Egy nyári éjszakán a fröccsüzem kattogó gépeinek zajában érdekes énekhangra figyeltem fel. Csodálatos melódia hasított a levegőbe, ami összehasonlíthatatlanul más volt, mint a gépzaj. Akkor jó egy előadás, ha eléri a szívünket, ez a fajta megszólaltatás pedig tele volt spiritusszal. A hang irányába menve érdekes látvány tárult elém. Viktor épp a gépről lepotyogott anguszt söprögette egy népdal kíséretében. Mit énekeltél? - kérdeztem. Ő pedig válaszként - partvissal a kezében - odébb tolta a dobozt és így felelt: egy elég ritka népdal volt, örülök, hogy tetszett. No de hajnali fél öt van, menni kellene a büfébe különben, nem szól ám a citera! Hamarosan megtudtam, milyen citeráról is beszélt.

Viktort általános iskola negyedik osztályában vette pártfogásába akkori énektanára Sebestyén Zoltán. A tanár úr, aki jelenleg is a Kemenesmagasi Citerazenekar és Népdalkör vezetője, a kislegényt meghívta a gyermekzenekarba játszani. Viktor számára nem volt ismeretlen ez a zenei világ, hiszen nagymamáját gyakran hallotta énekelni a Népdalkörben. Már akkor megtapasztalta, hogy a dallam és a hangszer szinte elválaszthatatlan társak és, hogy a citera átfogó eszköz a magyar népdalok világában.

- Kemenesmagasiban már a nagymama ideje alatt is szinte minden a Citerazenekar körül forgott - mesélte beszélgetésünk kezdetén Sebestyén Zoltán karnagy. A zenekar a Röpülj Páva mozgalom másodhajtásaként alakult 1978-ban. Addig is sokunknak volt otthon citerája, de csak a vasárnapi ebéd után játszottunk rajta. A változás az 1970- es években következett be. A Magyar Televízió által sugárzott Röpülj Páva népzenei vetélkedő oly mértékben hozta lázba a falu lakosságát, hogy volt olyan gazda, aki még tehene fejését is félbeszakította a műsor kedvéért. Akkoriban nem volt minden családban televízió, egy csatorna működött, és ez a csatorna bemutatta, hogy a citera nemcsak egyéni hangszer lehet, hanem zenekari formációkra is lehetőséget ad. Ez pedig a magyar folklórban addig ismeretlen volt. Az ostffyasszonyfai citerazenekar egy évvel korábban alakult meg, mint mi, és az akkori termelőszövetkezetünk meghívta őket Kemenesmagasiba, nőnapra szerepelni. Ha akkor nincs ott Kiss Gyula bácsi, valószínű csak gondolat maradt volna a megalakulás. Gyula bácsi ugyanis az előadás után kifejtette a véleményét. Jogosan, hiszen - mint az evangélikus gyülekezet kántora - ő volt a falu legképzettebb zenésze. Ezt mondta: ilyet mi is tudnánk, és akkor nem kellene vidékrül másokat hozatni! Igaza lett - zárta a beszélgetést mosolyogva a zenekarvezető.

Viktor a Kemenesmagasi Citerazenekar felnőtt csoportjának 1996 óta tagja. A zenekart közel harminc éves fennállása alatt számtalan díjjal jutalmazták: 12-szeres országos arany minősítéssel, háromszoros Aranypáva-díjjal, háromszoros Aranypáva-nagydíjjal, és 2009-ben a Vass Lajos Népzenei Szövetség legrangosabb díjával, a Vass Lajos Nagydíjjal. S, hogy mi lehet a titkuk? Talán az, hogy harminc éve minden pénteken este hat órakor próbálnak.