Indiai évek

Az Atari-nál eltöltött évek során egyszer csak Steve gondolt egy merészet, és megkérdezte főnökét, hogy vajon finanszírozna-e számára egy indiai látogatást. A főnök pedig rábólintott, bár nem egészen úgy, ahogy azt Steve gondolta: egy németországi szakmai látogatás költségeit állta, amelynek során néhány Atari típusú számítógépet javítottak meg. Később Steve mellé szegődött egy régi barátja még Reedben eltöltött a hippi korszakból, Dan Kottke és a két férfi együtt Indiába ment, hogy ihletet merítsen az ottani civilizációból. A kirándulásból „lógó orral", csalódottan tértek haza. Rájöttek ugyanis, hogy a mágus, akihez mentek, bizonyos Kairolie Baba egy szélhámos.

[Ekkor rádöbbentem, hogy] „nem fogunk olyan helyet találni, ahová elmehetnénk egy hónapra megvilágosodni. Ekkor döbbentem rá először, hogy talán Thomas Edison is sokkal többet tett azért, hogy jobbá tegye a világot, mint amennyit Marx Károly és Kairolie Baba együttvéve."(Michael Moritz: The Little Kingdom - magyar fordításban: Kis királyság)

Amikor Steve visszatért Indiából, folytatta munkáját az Atarinál. Akkortájt egyik kedvenc időtöltése az volt, hogy egy úgynevezett ősi sikolyterápiára járt a los altos-i zen [nem zene!]  terápiás központba, ahol összeismerkedett Jerry Brown kormányzóval és az ő gurujával, Kobun Chinoval, akinek barátnőjével, Chris-Ann-nel és Dan Kottkéval több hetet töltöttek el egy hippi közösségben, az Oregon állambéli All-One farmon. Ekkoriban a csapat almatermesztéssel foglalkozott, és ez az időszak volt az, amikor Steve egyáltalán nem is vett magához más élelmiszert - ha épp nem koplalt.

Miközben Steve Indiában vagy az egyesült államok -beli Oregonban tartózkodott, barátját, a kompjúterzseni Wozt, a Hewlett Packard kérte fel egy munkára. Woz számára pedig ez a feladat volt maga a valóra vált álom: a cég egytől egyig olyan mérnökökből állt, akik szenvedélyesen rajongtak rajongtak az informatikáért, éppen úgy, ahogy ő is. Szabadidejében számítógépes áramkörök tervezésével kapcsolatos ismereteit bővítgette. Emellett csatlakozott egy helyi számítógép-bütykölős klubhoz is.

A személyi számítógépek megjelenése

Számítógépek már jóval azelőtt is léteztek, hogy az Apple egyáltalán megkezdte volna működését. Az például kétségtelen tény, hogy az első készre fejlesztett számítógépek egyike  az ENIAC volt, még 1946-ban.A '70-es években a nagyvállalatok többsége már rendelkezett számítógépekkel, ezek azonban „nagygépek", vagyis nagyteljesítményű számítógépek voltak, amelyek egyszersmind hatalmas szobákat vettek igénybe. E óriásgépeket a számítástechnikai óriáscég, az IBM építette és tartotta karban.

A személyi számítógépekkel kapcsolatos technika teljesen más szemléleten alapult. Ez utóbbi azt tartotta szem előtt, hogy a kompjútert egyszerű halandók, magánszemélyek is használni tudják. Ez akkoriban merőben új ötletnek tűnt, egyáltalán nem is csoda tehát az, hogy a 1970-es években mindez eszébe jutott valakinek az elektronikai forradalom központjában, a san franciscoi öbölben, így a hippiforradalmat követő időszakban. 

Az egész történet 1974-ben kezdődött, amikor az Intel bevezette a világ első mikroprocesszorát, a 8080-at. Egy csomó „számítógépbuzi", lelkes amatőr komoly érdeklődést mutatott a technológia eme új, mégis viszonylag olcsó, ám annál erőteljesebb vívmánya iránt. Óriási előrelépést jelentett, amikor egy bizonyos Ed Roberts elindította az Altairt az új-mexikói Albuberque-ben. Ez a számítógépes rendszer a világ első mikroprocesszorán, a 8080-on alapult, amelyet az emberek maguk is össze tudtak szerelni. Ez valami olyasmi volt, mint a Heathkits, amin Steve annó még gyerekkorában dolgozott.

