Törjön ki a lábad szára! - Színházi babonák

2019.04.02. - 15:45 | vaskarika.hu

Törjön ki a lábad szára! - Színházi babonák

Ami elromolhat, az el is romlik. Murphy alaptörvénye a színházban is érvényes, hiszen egy előadás rengeteg ember közös munkájából áll össze, és ennek következtében rengeteg dolog van, ami balul sülhet el.

Balszerencsék sora vezetett oda, hogy a színház világában saját, kifejezetten erre a művészetre vonatkozó babonák jelenjenek meg. Ezekről, és lehetséges eredetükről olvashatunk most egy csokorra valót.

Lám az enyém sötétkék

A babona: Kék ruhát viselni a színpadon balszerencsével jár, kivéve, ha ezüsttel párosítják.

Eredete: A színházi jelmezek elterjedésének idején még igen nehéz és körülményes volt kékre festeni egy szövetet, ezért beszerzése is magas költségekkel járt. Csőd szélén álló társulatok gyakran megpróbálták átverni a nézőket, és kék ruhákat adtak a színészekre, hogy sikerességüket bizonyítsák. Aztán tényleg csődbe mentek a drága jelmezek miatt.

Ha viszont a színészek ezüstöt is viseltek, az már valóságos bizonyítéka volt annak, hogy a társulat tényleg megengedheti magának ezeket a költségeket.

A gyertyák hármasszabálya

A babona: Három égő gyertya a színpadon balszerencsét hoz. A legrövidebb gyertyához álló legközelebbi személyre házasság vagy halál vár.

Eredete: Mielőtt bevezették a gázvilágítást, majd a villanyvilágítást, a színpadot gyertyákkal világították meg. Módosabb társulatoknál a színpad elülső felén elhelyezett gyertyák szolgáltatták a rivaldafényt, gyertyák voltak a kulisszáknál, és hatalmas gyertyacsillár lógott a zsinórpadlásról.

A hármas szám minden bizonnyal a mitikus, népmesei hármasból jön. A babona eredete pedig valószínűleg az lehet, hogy ha kevés volt a fényforrás, a színészek rosszabbul láttak a színpadon, ezért nagyobb volt az esély a balesetekre. Ezeket a gyertyákat stratégiai pontokra helyezték el, gyakran a frissen festett díszlet közelébe, ami veszélyes volt, hiszen könnyen leéghetett az egész színház.

Temetővirág

A babona: Egy színdarab utolsó előadásán szerencsét hoz, ha a rendező vagy a főszereplő temetőből lopott virágot kap.

Eredete: A temetőből hozott virág az előadás halálát jelképezi, illetve azt, hogy tisztes kort ért meg, most már békében nyugodhat. Eredete az lehet, hogy a színházi munka sosem volt egy nagyon jövedelmező állás, ezért díszes csokrokra nem szívesen költöttek, viszont a temetőből mindig ingyen hozzá lehetett jutni ezekhez.

Tükröm, tükröm

A babona: A tükör a színpadon balszerencsét hoz.

Eredete: Egyrészt ahhoz a hiedelemhez kapcsolódik, hogy a tükörben meglátható a lélek, és összetörése hét év balszerencsét hoz a (szín)házra. Másrészt technikai problémákat is felvetett, ugyanis a tükrök olyan helyekre verhetik vissza a fényt, ahol sötétnek kellene lennie. Ezenkívül zavarhatja a nézőket, és elterelheti a tehetségtelenebb színészek figyelmét.

Kísértetek pedig vannak

A babona: A színházban lakó szellemeknek biztosítani kell egy estét, amikor nyugodtan előadhatják saját műsorukat a színpadon. Ez legtöbbször a hétfő este.

Eredete: Minden színháznak saját szellemei vannak, de a legcsintalanabb Theszpisz, aki a feljegyzések szerint a történelem első mai értelemben vett színésze volt. Korábban a görögök kizárólag táncos-énekes előadásokat láttak, és ő volt az első (az időszámításunk előtti 6. században), aki betanult szöveget mondott színpadon. Ugyancsak ő az, aki rengeteg kellemetlenséget tud okozni, ha nem tartják tiszteletben a „jogait."

A babona minden bizonnyal abból a szükségből ered, hogy a színészek is kipihenhessék magukat egy fárasztó hétvégi előadássorozat után. Ha a társulatvezetőt szép szóval nem lehetett meggyőzni a szabadnappal kapcsolatban, muszáj volt a szellemekre hivatkozni.

