„Színház az egész világ,

És színész benne minden férfi és nő:

Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár

Életében..."

Az eredeti szövegtől gyakorta elrugaszkodó ironikus játék több szerelmespár egymásra találásának történetét eleveníti meg egy olyan világban, ahol az elnyomás és zsarnoki légkör elől az ember csak az erdő fái közt lel menedékre. A forgó színpaddal megoldott ellentétpár - a királyi udvar fojtó hangulata és az erdő vonzó légköre - olyan morális kérdéseket feszeget, mint az emberi hatalomvágy, gonoszság, gőg, vagyis a napjainkban is jellemező hierarchikus társadalmi berendezkedés, és a Rousseau-i „vissza a természetbe" gondolat egyszerűsége és szépsége közti különbözőségeket.

A párok násztáncai időnként keresztezik egymást, sőt alkalmanként egymás szerepébe is bújnak. Ez látható a fennhéjázó Phoebe (Kacsur Andrea) és Silvius (Krémer Sándor) kapcsolatában is. A sóvárgó plátói szerelem a férfiú részéről és az örökös elutasítás Phoebe oldaláról olybá fordul át, hogy a lány az őrá vágyó fiúhoz hasonlóan szeret bele a darab álruhás hősnőjébe, akiért még büszke természetét is hajlandó megalázni. Náluk sokkal „földibb" természetű Juci és Próbakő viszonya. A csavaros agyú udvari bolond és az önmagát vállaló butácska parasztlány násza a testi szerelemre hajaz, nem misztifikálják túl érzelmeiket.

A darab két központi figurája Rosalinda (Béres Ildikó) és Orlando (Ferenczi Attila). Az ifjú hölgy egyúttal az események mozgatórugója is, aki ügyesen és bátran avatkozik a Sors döntéseibe. Orlando pedig a legkisebb fiú édes naivitásával szemléli a világot, igazi szerelmes ifjú, aki bármire képes szíve hölgyéért. Viszontagságos egymásra találásuk Rosalindával a harmonikus evilági együttlét szimbóluma.

A kalandos események egyfajta gyógyító folyamatként is működnek a szereplők lelkében. A mélyebb önismeret, a lelkük új dimenzióinak felfedezése, a megbocsátást követő megjavulás mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy az erdőben meglelt édent most már magukkal vigyék a társadalomba, s a romlott „kinti" világot is helyreállítsák.

Vidnyánszky Attila rendező sajátosan értelmezte a darab címét, és valóban, ahogy tetszik módon szőtte át aktuális utalásokkal, dalbetétekkel a több mint 400 éves művet. A két és fél órás, öt felvonásos mű során találkozhattunk Groovehouse, LGT,  Micimackó, sőt még Csillag születik elemekkel is.

„Engem sem vonz az erdőn túli világ, a torzsalkodás, a világban uralkodó erőszak, az irigység, a pénzéhség; az, hogy ki akarom a másikat szorítani, nem hagyok teret neki, még akkor sem, ha a testvéremről van szó. Inkább a vágyakról, az álmokról mesélek, arról, ahogy nekem tetszene az élet: milyenné szeretnék válni, milyen embereket szeretnék látni magam körül. Modern reneszánsz vígjátékot kínálok, bizonyítandó, hogy itt és most is, ki lehet szakadni, le lehet vetkőzni a világ megannyi iszonyatát, és szabad szerelmesen ízlelgetni a titkokat." - vélekedik a rendező.

A díszlet - és látványtervező, Alekszander Belozub ötletessége pedig különösen kiemelni való, csakúgy, mint a szereplők gyakorlott és feszes összjátéka. Mindent összevetve egy kellemes estét tölthettünk el, és habár katartikus világmegváltásra nem készülünk e színházi inputok után, mégis gazdagabban távoztunk, mint ahogy érkeztünk.