Nyáron nagy melegben lecsúszik a szemüveg, télen hidegből melegebb helyre érkezve párás a lencse. Ha szeretnél dioptriás napszemüveget, egy vagyonba kerül, motoros sisakban hordani pedig nem egy kellemes élmény. Próbálkoztam kontaktlencsével, nagyon nehezen tudtam megszokni a berakás maceráját. Kemény három hónap múlva, mikor már kezdtem belejönni és élvezni a szemüveg nélküli szabadságot, begyulladt a szemem. Ezen a ponton elhatároztam, hogy el fogok menni szemműtétre.

Milyen típusú műtét? Hol?

Pár éve már olvastam a gyémántkéses módszerről, ez nagyon veszélyes, ráadásul egy személyes ismerősömnek is visszaromlott sajnos a látása. Manapság két módszer terjedt el, a LASIK és PRK.

Wikipédiából idzézve:

„A PRK (PhotoRefractive Keratectomy) során ledörzsölik a szaruhártya védőrétegét, a hámsejteket (epithelium), és a szaruhártya felszínen végzik a lézeres kezelést.

A műtét után a kezelt területet védő kontaktlencsével fedik le. A hámsejtek 2-3 nap alatt nőnek vissza, mely idő alatt fényérzékenység, idegentest érzés tapasztalható. A szájon át szedhető fájdalomcsillapítók jól csökkentik a panaszokat.

A PRK kezelés előnye, hogy teljesen biztonságos, kitűnő eredményei vannak. Körülbelül 10 nap múlva lehet munkába állni. A műtét után a szemet legalább 6 hónapig 100%-os UV-szűrős napszemüveggel kell védeni (ezt felhős időben is viselni kell, a szórt fény miatt), mert az ibolyántúli sugarak hatására a szaruhártya ismét megvastagodhat, és visszaáll a műtét előtti állapot.

LASIK: A LASIK angol műszó, a Laser-Assisted In Situ Keratomileusis rövidítése. A sebész ennél az eljárásnál egy speciális, mechanikus eszköz (a mikrokeratóm) segítségével védőlebenyt képez a szaruhártya felső rétegeiből. Ezt felhajtja, majd a lebeny alatti rétegben elvégzi a lézerkezelést. Végül visszahajtja a lebenyt, amely visszafekszik a műtött területre, de sajnos soha sem tapad teljesen vissza. A LASIK-nak kétségtelen előnye, hogy a PRK-val járó kellemetlenségtől mentes, viszont több szempontból is veszélyes, szövődményes eljárás. Mégis a panaszmentesség ígéretével a páciensek jelentős része - főleg Amerikában - ezt az eljárást választotta."

Fenti információk birtokában, fórumokat böngészve kerestem a műtéten már átesett páciensek véleményeit az eljárás típusairól és a klinikákról. Végül a PRK módszer mellett tettem le a voksomat, mert itt semmilyen vágás nem történik, csak a szaruhártya védőrétegét égetik. Ezt gyakorlatilag egy szemölcségetésnek fogtam fel. Így már nem is tűnt annyira szörnyűnek a dolog. A LASIK módszernél nagyon tartottam attól, hogy a bevágás, ha jól be is gyógyul, később egy nagyobb tárgy emelésekor leszakad. Másik előnye a PRK-nak, hogy fele annyiba kerül. A klinika kiválasztásánál a legfontosabb szempontnak a páciensek nagyarányú pozitív visszajelzése győzött meg, és az, hogy itt műtik a legtöbb beteget. Hétfőtől - Szombatig napi húsz műtét zajlik legalább. (Privátban bárkinek szívesen megadom a klinika elérhetőségét.)

Műtét - mikor, hogyan? Fájt?

Megvolt az elhatározásom, és kellő információval is fel voltam vértezve, már csak a bátorság kellett, hogy be is vállaljam. Éppen egy házibuliba érkeztem meg, mikor két jó barátom így fogadott:

- Atesz, nem műttetjük meg a szemünket?
- Dehogynem. Milyen módszerrel? Én az PRK-t választom.

