Kicsi falu, nem nagy ház... Konyhában egy család, várja, hogy mind együtt legyenek. Három gyerek örül, izgatott. Érzik, ez az este különleges.

Kicsi falu, nem nagy ház... Szobában kályha, pattog a tűz. Vigyázz, forró, közel ne menj... Szoba közepén asztal, rajta formás kis fa áll. Sok dísze, fénye mindenkit simogat.

A szobában imádkozik a család. Mindenkiért, aki ott van, és azokért, akik nem lehetnek ott. Sok ajándék, becsomagolva vár. Idős nagymama sír kicsit az ima végén, pár éve még többen voltunk...

A szobában béke vár. Ajándékot bont egy család, az együttlét ajándékát. Talán díszes csomagok nélkül is ugyanolyan lehetne az este...

Mindent beborít három kicsi gyerek őszinte öröme...

Kicsi falu, későre jár. Templomba indul a család... Kicsi templomban béke vár.... Év közben gondokkal teli, nehéz sorsú ismerősök örülnek nekünk, egymásnak. A templom előtt szóbaállnak ezzel-azzal. Gyerekkori baráttal, aki minden évben csak karácsonykor látogat haza, falubelivel, aki két házzal lakik arrébb, de mégis, csak itt találkoznak... Mindig mindenki rohan, de most, a hidegben mindenki megáll...

Nagymamám sem siet úgy mint máskor - mire is érne rá egy 87 éves asszony.... - szívesen beszélget Istentisztelet előtt 2-3 perccel a templomkertben...

Kis templomban fenyőfák... díszesen, csillogón. Oltáron Betlehem. Tetején "vatta hó" belül király, pásztor csodál apró gyermeket... Orgonahang, ami talán ma szebben szól... Kifelé menet "Boldog karácsonyt" innen-onnan...

Kicsi falu, másik ház. Másik nagyszülőhöz megy a család. Itt is kályha, itt is forró... Minket váró idős asszony, szeme csillog, dédunokáját nézi. "Nézd hogy örül, nézd hogy ugrál", közben szemét törölgeti. Látjátok, milyen az öreg? Mindenért sírva fakad - szabadkozik, és örül. Erre várt egész nap. Kis konyhában sonka, kalács. Vacsorázik a család. Nagymama sürög forog "Maradj mama, majd én hozok" de ő csak fut. Adni akar, mindig adni... Elköszönünk, mennünk kell már...

Kicsi falu, két kis ház... Indulunk. Annyi békét viszünk magunkkal, amennyit csak tudunk...