Az Altair Woz-t is teljesen lenyűgözte, de ő az áramkör-tervezés területén szerzett nagy élettapasztalatából adódóan tisztában volt vele, hogy ebből az egész projektből valami sokkal jobb is „kisülhetne". Így aztán elkezdett dolgozni a saját számítógépén, amellyel kapcsolatban eldöntötte, hogy az egy másik mikroprocesszoron, a MOS 502-es technológiáján alapul. Ez új értelmet adott életének. Emellett továbbra is megtartotta állását a HP-nél, de közben folyamatosan és egyre nagyobb erőbedobással dolgozott saját számítógépén és hamarosan egy lenyűgöző új számítógéppel rukkolt elő, amelyhez már egy billentyűzet és egy képernyő tartozott, s amelynek elkészítéséhez meglepően kevés chipre volt szüksége.

Amikor elkészült a remekmű, Woz megmutatta barátjának, Steve-nek a gépet, amin eddig dolgozott. A gép Steve-re is nagy benyomást tett. Ő nem igazán értett a gépészethez, de azt ő maga is pontosan érzékelte, hogy igenis van igény a számítógépekre, hogy aztán lehessen azokra szoftvereket írni. Ez hobby-szoftverprogramozók számára adott bőséges teendőt. Woz nagyon izgatottá vált, amikor azt tapasztalta, hogy egy csomó nagyon képzett mérnök másról sem beszél, mint arról a számítógépről, amelyet ő épített. Így aztán Woz azt javasolta Steve-nek, hogy adják el a gépet ezeknek az embereknek. Így vágott bele Steve és Woz a saját készítésű számítógépek összeállításába és az erről szóló konferenciák, értekezletek  szervezésébe.

A gépek összeállításától a saját cégig

A megalapításához akkoriban potom 1.000 dollárra volt szükség. Ennek előteremtéséhez mindkettőjüknek komoly áldozatot kellett hozni: Steve a Volkswagen teherautóját adta el, míg Woz-nak a HP 65-kalkulátorától kellett megválnia. Közben azon gondolkodtak, hogy minek  nevezzék el az új céget, de valahogy egyiküknek sem jutott eszébe semmi frappáns név. Egy nap aztán Steve azzal az ötlettel állt elő, hogy hívják a céget Apple-nek, ha már eddig nem jutott eszükbe semmi találóbb név. Ami a nevet illeti, az isteni szikra később se pattant ki a fejükből: így született meg az Apple Computer.

Később a két barát segítségül hívta egy harmadik, közös ismerősüket, az Atarinál dolgozó Ron Wayne-t. Wayne volt az a személy, aki a társaság megalapításához szükséges papírmunkát vállalta magára, továbbá az ő nevéhez fűződik a társaság első logójának megrajzolása. Munkája fejében 10% részesedést kapott a cég tulajdonából, míg a fennmaradó 45-45%-on egyenlő arányban osztozott Steve és Woz.

A másik problémát az jelentette, hogy   Wozniak formálisan még mindig a HP-nál dolgozott és -szerződése értelmében - ahhoz a  részvénytársasághoz tartozott. Vagyis, ez azt jelenti, hogy az Apple számítógép hivatalosan a HP tulajdonát képezte. Woz azonban megmutatta a gépet főnökeinek, azok pedig ügyet sem vetettek rá. Woz ekkor hatalmasat csalódott, mert egész életében a HP-nál szeretett volna dolgozni. S hogy mi jelentette volna Steve-nek az igazi örömöt? Nos, az, ha a HP az ő tervei alapján készítette volna el akkori személyi számítógépét. Steve-nek azonban egészen más szándékai voltak.

Az Apple Computer első megrendelése a cég egyik belső emberétől, bizonyos Paul Terreltől származik. Ő egy új számítógép-áruházat nyitott Byte Shop néven egy Mountain View nevű településen és ő is pontosan tisztában volt vele, hogy jelentős mértékű igény mutatkozik komplettkész számítógépek iránt. Terrel 50 db számítógépet rendelt Steve-ék cégétől, darabját potom 500 dollárért. A 25.000 dolláros megrendelés óriási indulólöketet adott a cégnek, olyannyira, hogy Steve-t és Wozt egyaránt felcsigázta! Steve és Woz együtt álltak neki a számítógépek összeszerelésének Jobs garázsában. A szerelés során segítséget kaptak Steve testvérétől, Pattitól, és Steve egy régi barátjától még a Reedben töltött időszakból. Őt úgy hívták, hogy Dan Kottke. Ők mindössze 1 dollár + ellátás fejében vállalták a segítségnyújtást. Az alkatrészek anyagköltsége az Apple számára 220 dollár volt,míg a  számítógépeket 500 dollárért adták el Terrelnek, aki az átvételt követően fadobozokban helyezte el azokat.

