„Lehetek én is az az egy” – Vad Fruttik koncert a moziban
Képgaléria megtekintése2011.12.19. - 01:00 | Sum - Fotók: Makrai Tamás, Horváth Virág
A Fruttikból jön valami elemi. A sok átlátszó, üres négyakkordokat stílusosan értelmetlen szövegekkel megerőszakoló, divatból fenntartott zenekar azt a hangulatot törekszik izzadsággal elérni, amit a Vad Fruttik alsóhangon kiránt a sejhajából. A moziaula megtelt, a The Note izzított.
Több ponton is visszaköszönt az este során kedves barátunk és kollégánk, Vida Gabi (R.I.P) szellemi jelenléte, akire rendkívüli hiányérzettel, de örömmel emlékezünk, szinte láttuk is zsebrevágott kézzel a tömeg szélén bólogatni. Jól esett volna a véleményét hallani...
Szerény, szinte magát alábecsülő kecstelenséggel rontott az éterbe a The Note zenekar, akiket először a Star(t) tehetségkutatón láttunk. Ott zsűritagként Gabi még ígéretesnek találta őket, és ez úgy tűnik, a mai napig igaz: ígéretesek, de még nincsenek készen. Csak a szakmai irigység mondathatná velünk, hogy a srácok nem voltak jók, de nagyon is jók voltak, egyben voltak, pontosak voltak. Viszont kevesek, lendülettelenek, és sematikusak. Eljátszottak, nem zenéltek, pedig szövegre érdekes, orgánumra kifejezetten könnyed, mégis mindenhol túlontúl ismerős dallamokat hallottunk. Kommunikációjuk a közönséggel néha csak valami motyogás volt, félénkek voltak, mint a bevásárlóközpontban elveszett gyerek. De mint fiatal zenekar, bennük a remény és a siker lehetősége, amihez megvan a képességük.
A mai elhígult, Terrasztáros, Zs-faktoros, Szupernova-születéses világban elfelejtjük lassacskán, hogy miért is tartunk, éltetünk egy zenekart. Nem azért, hogy valami zajt csapjon munka közben, vagy elnyomja a gyerekbőgést, vagy, hogy az utcán sétálva ne kelljen köszönni a Rozi néninek, hogy a kocsi hangszóróján át rezegtesse a panelablakokat, esetleg pusztán a félelmetesen tornyosuló csend ellen. De nem ám! Azért vannak, mert az ő mesterségük a szív, és az ő eszközük a hang, ami pedig az ő termékük, az a mellkasba gyűlő, és az ő irányításukkal kirobbanó érzés, amit úgy hívunk: katarzis.
Kevés olyan zenekar van ma Magyarországon, akik képesek kiváltani ezt az érzést, és sokan vannak, akik azt hiszik, anélkül is lehetnek híresek és gazdagok a zenéjükkel. Hát azok lehetnek... De megbecsült és örökké magasztalt zenészek nem. A Vad Fruttik messze a legjobb zenekar a jelenlegi felhozatalból, együtt lélegeztek, pulzáltak, éreztek a közönséggel, hihetetlen jó hangulatot csináltak, végig a dallamaik hatalma alatt voltunk, és az említett katartikus érzések megállás nélkül ide-oda cikáztak a szervezetünkben. Mert hozza a jelenlegi divatfutamokat, miközben véresen komolyan aláteszi azt a stabil különleges alapot, amitől egyedivé lesz az egész. A koncertzáró Nekem senkim sincsen előtt még egy kis Prodigy Woodoo People is befittyent, utána egy percre lementek a színről, majd a Lehunyom a szemem szívszorítóan szóló dallamával tértek vissza, és Vidusnak ajánlották.
Végül a Lehetek én is zöngéje harapta el az estet. Humorral, érzelemmel, dinamikával, mozgással teli este volt, szeretjük a Fruttikat. Akik szintén így éreztek, még dedikáltathattak is koncert után, és hazavihettek CD-t, pólót, aláírást, hogy ezektől a különleges ikonoktól legyen valami testközeli az otthonukban, mert ott a helyük minden valódi könnyűzenére vágyó polcán és szívében.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1913 szavazat
Új hozzászólás