Reggel különös látvány tárulhatott a járókelők szeme elé, amely ugyan nem esett látószögükbe egyből, kis figyelemmel azonban tetten érhető: a nagytemplommal szemben „ülő" Szily János szobor arcát furcsa, pattanásszerű képződmények lepték el. A nem éppen pubertáskorú szobor keléseit látva a kiérkező szakértők egy „a aena cisi vermis" nevű radioaktivitásra burjánzó fúziójelenséget állapítottak meg, mely fémkukacot jelent.

Ilyenkor lényegében egy hólyagosodás lép fel - nem igazi fémkukacok marják a szobrot -, és ez a jelenség csak egy bizonyos dózisintervallumban megy végbe a fémben, meghatározott idő alatt, akár a lassú tűzön párolásnál. Mindenesetre a látvány megdöbbentő, és ha nem a Sugáregészségügyi Kutató Intézet ért volna ide előbb, hanem a Vatikán, akkor esélyes lett volna egy szombathelyi zarándokhely Szily pattanásaihoz. Hála Istennek a kelések kezelhetők, napi háromszor kell őket ecsetelni aloe verás benzinszármazékokkal.

Ami azonban még nagyobb meghökkenést keltett, az a Weöres Sándor szobor macskája volt. Bizonyára a sugárzás itt oly mértékűre nőtt, hogy a költő kedvenc állatának bronz-alapanyagát a fémkukac által keltett torzulások egy végletekig kutyára hasonlító állapotig gyűrték. Néha egészen elképesztő, mikre képes a természet. Ez az állapot a szobor fiatal kora, és anyaga miatt valószínűleg nem lesz restaurálható, a szobor alkotójához külön bejegyzésként jogi okokból - záros határidőn belül - Japánt is iktatni fogják.

Amit viszont több mint zavarbaejtő, a sugárszennyezés koncentrációja párszáz lépésre a Weöres Sándor szobortól tetőzött. A szemünk láttára fúrta ki magát az eddig csak elméletben létező, közel 2 és fél méter hosszú fémkukac, mely miután az Alma szobrot bekebelezte, féregmozgással a belváros felé vette az irányt, és jelenleg is a városban kószál. Valószínűleg az emberre is veszélyes, ezért csak indokolt esetben tartózkodjanak az utcán!