De tágítom a kört: úgy gondolom, Európában sem" - fogalmazott, hangsúlyozva, hogy nem ismer más kortárs alkotót, aki az európai képi hagyományt a jelenkor közegében ilyen magas színvonalon képviselné.

A megnyitó egyik visszatérő gondolata volt az a különös ellentmondás, hogy miközben Mészáros György munkássága a magyar művészet kiemelkedő teljesítményei közé tartozik, a szélesebb közönség számára mégis kevéssé ismert. "A 20. századi magyar művészet egyik legjelentősebb életműve, amit néhány szűk baráti, kollegiális körön kívül a közönség többi része eddig nem ismert" - mondta Tóth Csaba.

Fotó: Szokoli Matyó

A festő szerint ennek egyik oka a főváros és a vidék kulturális láthatósága közötti különbség. Mint fogalmazott, a magyar képzőművészetnek is van egy „láthatatlan oldala", amelyet leegyszerűsítve vidéki művészetnek nevezhetünk. Ugyanakkor Mészáros György személyes szerénységét is fontos tényezőnek tartotta. "Egy végtelenül szerény ember van a művek mögött, akinek egyetlen dolga van: ezeket létrehozni."

A kiállítás anyagát Tóth Csaba egyenesen múzeumi jelentőségűnek nevezte. "Igazából ez egy muzeális anyag, ami itt van. A világ legnagyobb múzeumai összetehetnék a kezüket, ha ez a kollekció a tulajdonukban lehetne."

A megnyitó beszéd részletesen kitért Mészáros György művészetének gyökereire is. Tóth Csaba szerint az életmű egyszerre kapcsolódik az európai festészeti tradícióhoz és a magyar művészet nagy alakjaihoz. A római iskola mesterei, a Gresham-kör alkotói és Kondor Béla öröksége egyaránt felfedezhető benne, miközben önálló, karakteres világot teremt. Kiemelte azt is, hogy az alkotó esetében a grafikai és festészeti életmű szinte elválaszthatatlan egymástól. "Ennek az életműnek van egy grafikai és egy festészeti része, és a kettő egyenértékű, sőt párhuzamos, mint a két vasúti sín."

Fotó: Szokoli Matyó

Mészáros György képeinek egyik legfontosabb sajátosságaként a történetmesélő, narratív képalkotást nevezte. "Elmondani a vizualitás eszközeivel történéseket, amiket megélünk vagy megéltünk, esetleg csak elképzeltünk."

A beszéd végén személyes hangvételű visszaemlékezés idézte fel a művész indulását. Mészáros Györgyöt gyermekként tapolcai általános iskolai tanára, Colos vitte el a sümegi plébániatemplomba, ahol először találkozott Franz Anton Maulbertsch freskóival. Tóth Csaba szerint ez a meghatározó élmény egész életművén végigkísérhető. "Nemcsak példa, nemcsak inspiráció, hanem annál több volt számára Franz Anton Maulbertsch."

A helyszín ezért is különösen szimbolikus: a művész életműve ott mutatkozik be, ahol annak egyik legfontosabb ihlető forrása - Maulbertsch sixtinája - is megtalálható.

A megnyitó végén Tóth Csaba egy erős művészettörténeti párhuzammal foglalta össze véleményét: "Ahogy a »Giotto jó utódja« metaforát használjuk az ő szellemi örökségét továbbvivő templomfestőre, úgy igen, Mészáros Györgyre azt mondhatom: »Maulbertsch jó utódja«".

Fotó: Szokoli Matyó

A Műhelymunka című kiállítás augusztus közepéig látogatható a sümegi Püspöki Palotában.