A Péntek 13 Jasonjától láthattuk néha, hogy több embert is át tud döfni egyszerre egy hosszú, hegyes tárggyal, mert így kevesebb energia-befektetéssel sokkal hatékonyabban tud dolgozni. De ilyet a Biblia is tud.

Mózes idejében vagyunk, a zsidók megint paráználkodnak és bálványimádnak. Mózes, aki kettéválasztotta értük a tengert, és gyakorlatlan alpinistaként hegyeket mászott meg, hogy törvényeket szerezzen nekik, érthetően sértődött.

Ezért aztán felakaszttatja mindazokat, akik bálványimádással töltötték az előző néhány napot, szám szerint 24 ezer embert. Ezután pedig azt látjuk, hogy egy zsidó férfi bevisz a sátorba egy midianita (a mai Jemen területéről hozott) nőt, és nem sakkozni akarnak. Látja ezt Mózes egyik rokona, Fineás is, aki bedühödik, hiszen mégsem interetnikus szextábor ez.

„És mikor látta vala Fineás, Eleázár fia, Áron papnak unokája, felkele a gyülekezet közül, és dárdáját vevé kezébe. És beméne az izráelita férfi után a sátorba, és általdöfé mindkettőjöket, mind az izráelita férfit, mind az asszonyt hason." (IV Mózes 25, 7-8)

A halott lány feltrancsírozása

Egy öregember szállást ad egy vándornak, akivel az utcán találkozott. Hamarosan begerjedt férfiak kezdenek az ajtón dörömbölni: követelik, hogy az öreg adja ki nekik a vándort, mert szeretnék anális úton magukévá tenni.

Az öreg nem hajlandó engedelmeskedni, védelmébe veszi a vándort, helyette hősiesen felajánlja lányát és annak férjét. A begerjedt férfiak most valamiért szexuális preferenciát váltanak: elengedik a férjet, aki egy másik házban fogja tölteni az éjszakát, és megelégszenek a lánnyal.

„Ezek pedig megszeplősíték őt, és gonoszul élének vele egész éjszaka reggelig, és csak mikor feltetszett a hajnal, akkor bocsátották el.

És elment az asszony virradat előtt és reggel ott rogyott össze annak a férfiúnak háza ajtajánál, amelyben az ő ura volt reggelig. Mikor pedig felkelt az ő ura reggel, és kinyitotta a ház ajtaját, és kiment, hogy útnak induljon, ímé az asszony, az ő ágyasa, ott feküdt elterülve a ház ajtaja előtt, és kezei a küszöbön.

És monda néki: Kelj fel és menjünk el. De az nem felelt néki. Ekkor feltette őt a szamárra, és felkelt a férfiú, és elment hazájába. És mikor hazaért, kést vett elő, és megfogta ágyasát, és tagról-tagra szétvagdalta őt tizenkét darabba, és szétküldözte Izráel minden határába." (Bírák 19: 25-29)

Hogy miért tette? Valószínűleg azért, hogy felhergelje a népet a gyilkosok ellen. Fényképet nem tudott körbeküldeni a lányról, így hát...

Levágott fej tálba hajítva

Sok ilyet láttunk, mivel ókori témájú filmek valamiért szeretik megmutatni, hogyan emeli valaki a levegőbe a legyőzött ellenség eltorzult fejét. Találunk hasonlót a Gladiátorban, a Conan, a barbárban, a 300-ban, a Trónok harcában.

Hozzászoktunk tehát, de ettől függetlenül meglehetősen brutális. Mégsem a vérszomjas Ószövetségben, hanem a hippi Újszövetségben találkozunk vele. Heródes, a partiarc, nem akarja elrontani a bulit, ezért lefejezi Keresztelő Jánost.

„De egy alkalmatos nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát ad vala, és ennek a Heródiásnak a leánya beméne és táncola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom néked. És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom néked, még ha országom felét is.

Az pedig kimenvén, monda az ő anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Keresztelő János fejét. És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré őt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Keresztelő János fejét egy tálban.