A függönyt nem piszkáljuk

A babona: Előadás előtt tilos a függönyhöz nyúlni, és kikukucskálni rajta.

Eredete: A nézőtérre leső színész megpillanthatta izguló családtagjait, vagy éppen egy véreskezű kritikust, emiatt ideges lett, nem tudott koncentrálni, és elrontotta az előadást.

Ne fütyöréssz!

A babona: Ha egy színész színpadon fütyül, valakit ki fognak rúgni a társulatból.

Eredete: Az adóvevő készülékek feltalálása előtt a kulisszák mögül különböző füttyhangokkal jelezték a műszaknak, hogy mikor kell beindítani egy gépezetet vagy beadni egy speciális világítást.

Ha valaki csak úgy fütyörészni kezdett a színpadon, vagy idő előtt füttyögött, azzal elindíthatott egy sor katasztrofális technikai malőrt, ami kirúgásokhoz vezetett.

Kéz- és lábtörést!

A babona: Nem szabad szerencsét vagy sikert kívánni, mert az balszerencsét okoz.

Eredete: Több magyarázat is létezik rá, egyik sem biztos. Hozzánk is a nyugati színjátszás hagyományaiból szivárgott be.

1. A rossz szellemek és démoni erők mindig résen vannak, és ha meghallják, hogy valakinek sok sikert kívánunk, akkor mindent megtesznek a siker ellen. Ha viszont rosszat kívánunk, azzal elaltatjuk a figyelmüket. A rossz szellemek nyilván nem valami intelligensek.

2. A középkori angol szóhasználatban a „break a leg" azt a mozdulatot is jelentette, amikor a lovag féltérdre ereszkedett az uralkodó előtt. Az Erzsébet-kori színház hagyományai közé tartozott, hogy egy sikeres előadás után a nézők pénzt hajigáltak a színpadra. A színészeknek pedig le kellett térdelniük, hogy összeszedegessék a pénzt.

3. Régen a színházi függönyre vékony támfákat rögzítettek, hogy felhúzásnál ne gabalyodjon össze. Ezeket hívták „leg"-nek. Sikeres előadás után annyiszor tapsolták vissza a színészeket (következésképpen annyiszor húzták fel és eresztették le a függönyt újra és újra), hogy egy-egy ilyen támfa el is törhetett.

4. A német színházban a „Hals- und Beinbruch" (nyak- és lábtörést) kifejezést használják. Egyik elmélet szerint ez a jiddis „Hatzlakha u-brakha" kifejezésből ered, ami azt jelenti: siker és áldás.

A skót darab

A babona: A Macbeth színrevitele balszerencsét hoz. Még a címét sem tanácsos kiejteni, helyette inkább azt mondják: a skót darab. Ha valaki mégis kiejti a címet, tisztító rituálét kell tartania (például elhagynia az épületet, háromszor megpördülnie, idéznie egy másik Shakespeare-darabból stb.)

Eredete: Valószínűleg minden társulat, amely előadta már a Macbeth-et, be tud számolni különböző balszerencsés eseményekről ezzel kapcsolatban. Itt is több lehetséges magyarázat van.

1. Az egyik hiedelem szerint a darabot megátkozták a boszorkányok, mert nem tetszett nekik, ahogy Shakespeare ábrázolta őket.

2. Egy másik hiedelem szintén a boszorkányokhoz kötődik. A társulatvezető nem talált megfelelő üstöt az előadáshoz, ezért ellopatott egyet, mégpedig igazi boszorkányoktól, akik persze nem voltak lenyűgözve, és megátkozták a darabot.

3. Ez a Shakespeare-darab tartalmazza a legtöbb kardcsatát, így az esélye is megnő annak, hogy valaki megsérül. Ezenkívül nagyon sok a sötétben játszódó jelenet, a ködgépek miatt a padló csúszóssá válhat, vagyis nehéz látni a színpadon, és könnyen hanyatt lehet esni.

4. Mivel ez az egyik legjobban felépített és megírt Erzsébet-kori tragédia, gyakran tűzték műsorra csőd szélén álló társulatok abban a reményben, hogy az előadás sikere majd kiszedi őket a csávából. Nem szedte ki.

A Macbeth-jelenséget feldolgozta többek között Dario Argento olasz rendező Opera című filmjében (itt Verdi Macbeth-jéről van szó), és megjelenik a Simpson család egyik epizódjában is, ahol a család találkozik Ian McKellen brit színésszel, és valahányszor kiejtik a Macbeth szót, McKellenbe belecsap a villám, vagy valamilyen más szerencsétlenség történik vele.

Új hozzászólás