A Kisfaludy Sándor utca 1. szám alatt található színházteremben a daloké és a verseké lesz a főszerep.
A rendezvényen fellép a Kanizsai Dorottya Gimnázium énekkara és nosztalgia kórusa, akik kórusművekkel és könnyedebb hangvételű dalokkal szórakoztatják a nagyérdeműt. A diakok.szombathely.hu CoolTourHouse rovatának szerkesztői saját műveiket olvassák, míg a Korponay Zsófia, Szőke Krisztina és Cseszkó Tamás által alkotott trió a kitartásról és a feltétel nélküli elfogadás fontosságáról szóló dalokat oszt meg a közönséggel.
A rendezvényre a belépés díjtalan, az adományokat Egyed Orsi őssejtbeültetésére ajánlják fel.

Interjú Egyed Orsolyával:
Egyed Orsolya a Kanizsai Dorottya Gimnázium 12. évfolyamos tanulója, történelem és magyar fakultációra jár. Két nyelvet tanul, olaszt és angolt, de szeretne latint és egy közel-keleti nyelvet is beszélni. Szinte állandóan mosolyog. Teljesen olyan, mint egy hétköznapi lány, csupán egyetlen különbséggel, ő mozgássérült. Ő azonban ezt nem szégyenli, és nem is esik emiatt depresszióba, mi több, beszélgetésünk során a belőle áradó vidámság és optimizmus még a riportert is jókedvre deríti. Megható, őszinte beszélgetés következik, mindennapokról, szerelemről, álmokról és példaképekről, nemhiába Orsi az interjú elején kijelentette, kérdezhetek bármit.

-A KDG-ben gyakran találkozunk, téged már messziről fel lehet ismerni :) Milyen érzés ennyi rohanó ember között tanulni?
-Igazából engem nem zavar, hiszen egészséges emberek közé járok iskolába, ráadásul anyukám úgy nevelt, hogy attól, hogy négy keréken gurulok még érek ugyanannyit mint a többiek. Megszoktam ezt az állapotot, persze szeretném ha máshogy lenne, de azon se bánkódnék, ha esetleg nem sikerülne a kezelés. Akkor majd megoldom máshogy :) Én ilyen pozitívan állok hozzá. Mikor hétéves koromban felfogtam ezt az egészet, sose törődtem azzal, hogy mit tudok, vagy mit nem. Azt élveztem, amit lehetett. Mindig arra gondolok, hogy van akinek nálam sokkal rosszabb.

-Tudom rólad, hogy elég sok hozzád hasonló emberrel találkozol. Ők is olyan vidámak mint te?
-Nem. Sőt a legtöbbjük ilyen kis zárkózott, visszahúzódó. Még a pesti iskolában voltak vidámak, de valószínűleg ők is azért, mert egymás között voltunk. Ráadásul nekik, akik kikerültek onnan, nincsenek olyan sikerélményeik, mint nekem. De szerintem ez az engem körülvevő embereken is múlik, rajtatok, mert ti is elfogadtatok. Ez két emberes dolog. Nekem is nyitnom kell, és nektek is el kell fogadnotok. "kaptam már szent képet is, és mondogatták, hogy majd a Jézuska meggyógyít. "

-Hogyan telik egy napod?
-Reggel negyed hétkor kelek, akkor ugye felöltözünk anyuval, elmegyünk illemhelyre, reggelizek, majd jövök suliba. Kettőig itt vagyok, utána anyu haza visz, akkor én tanulok, ő pedig elmegy dolgozni. Nagyon sokat tanulok, van hogy este hat hétig, sőt háromnegyed nyolcig. Ugyanúgy élek mint ti, maximum kevesebbet járok discóba, annyit azért nem lógok. Amúgy discoban is voltam már, csak nem olyan gyakran. De amúgy igyekszem mindenhova menni, járok moziba, strandra, színházba.

-Bevallom őszintén, én régen mindig tartottam a beteg emberektől. Most így idősebb fejjel persze már tudom, hogy ti teljesen normálisak vagytok :) Gondolom téged is zavar ha sajnálnak.
-Engem kifejezetten irritál. Például képzeld el, megyünk az utcán, és a templomból kijövő idős nénik meg bácsik odajönnek hozzám, és a kezembe nyomnak narancsot, csokit, de kaptam már szent képet is, és mondogatták, hogy majd a Jézuska meggyógyít. Engem ez nagyon idegesít. Ráadásul az is előfordul, hogy sokan megbámulnak, hiszen azért egy tolókocsi elég feltűnő látvány, bár én nem zavartatom magam, és visszabámulok :) Én megcsinálom. Ez talán a természetemből is fakad, mert például a tesóm a „nyuszika" természetével nem tudná ezt csinálni.

-Van tesód?
-Egy bátyám és két húgom. Ők hála Istennek egészségesek. Annak viszont örülök, hogy én lettem ilyen, ha már valakinek ilyennek kellett lennie.

-Jelenleg a KDG-ben tanulsz. Nem izgultál, mikor idekerültél?
-Hát előtte nap eléggé. Azért féltem, mert előtte kiderült, hogy matekos osztályba fogok kerülni. És tudtam azt, hogy matekból engem fel fognak menteni. Attól féltem, hogy ciki lesz a többiek előtt.

-Melyik a kedvenc tantárgyad?
-A történelem. Szeretnék itt a Berzsenyin továbbtanulni. Úgy tervezem, hogy mindenképp leteszek négy nyelvvizsgát. Felsőfokú angolt és olaszt, illetve szeretnék latint és valamilyen közel-keleti nyelvet is tanulni. Aztán majd meglátjuk a többit. Nekem vannak olyan terveim, hogy ókori leleteket fordítok régészeknek.

-Ha jól tudom, barátod is van. Ezen megmondom őszintén meglepődtem.
-Igen. Ő is sérült és pontosan azért állok pozitívan a dolgokhoz, mert az ő helyzete sokkal súlyosabb, mint az enyém, ő gyógyíthatatlan. Az az igazság, hogy kiegészítjük egymást. Ő például nagyon ért a számítógépekhez, kívülről belülről úgy ismeri mint a tenyerét. Én meg a humán tárgyakból vagyok jó. Az igaz hogy néha nehéz, mert ha elgondolkodunk azon, hogy mit hoz a jövő akkor elszomorodunk, de a lényeg hogy támaszkodhatunk egymásra. Csak az a baj, hogy ő Nógrád megyében lakik, ezért ritkán találkozunk. Persze van MSN, Skype, telefonon is tudjuk tartani a kapcsolatot. Meg azért személyes találkozásra is van lehetőség, őt is elhozza az apukája hozzánk, és én is megyek hozzájuk.

-Ki a példaképed?
-Nagyon szeretem a Schumachert. Pontosan azért ő a példaképem, mert mindig tudott küzdeni, hiába volt hétszeres világbajnok, soha nem volt nagyképű, hanem mindig éhezett az újabb sikerre.