A vizuális kényeztetést szinte már közhelyként kötjük James Cameron Avatarjához, ámde mint ahogy a világon semmi, ez az alkotás sem hibátlan. Mik azok az aspektusok, amik a leginkább szúrták a szemünket?

#5 - Vizuálorgia, merevedés nélkül 

Kezdjük is a legmeglepőbbel, az effektekkel és a 3d-s hatásokkal. Ez a téma valóságos „szent tehene" az Avatar rajongóinak, és jaj annak, aki kifogásolni meri, de mégis: hiába volt a filmbe beleölve tonnányi pénz, és hiába gyönyörködhetett a néző soha nem látott tájakban, a film két órája alatt nem volt olyan jelenet, ahol a mesterségesen megteremtett részek/jelenetek/szereplők/textúrák természetesnek hatottak volna; mindig teljes tudatában voltunk annak, hogy „csupán" egy filmet nézünk. Nem mellesleg a nem sokkal később megjelent Így neveld a sárkányodat már képes volt 3d-s effektek terén túlszárnyalni az Avatart.

#4 - Hype, avagy ha nem nézed meg, lúzer vagy! 

Volt olyan, aki nem kapott agyérgörcsöt és hasmenést a filmet megelőző, messzemenőkig agresszív médiakampány hatására? Szinte már akkor köztudott tény volt, hogy ez lesz a világ legnagyobbat kaszáló filmje, amikor még nem is futott a moziban, bár tény, hogy a marketinghez Cameron mindig is értett, és kivétel nélkül jó érzékkel csalogatta be a mozinézőket az előadásokra. Sőt: a premierek után is gyakorlatilag minden médiumban az Avatar volt a húzóhír, a csapból is ez a mozi folyt, így kvázi kényszerhelyzetbe került még az a kevéske passzív néző is: ha nem nézed meg, lúzer vagy!

#3 - Háromdimenziós környezet; kétdimenziós szereplők 

Talán még a film legvéresszájúbb védelmezői is beismerik, hogy a főszereplők nem éppen a legösszetettebb jellemek: Jake Sully egyenesen unalmas, motivációi (és sorspályája) tökéletesen kiszámíthatóak, nem is beszélve Übermorc Tábornokról, akinek első dialógusának második szavából kiderült már, hogy ő lesz a rosszfiú. A kartonpapír-szereplők miatt a csatajelenetek monumentalitása is elsikkadt: nem tud szívből izgulni a néző a végkifejlet miatt, ha egyáltalán nem érdekli a résztvevők sorsa. Szó mi szó, a Fekete és a Fehér apokaliptikus csatája helyett az összetettebb színeket szívesebben láttuk volna (az első kommentelő, aki hozzáteszi, hogy „Mé, hiszen kékek voltak!!!", kap egy szerkesztőségünk szponzorálta Mars csokit).

#2 - A Green Peace büszke lenne  

Mindennemű burkoltság nélkül futott végig a cselekmény egészén a környezetbarát mondanivaló, vagy ha úgy tetszik, „üzenet". Sajnos a (számomra most már menthetetlenül ezzel a névvel élő) kék űrmacskák és környezettudatos életmódjuk, valamint a háttérben éppen csak megemlített „elpusztult Föld" nem érték el a kívánt hatást - egy 16+-os filmben a nevelő célzatú, mögöttes tartalom egy bizonyos életkor felett már alapvetően bosszantó ("ha a suli/szülők nem nevelt meg, akkor James Cameron se tegye", stb.), továbbá a tény, hogy a Föld veszélyben van, már olyannyira közismert, hogy lassan tényleges veszélyként érzékeljük a globális felmelegedést. Egy moziban, ahová szórakozni megy be az ember, a legkevésbé arra van szüksége, hogy tovább okosítsák és szinte érzelmileg zsarolják - tegyél a Földért, MOST, különben nagy, NAGY baj lesz!

#1 - Ezt mintha már láttam volna valahol... 

A megfelelő rész aláhúzandó! Empatikus Jófiú belecsöppen egy idegen nemzet/törzs/faj világába, ahol meglepetten tapasztalja, hogy az élet sokkal másabb/tisztább/jobb/egészségesebb, mint az ő országában/törzsében/bolygóján. Közeli kapcsolatba kerül egy férfival/nővel/gyermekkel, aki segít neki levetkőzni előző énjét, ámde a körülmények és a véletlenek szerencsétlen alakulása folytán összevesznek egy/kettő/kettőnél több alkalommal. Ámde az igaz szerelem/barátság nem ismer határokat, így Empatikus Jófiú újonnan felfedezett identitástudatával és bátorságával felfegyverkezve legyőzi a Konfliktusgerjesztő Gonosz Ellenséget, aki közvetlen veszélyt jelent a megismert és megszeretett népre/törzsre/fajra. Hősünk ezt követően elismert tagja lesz a közösségnek. Ismerős? De még mennyire... Pocahontas, Farkasokkal táncoló, Ferngully, District 9, és most íme, az Avatar, ugyanaz a sztori, csak pepitában. A legszomorúbb mégis az, hogy a töméntelen befolyt pénz és a látogatottsági rekordok azt mondják a készítőknek, hogy "Igen! Ez az ötlet jó! Még ilyet, ezt szereti a nép!" És láss csodát, máris tervben van egy folytatás. Reménykedjünk abban, hogy ahhoz sikerül egy valóban eredeti és minden ízében új forgatókönyvet írni, ami nem lehúzza, hanem megtámogatja az addigra már a tökéletesen is túlmutató effekteket.