"Elloptuk a busztáblát" – Beck Zoli a Café Freiben

Képgaléria megtekintése2011.08.12. - 16:00 | Szijártó Bianka - Fotók: Cseh Gábor

"Elloptuk a busztáblát" – Beck Zoli a Café Freiben

Kedves Olvasó, Te, aki a virtuális térben vagy… Meséltessék el az augusztus 3-án, szerdán a Café Freiben történt varázslat Néked is…Természetesen a közvetlen és tegeződő hangvételű megszólítás nem véletlen és nem illetlenség a részünkről Önök felé, sokkal inkább alapozás. Hogy mihez? Elkalandozni a 30Y frontemberének élete állomásain át a mostani Beck Zoltánig.

Kezdjük az elején. A szentesi gimnáziumi évek meghatározó élményeiből megragadt bennünk a kirúgása, ami nem más miatt volt már akkor sem, mint a lányok iránti túlfűtött érdeklődés okán. Meg hát ugye a haverok. Mindent rá lehet fogni néhány akkori, rég nem látott, nagyon jó barátra. De azt már nem lehet ezzel magyarázni, ha valaki a Fő téren fürdik a szökőkútban. Ám a mi Zolinknak akkoriban még ezt is elnézték, az utolsó csepp a pohárban mégis egy cigis, italozós, csajozós estéhez köthető, mely végén a lelkiismeretes tini srác kirúgatta magát és a nagy nehezen letett érettségi után került Szombathelyre. Nos, aztán itt, nálunk megfertőződött... Zenéket írt gitáron két akkordból, tanárképzőre járt és közben elvégezte a néptáncoktatóit is. Ki gondolta volna a méltán népszerű alterarcról, hogy még ilyet is tud? Lám-lám, igazunk lett, amikor arra gondoltunk, hogy ez egy nagyszerű mese...


A szombathelyi évek, az oladi városrész, meg a buszjárat és a tábla... Ez úgy volt, hogy, Zoli ott lakott a párjával Oladon. És mit ad Isten, ott pont a 30-as és a 30Y-os busz járt, és Zolinak megtetszett a tábla, így egy ismerőse eltulajdonította a Volántól. Engedtessék meg azt mondani, hogy az alternatív zene kedvelői áldják azt a napot, amikor ellopták, és megalakult a zenekar. És hogy hogy került egyáltalán az életébe a zene? „Őhh, hát olyan egyszerűen!" - mondja ő beckzolis lazasággal.

Misem egyszerűbb annál, mint zenésznek és romológia szakos egyetemi adjunktusnak lenni egyszemélyben, ami persze szintén nem véletlen.

Diákévei alatt már vonzódott a cigány irodalomhoz; kedvence, Holdosi József gyakran látta vendégül és sokat beszélgettek. Zoli már akkor is cigarettázott, amit a felesége kényszerleszoktatása alatt álló író nagyon preferált, így lett gyümölcsöző kapcsolat az övék. Zoli füstölt, mert múzsa kellett a művésznek, és „a füst maga a gondolat" elv alapján íródtak a jobbnál jobb könyvek. Az akkor még fiatal felnőttet pedig magával ragadta a sajátos ideológia, mely egészen az egyetemi tanárságig és a docensi pozícióig vitte. Ennek ellenére persze megmaradt a kisfiús báj, a tornacipő, meg a lazaság...


De ugyebár egyikünk sem tudná elképzelni őt másképp, mint borozgató, csapongva történeteket mesélő, nyugalmat árasztó zenésznek, aki óriási örömünkre gitárt is hozott magával. Felcsendült többek között az Olyankor, az Öltöztetnéd megint és az Azt hittem érdemes.

És mi még mindig azt hisszük, érdemes volt vele tölteni az estét és megismerkedni kicsit a mosolygós, lelkesen történeteket mesélő Beck Zolival!

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

Ph.D. 2011.08.13. - 14:00
adjunktus. még "csak" adjunktus és nem docens.
BLH 2011.08.13. - 16:24
Igaz, javítva, köszönjük! :)