A "mezítlábas díva" - aki az elmúlt évtizedben Magyarországon is többször fellépett - idén szeptemberben jelentette be visszavonulását, miután lemezkiadója szerint olyannyira kimerülten és gyengén érkezett Párizsba, hogy képtelen volt vállalni tervezett franciaországi fellépéseit.

Cesaria Evora több műtéten is átesett az utóbbi években - köztük 2010-ben egy szívoperáción -, s ebből fakadóan újabb egészségügyi gondjai támadtak. Már húszéves korától melankolikus, blueshatású saudade-dalokat énekelt, de a világhírnév csak 1992-ben talált rá, amikkor már évtizedek óta mindellói bárokban énekelt Sao Vicente szigetén.

Ekkor, ötvenéves korában vált igazán elismertté harmadik, Miss Perfumado című albumával, amely több mint kétszázezer példányban kelt el. Tizenegy lemezt készített, 2004-ben Voz Di Amor című albumáért Grammy-díjat kapott.
2008-ban szélütést kapott egy melbourne-i koncert után, ezt követően rendszeresen cipő nélkül lépett fel koncertjein. Párizsban gyógyult, de még kedvezőtlen egészségi állapota mellett is felvette új lemezét, amely a Nha Sentimento címet kapta.

Evora a szigetvilág zenéjének, a mornának nagyasszonya volt. A sziget történelmét hajszálpontosan tükrözi a zenéje. Az ötszáz éves portugál gyarmati uralom nyoma kitörölhetetlen: még ha jelen vannak is a nyugat-afrikai ritmusok, a vezető stílus, a morna kimondottan európai ízű. Rokonai a brazil modinha, az argentin tangó és a portugál fado sorában kereshetők, a „kulcsa" pedig az a kifinomult melankólia, amely a sodade nevet viseli. Ebben a nosztalgikus, keserédes hangulatban egykor éppen úgy szerepet játszott a tengerészek honvágya, mint utóbb a szétszakadt családok vagy szerelmesek fájdalma; s bár hallható más - tempósabb, vidámabb - stílus is a szigeteken, mint például a coladeira, a nemzeti zene mindenképp a morna, a mornának pedig Cesaria Evora volt a - diplomáciai útlevéllel közlekedő - nagykövete.

(A Dor Di Amor a 2001-es Sao Vicente Di Longe - Grammy-díjra is jelölt - album tán legvidámabb dala, címe ellenére (A szerelem fájdalma) is olyan, mintha a vérbő ritmusok palackjából szabadult volna ki a szellem, aki az éjszaka sötétjében meztelenre vetkőzteti a lelket, s megtáncoltatja azt a homokos tengerparton.)