Köztünk élő klasszikus – Mészáros György kiállítása az MMIK-ban

Képgaléria megtekintése2011.05.05. - 17:00 | Vidaotone - Fotók: Dart

Köztünk élő klasszikus – Mészáros György kiállítása az MMIK-ban

Mintha egy-egy álmot látnánk, mosott kontúrok, halvány, mégis elütő színek, rendezett pasztell-álomkáosz, minden ismerős és mégsem az... Fuvola- és gitárszóval, no meg közhelycáfolattal indult a Vas megyei képzőművészek és a nagyközönség által is ismert és elismert képzőművész-tanár, Mészáros György kiállításmegnyitója az MMIK Médium Galériájában. A szerda délután ötkor nyílott életműtárlat szép számú érdeklődőt vonzott be, és mint kiderült, a látottakból és hallottakból ezen nem is kell csodálkoznunk.

Tóth Bianka Bach-részlete fuvolán „trombitálta" a mikrofon köré a jónépet nyitányként, majd Parais István igazgató-helyettes egyből rendet hagyott, hisz mint elmondta, szinte soha nem papírról olvassa saját mondanivalóját, de ez most nem így lesz. A hatvan leírt mondatából harmincat oszt meg velünk, és ezeknek a számoknak főszerepük van ezen a délutánon. Majd átadta a „szót" Cseh Tamásnak, illetve a korszakos zseni szombathelyi szószólójának, Joós Tamás énekmondónak.

A tizenkéthúroson kísért dalt követően Tóth Csaba képzőművész, egykori kolléga és beosztott - hisz Mészi, ahogy ő hívja, két évig tanszékvezető is volt az akkori főiskolán -, méltatta a művészt, tanárt és az embert is. Majd idézett egy nem túl hízelgő mondást, miszerint, "aki nem tudja, az tanítja", s egyből meg is cáfolva ezt, kijelentette, hogy az alkotói rosszindulat eme rég, fejünk felett lebegő félmondatának élő cáfolata a mellette álló Mészáros György, aki - nem mellesleg  hamarosan 60. születésnapját ünnepli - épp harminc éve, 1981-ben került városunkba, pár évre. Mint elmondta, előbb hallott tanítási módszereiről, mint hogy alkotásait ismerte volna. A szombathelyi Szarka Péter - aka Madár -, az Újlak Csoport tagja, zengett anno ódákat Mészáros György nagyszerűségéről, amely bizonyosságot is nyert, mihelyst a főiskolára került, rövid idő alatt meghonosítva egy nem új, csak nálunk addig nem művelt stílust. Mint elmondta, nagyon szerette mint kollégát, s mint főnököt is - két évig volt tanszékvezető - a csendes és kifelé zárkózott, belül azonban határokat nem ismerő embert.


Mészáros György 1985-ben továbblépett Sopronba, ahol most is az NYME Alkalmazott Művészeti Intézet igazgatója, tanára és egyetemi docense, és ahol nemzetközi szinten is kiemelkedő képzést folyik az ő jóvoltából. El azonban sosem vesztette a megye őt, hisz munkásságának nyomai itt maradtak a szívekbe és agyakba zárva, illetve öt éve Kőszegen él újra. Kiemelte, hogy ha megnézzük a kiállított anyagot, világossá válik az, hogy mennyire is egy vonalon fut az önkifejezése, tehát egy koncepciót hordoz magában az életmű. Az pedig csakis a legnagyobbak ismérve, hogy évtizedekig meg tudnak maradni a saját útjukon, úgy, hogy az nem válik unalmassá.

Meg sem próbáljuk Tóth Csaba szakmai elemzését idézni, nem is áll módunkban. Nekünk a megnyitó előtti körbejáráskor vegytisztán a nyolcvanas évek ugrottak be elsőként stilisztikában, nagyvonalú eszközkezelés melletti, homályosan derengő, de tökéletesen megkomponált alkotásokat szemlélhettünk. Mintha egy-egy álmot látnánk, mosott kontúrok, halvány, mégis elütő színek, rendezett pasztell-álomkáosz, minden ismerős és mégsem az. Gondolat- és érzékeléskeltés, ugyan nem a mi világunk teljesen, de tökéletesen érthető számunkra.


A kiállítás május 25-ig látogatható, de mint ígértet kaptunk, a következő harminc évben még biztos, hogy lesz ráadás. Mi abban is biztosak vagyunk, hogy a művek és a szellemiség által ez a név még nagyon sokáig fog fennmaradni, hisz Mészáros György egy köztünk élő klasszikus.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás