Mellette állott, mint ki karót nyelt
egy műanyag baba: ért jobb napot...
Egy lövéssel „leterítették"
s kacagtak rajta egy jó nagyot.

Másik oldalán, kicsit tovább élt
Színes cukorka, édesen
Kora este pálcát tört alatta
Egy kósza golyó, hát így leszen...

Nap végén Puszedli még mindig állta
a golyók záporát délcegen
Mikor a nap lassan eltűnt
a távolban álló bérceken.

Ezt megúsztam, gondolta vidáman,
szerencsém volt, hát mondhatom.
Ekkor egy gyerekkéz nyúlt utána
„Örülök, hogy markomban tarthatom"

Eltűnt a puszedli a vidám szájban,
koszos kézzel töröltetett a száj,
a „mázlista" bizony olykor-olykor
Úgy hiszi, megúszta, és így jár...