2011. április 6-án szerdán az előzetesen meghirdetett "A TEMPLOM KÉPE" című előadás helyett - az előadó Dr. Vasáros Zsolt elfoglaltsága miatt - az "ÜNNEPEK ÉS MINDENNAPOK A TEMPLOMBAN" kerültek terítékre, Sosztarits Ottó régész szakértő tolmácsolásában. A szervezőket kellemesen meglepte az előadásra érkezett népes tömeg, amelyben vélhetően szerepe volt a frissen elkészült Isis Szentély-rekonstrukció nyitás előtti megtekintési lehetőségének is.  

Örvendetes, hogy a nézők között a történelem iránt érdeklődő gyermekek is helyet foglaltak. Az előadás kezdetének - technikai okok miatti - csúszása nem okozott gondot, legalább volt idő szemügyre venni az elkészült Iseumot, ami a harmadik legnagyobb volt a Római Birodalomban, és a legnagyobb Pannóniában.

A szentkerület legszélén oldalkápolnaszerű cellák sorakoztak, ezekben fogadták a hívők fogadalmi ajándékait. Ezt az elrendezést jelzi az U alakú múzeumépület kialakítása is.

Az ókori ember életét a nap járása irányította, az időt a napóra jelezte, az órák hossza az évszakokkal változott. Remélhetőleg az Iseumot is díszíteni fogja majd egy míves, ókori napóra mása (a közbeszerzési eljárás sikeres lefolytatását követően).

Napkeltekor a templom előtti oltáron tartották a papok a teplomnyitási szertartást. A szertartásnak meghatározott kellékei voltak, melyek közül legfontosabb talán a szisztrum, ami Isis istennő jellegzetes hangszere volt. A róla készült ábrázolásokon legtöbbször ezt tartja kezében, mondhatni ez a védjegye, erről lehet felismerni. Pénzérméken, domborműveken és falfestményeken maradtak fenn róla képek, de szobrokon is megmintázták. A szisztrum csörgőkkel felszerelt rituális hangszer, Isis ezzel adott jelet a Nílus áradására.

A nápolyi múzeumban őrzött ókori falfestmény megörökített egy Isis szertartást, amely a Vezúv kitörése nyomán lávával elöntött, és így konzervált Pompeii-ből került elő. E freskó, az ásatási leletek, valamint Apuleius Aranyszamár című regénye alapján pontosan rekonstruálhatók az Isis szertartások. A regény azért hiteles leírás, mert a szerző Apuleius, Isis felkent papja volt. Sosztarits Ottó szerint máig élvezhető olvasmány, ami betekintést ad a római kor mindennapi életébe.

A szentély előtti oltárnál végzett szertartásokban fontos szerepe volt a tűznek és a víznek, ezen belül is a Nílus vizének, ami vélhetően eredeti Nílus-vízzel zajlott. Ez nem számít rendkívülinek, hiszen a kereskedelem a Földközi-tengeren zajlott Egyiptommal, mint a birodalom tartományával. Az Isis szentélyekben általában egy Nílust jelképező, mesterséges patakot alakítottak ki. Ez Savariában sem volt másként, a múzeumépületben az átlátszó padló alatt megtekinthető ennek nyoma. A Nílusnál hajóáldozatot is bemutattak, vannak tervek ezen szertartás felelevenítésére, esetleg hajómakettel megvalósítva. A hívők aludhattak a templom környékén, a szent kerületben, de magában a szentélyben nem. A szertartások sem ott, hanem közvetlenül előtte zajlottak.

Jó volt Isis-hívőnek lenni, mert 28 ünnepe volt egy évben, köztük egy hatnapos tivornyázással egybekötött monstre ünnep, ami az egyiptomi év szökőnapjaihoz csatlakozott. Ugyanis ez az év 360 napból állt, így évente 5 vagy hat szökőnap volt, ami jó alkalom volt az ünneplésre.

Az előadás iránti élénk érdeklődésből látszott, a szombathelyiek már nagyon várják a múzeum nyitását, amire sajnos csak ősszel kerül sor. Az Istenek malmai lassan őrölnek...(Dart)

Ünnepek és mindennapok a templomban - címmel tartott előadást Sosztarits Ottó az iseumi ásatások vezetője, beszélgető partnere ezúttal Dr. Katona Attila történész volt. A nagyszámú hallgatóság stílszerűen az Isis szentély folyosóján foglalhatott helyet, pontosan ott ahol az egykori szertartásokon a hívek is állhattak. Bár az ásatások hatalmas mennyiségű leletanyagot hoztak napvilágra, a szentélyben folyó napi tevékenységek, szertartások folyamatát azonban lehetetlen lenne csak ezekből rekonstruálni. Szerencsére más források is rendelkezésre állnak. A pusztító Vezúv kitörés vulkáni hamuja szinte teljes épségben megőrizte a pompeii Isis szentélyt és annak kultuszcselekményeket ábrázoló falfestményeit. A kultuszról és a szertartásokról írásos emlékek is fennmaradtak, a legizgalmasabb ezek közül a kultuszba beavatott ügyvéd Apuleius, Aranyszamár című műve, amelyben részletes leírásokkal szolgál a mindennapi és az ünnepi szertartásokról egyaránt.

Sosztarits Ottó, Apuleius beszámolója alapján, az ismert képi és tárgyi ábrázolások segítségével próbálta rekonstruálni a szentélyben folyó életet. A hétköznapok a reggeli templomnyitó szertartással kezdődtek, a felkelő nap első sugarai fénnyel árasztották el a szentélyhomlokzat márványfrízeit és a főpap „... szent edényben vizet hozott a szentélyből s ezzel áldozott." A szentélyt körülvevő helyiségek és a szentély egy része napközben is a hívők rendelkezésére állt, magánszertartásokra, gyógyításra, pihenésre, vallásos elmélyülésre és akár - az ásatáson előkerült ólom átoktábla tanúsága szerint - mágiára is lehetőség volt.

Az egyiptomi naptár tavaszünnepe (március 5.) a Római Birodalom egyik legfontosabb ünnepe lett azáltal, hogy ezen a napon indult a tengeri hajózás szezonja. Isis termékenység istennőként jó teremést hozott, majd óvta a hajókon Egyiptomból Rómába szállított gabonát és biztosította az Impérium jólétét, szorosan összefonódva a császártisztelettel. A Navigium Isidis lényegét tekintve a vízhez, tengerhez, a hajózáshoz kötődik, és Apuleius leírása alapján egy gyönyörűen felékesített hajót bocsátottak vízre ilyenkor. A helyi viszonyoknak megfelelően Savariában a Perint patak tölthette be tenger a szerepét. Az ünnepi körmenet során körülhordozták az istennő szobrát, sistrum nevű csörgőjét és kolompokat ráztak a díszes ruhába öltözött papok miközben a hívők énekkel virágszirmokkal fejezték ki örömüket. A menetben az Isis kultuszhoz szorosan kapcsolódó istenalakok is feltűntek: „az istenek, akik ezúttal kegyeskedtek az ember lábain felvonulni. ím itt a szörnyű Anubis, lelkek túlvilágra kísérője ..." mint az látható is a saváriai szentély egyik homlokzati faragványán.

A szentélyben folyó nyüzsgő életnek aztán a Nagy Constantinus uralkodása alatt bekövetkező változások vetettek véget. Okai legfőképp a császári támogatás megszűnése és a kereszténység rohamos térhódítása lehetett. Annyi bizonyos, hogy az épületeket szisztematikusan lebontják, márvány épületelemeit összetörik és meszet égetnek belőle, tetőcserepeit, építőanyagát más építkezéseken - mint a Képtár alatt megtalált gabonatároló magtár - használják fel.
(bassianae)

Az Agora és az Iseum Savariense közös, Élet Savariában élet az Isis szentélyben sorozatának következő előadása:

A templom képe

Előadó: Dr. Vasáros Zsolt, építész, építészettörténész
Helyszín: ISEUM, II. Rákóczi F. u. 6-8.
Április 21. (csütörtök) 18:00 óra