A rítus című film elején felirat közli velünk, hogy megtörtént eseményeken alapuló sztorit látunk, majd pedig a történet előzményéül szolgáló állítólagos pápai rendeletről tudunk meg egy-két dolgot. Eszerint II. János Pál fontosnak tartotta az ördögűzés hagyományának újjáélesztését, és ösztöndíjas egyetemi kurzusokat indított a Vatikánban.

Hogy ez a pápai rendelet létezett-e vagy sem, azt nem tudjuk leellenőrizni, de könnyen elképzelhető, hiszen a Telegraph szerint II. János Pál maga is megpróbált ördögöt űzni, sikertelenül.

Aki pedig kíváncsi magára a rítusra, amellyel démonokat szokás kihajtani mindenféle hörgő csajokból, az mindent részletesen megtalál ezen a katolikus honlapon.

A film szerint az ifjú Michael Kovak (Colin O'Donaghue), aki apja temetkezési cégénél dolgozik, felcsap papnak, ám négy év után rájön, hogy nincs elég hite, és jobb volna otthagyni mindent, csapokat és papokat. De választás elé állítják: vagy részt vesz a vatikáni ördögűző-tanfolyamon, vagy kilép, és visszafizeti négy év tanköltségét. Így kerül Michael a Vatikánba, és ismeri meg a rutinos ördögűző Lucas atyát (Anthony Hopkins).

Idáig még nagyon is rendben van minden, ugyanis eddig hitről és kételyről van szó. A hittel együtt jár a hitetlenség, és egy papnak szüksége van kételyre, mert ha nem kételkednénk, felhagynánk az igazság kutatásával - derül ki a tanszékvezetővel folytatott beszélgetésből. Kell-e ennél jobb kiinduló elmélet egy ördögűzős filmhez?

Aztán a film még tovább húzza a mézesmadzagot. Miután Michael megnézi élete első ördögűző rítusát, kiül az arcára a csalódottság, de Lucas atya így szól hozzá: „Mire számítottál? Kitekeredő fejre és borsófőzelékre?" Ez az imádnivalóan szemét kis utalás az Ördögűző című klasszikusra továbbra is azt hiteti el velünk, hogy A rítus nem egy tipikus ördögűzős film. Hogy ez valóban hitről és hitetlenségről szól.

Arról, hogy mit gondol ma a Gonoszról a katolikus egyház, és mit gondolnak a papjai. És ha a „megszállottak" pszichikailag súlyosan sérült emberek, akiket legtöbbször szüleik bántalmaztak - mint a film egyik állításából kiderül -, akkor ennek a tudásnak a birtokában mit tesznek a papok.

Sajnos ezúttal is átveréssel van dolgunk. Hiába Lucas atya utalása, itt mégiscsak kitekeredő fejekre és borsófőzelékre kell számítani (ha nem is szó szerint). Ugyanis szépen átmegyünk hagyományos, kliséktől terhes hollywoodi ördögűzős horrorfilmbe. És erre írják azt, hogy megtörtént eseményeken alapul. Vagy csak az első húsz perc alapul megtörtént eseményeken?

Most komolyan, meddig fogja még Hollywood hülyének nézni a közönséget? Ne lepődjünk meg, ha esetleg a Kung Fu Panda 2 elején is tudatják velünk, hogy megtörtént esetet dolgoz fel, hiszen valóban léteznek pandák, shaolin kolostorok, sőt még kung fu is létezik ezen a világon, hát miért ne írhatnák ki?

Mikael Håfström rendező korábbi horrorfilmje, a Stephen King novellája alapján készült és egész korrektül megcsinált 1408 még bizakodásra adhatott okot. Abban bízhattunk, hogy ez a skandináv majd, ha nem is váltja meg, de friss levegőt hoz a műfaj amerikai vonalába. Sajnos ő is bekebeleződött.

Hogy tehetséges, ahhoz nem fér kétség. Az a - nyilván a maga morbid módján - szép halott-csinosítás a film elején, a láttatás és takarás kiegyensúlyozott használata, a jó atmoszféra-teremtés mind a javára írhatók. Személy szerint azt is a javára írom, hogy Rutger Hauer megszólal a filmben magyarul. De vajon érdemes lenne-e szót fecsérelni egyáltalán A rítusra, ha Sir Anthony Hopkins profizmusa nem emelné a színvonalat?

Apropó Anthony Hopkins. Biztosan elgondolkodott már azon, hogy most már bármelyik filmje akár az utolsó is lehet. Amikor például a film Magyarországon felvett jeleneteit forgatták, rosszul is lett, és kórházba szállították. Borzasztóan kíváncsi lennék, miért pont ezt választotta, mint lehetséges utolsót. Mi jót láthatott benne, amit én nem látok? No de nem akarom az ördögöt a falra festeni.