Tájékozottságom meglephette őket és rögtön meg is beszéltük, hogy együtt rövidre zárjuk ezt a problémát. A triumvirátus felkerekedett, és megjelent az előzetes szemvizsgálaton az előre - online - kiválasztott időpontban (így ez ingyenes volt). Ez közel egy órán át tartott. Megnézték számítógéppel, kellett tábláról, közelről olvasni, megvizsgálták a szemnyomást sűrített levegő segítségével, 3D térképet készítettek a szaruhártyáról (egyikünk ezt poénból el akarta küldetni magának emailben), vizsgálták a könnytermelést, majd kitágított pupillával újra számítógépes vizsgálat és olvasás következett. Mindannyian alkalmasak voltunk a PRK módszerrel történő szemműtétre. (A kitágított pupilla miatt autót nem lehet vezetni még pár óráig, ezért kísérő segítsége ajánlott.)

Eljött a műtét időpontja, enyhe izgalommal, de sokat nevetgélve léptünk be az épületbe. Aláírtuk a garancialevelet, mely ingyenes új műtétre jogosított, ha nem sikerülne tökéletesre a mostani. Kis csapatunk egyetlen férfi tagjaként elsőnek léptem a műtő előkészítőbe. Érzéstelenítő szemcseppet kaptam, ami elsőre kicsit csípet, de következő körben nem éreztem már, ami azt jelentette, hogy hatott. Befeküdtem a műtőasztalra, az orvos kitámasztotta a szemhéjam, én pedig megnyugtatóan tapasztaltam, hogy nem éreztem semmit. Belenéztem egy zöld pontba, majd kalibrálták a lézert. Pirosra váltott, és körülbelül 3 másodpercig olyan szagot éreztem, mint disznóölésen pörzsölés közben. Beraktak egy gyógykontaktlencsét, és megismételték ugyanezt a másik szemen is. Felkeltem, és a falon lévő óráról le kellett olvasni a pontos időt másodperccel együtt. Rögtön ment! Kimentem és nyugtattam a többieket. 

Műtét után egy nappal. Személyes kívánságunk ekkor „Legyen béke a szemünkben!"

Kaptunk fájdalomcsillapítót és altatót otthonra, valamint naponta ötszöri szemcseppet. Három napon át minden nap vizsgálatra kellett menni. Ez a három nap nem egyszerű. A fény nagyon zavart bennünket, sötét szobában napszemüvegben ültünk és zenét hallgattunk. Ha valaki bekapcsolta a tv-t, az olyan volt, mintha tűvel szúrnák meg a szemed. Nagyon jó ötlet ilyenkor hangoskönyveket hallgatni. Segítő kell, hogy el tudj jutni a vizsgálatra. Harmadik nap végén veszik ki a gyógykontaktlencsét. A műtét utáni ötödik napon már egy filmet is sikeresen meg tudtam nézni. Összesen öt nap táppénzt kellett igénybe vennem, és folytathattam a monitor előtti munkavégzést. Fél éven át minden hónapban egy 10 perces ellenőrzésre kellett járni, ahol egyre csökkentették a szemcseppadagot.

Szabad ég alatt fél évig folyamatosan napszemüveget kellett viselni, még felhős idő esetén is. Fontos volt ezt betartani a tartós sikerhez. Túl vagyunk az egyéves vizsgálaton és a triumvirátus tökéletes sasszemmel rendelkezik. Örömömmel vettük át az igazolást, mely alapján a jogosítványból is kiveszik a szemüveges korlátozást.

Közben egy embert  sikeresen rábeszéltem műtétre, és már ő is a sasszeműek táborát gyarapítja. Azóta kiderült, hogy rengeteg ismerősömnek volt már szemműtétje és egyöntetű véleményük, hogy életük egyik legjobb döntése volt ez, csak azt bánják, hogy nem korábban cselekedték meg. 

Szeretnénk megköszönni segítőinknek, hogy kísérgettek minket „gyengénlátó" korszakunkban!