A király pedig noha igen megszomorodék, eskűje és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani. És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét. Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és előhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt." (Márk 6: 21-28)

Megfigyelhető, hogy a fantáziátlan anyuka pusztán a levágott fejet akarta. A csajban viszont volt annyi stílusérzék, hogy tálcát is kérjen hozzá.

Szöget ütöttél a fejembe

Egy Sisera nevű pogány hadvezér seregét (a siserahadat) utolsó szálig megsemmisíti Bárák, akinek az Úr győzelmet ígért. Sisera gyalog menekül, míg egy semleges területre nem ér. Ott aztán elrejti őt sátrában egy Héber nevű fickó, és felesége, Jáhel. Sisera azt hiszi, ott biztonságban lesz. Csakhogy...

„Ekkor Jáhel, a Héber felesége vevé a sátorszöget, és pőrölyt vőn kezébe, és beméne ő hozzá halkan, és beveré a szöget halántékába, úgy hogy beszegeződék a földbe. Amaz pedig nagy fáradtság miatt mélyen aludt vala, és így meghala.

És ímé, amint Bárák űzve keresné Siserát, Jáhel kiméne elébe, és monda néki: Jöszte és megmutatom néked az embert, akit keressz. És beméne ő hozzá, és ímé Sisera ott feküdt halva, és a szög halántékában." (Bírák 4: 21-22)

Láthatóan mégsem volt annyira semleges az a terület. Persze megölhette volna akármilyen nehezebb tárggyal, vagy kővel, de a nő százas szöget és kalapácsot választott. A szöveg pedig részletesen leírja, hogy nemcsak megölte, hanem szépen oda is szögezte a fejét a földhöz. Valaki élvezte ezt írni, az biztos.

Az ember, akit megettek a férgek

„Egy kitűzött napon pedig Heródes királyi ruhájába felöltözve és székibe ülve nyilvánosan szóla hozzájuk. A nép pedig felkiálta: Isten szava ez és nem emberé.

És azonnal megveré őt az Úrnak angyala, azért, hogy nem az Istennek adá a dicsőséget; és a férgektől megemésztetvén, meghala." (Ap. Csel. 12: 21-23)

A félreértés elkerülése végett: nem meghala, majd megették a férgek, hanem amiatt hala meg, mert megették a férgek.

Ez a Heródes nem ugyanaz a király, aki korábban partizott (az Újszövetségben öt különböző Heródesről esik szó), de ez sem volt valami jófej. Ennek ellenére úgy tűnhet, hogy Isten kicsit túlreagálta a dolgot. Elvégre nem Heródes tartotta magát Istennek, hanem a tömeg. Lehet, hogy csak mennydörgő hangja volt, vagy ilyesmi.

Az is lehet, hogy éppen szólni akart, hogy „hé, én nem is vagyok isten, az egy másik szakállas fickó", de az Úrnak angyala „azonnal megveré", így mukkanni sem volt ideje.

Széklettel együtt távozó belek

Az Úr haragra gerjed Jórám király ellen, ráküldi a filiszteusokat és az arabokat, akik mindenéből kifosztják. Ám az Úr nem elégszik meg ennyivel:

„És mindezek után megveré őt az Úr felette nagy bélbajjal, mely gyógyíthatatlan vala. És ez így volt napról-napra, egészen a második év végéig, midőn belei kifolytak a betegség miatt, és meghala nagy kínokban: és népe nem égete néki drága illatú fűszereket, mint az ő atyáinak égettek vala." (II Krónikák 21: 18-19)

Az utolsó mondatból is látszik, hogy Jórám nem volt valami népszerű király. Sok minden írható a számlájára, például megölette saját testvéreit, és népszerűsítette a paráznaságot. Ez különösen felbőszítette Illés prófétát, aki levelet küldött neki, és meg is írta benne, hogy a történelem legrosszabb hasmenése vár rá, ha így folytatja, de hát volt kinek beszélni...?