Közben Steve és Woz maguk is belevágtak az önálló számítógép-értékesítésbe. Megállapodtak egymás között egy kiskereskedelmi árban, jelesül a jól csengő 666.66 dollár termékenkénti darabárban. A terméket persze bemutatták az embereknek, de a komputer korántsem váltotta be a hozzá fűződő reményeket. Így aztán máshová mentek,aztán megint máshová, és így áruházról áruházra járva próbálták eladni a találmányukat.Néhány száz protípust sikerült ilyen módon értékesíteniük.

Így indult hát el az Apple Computer.Steve-nek és Woz-nak potom 800 dollárjába került,mire kivásárolták a másik társalapítót,Ron Wayne-t a cégből.1976.április 1-jén pedig immáron hivatalosan is kialakult  az Apple máig is létező cégformája.

Az Apple első napjai

Wozniak még aznap nekiállt az Apple II fejlesztésének, amikor végleg befejezte az I. modellt. Az Apple II kialakítása az I. modell tervén alapult, de több értelemben is óriási technikai áttörésnek bizonyult. S hogy miért?

Először is azért, mert annak ellenére is kétszer olyan gyors tudott lenni, hogy mindössze pontosan feleannyi chipet tartalmazott. Ez volt az első olyan számítógép, amely képes volt színek előállítására. Nagy előnye, hogy bármilyen korabeli színes televízióhoz csatlakoztatható volt. Alkalmas volt nagy felbontású képek kezelésére és beépített fordítóprogram kezelte a BASIC programnyelven megírt utasításokat. Ez volt tehát az első olyan számítógép, amelyet bárki kezelhetett, aki ismerte a BASIC programozási nyelv utasításait. Sőt,továbbmegyünk: ez volt az A SZÁMÍTÓGÉP, amely elindította a személyi számítógépek igazi forradalmát.

Az Apple II. prototípusa már majdnem elkészült,amikor 1976 nyarán Steve és Woz részt vettek az Atlantic Cityben megrendezett Személyi Számítógép Fesztiválon. A számítógép azonban még nem volt eléggé kész ahhoz, hogy azt a nyilvánosság előtt is bemutassák. Míg Steve és Dan azon fáradoztak, hogy megpróbálják eladni  az Apple I-t, addig Woz az Apple II. befejezésén dolgozott. A látogatókat egyáltalán nem „hatotta meg" az I. modell, míg a konkurens cég standja nagyon „pörgött" , volt zene, sőt voltak táncosok  is és standjuknál mindenféle üzletember megfordult. Aznap Steve sokat tanulhatott olyan dolgokról, amiket manapság úgy hívunk, hogy marketing, PR és termékmenedzsment.

Miután befejezték az Apple II fejlesztését, Steve befektetőket kezdett keresni. Több részvényessel és befektetővel tárgyalt. Az egyik első ilyen befektető Don Valentine volt, aki ugyan visszautasította őket,de annyiban segített nekik, hogy továbbította nevüket egy másik lehetséges befektetőnek, Mark Markkulának. Mivel Mike korábban az Intelnél dolgozott és több millió dolláros vagyonra tett szert, korán nyugdíjba vonult. Mark mindössze 34 éves volt, amikor megismerkedett Wozzal és Steve-vel, és tulajdonrészt vásárolt találmányukból. Pontosan tisztában volt a beruházásból befolyó haszonnal is: „Két éven belül az Amerikai Egyesült Államok 500 legnagyobb árbevételű cége között leszünk. Ez egy iparág kezdete. Ilyen csak minden évtizedben egyszer történik"- nyilatkozta.

Mike üzleti tervet készített. Ebben 250.000 dollárt szánt 1000 gép elkészítésére. Ez egy óriási számnak bizonyult, ha figyelembe vesszük a férfi által támasztott követelményeket. Ekkor közölte Wozniakkal azt is, hogy ahhoz, hogy ez megtörténhessen, ott kell hagynia a HP-t. Woz eleinte ellenkezett, mivel nagy rajongója volt HP-nak, és az volt a terve, hogy egész életében nekik fog dolgozni, de Woz végül engedett Steve nyomásának és beadta a felmondását a HP-nél. Mike ahhoz is ragaszkodott, hogy az Apple hirdesse új számítógépét. Felhívta egyik barátját, Regis McKennát, aki a Szilíciumvölgy egyik legelismertebb hirdetője volt. Míg Regis és Steve az Apple első hirdetéseit öntötték végső formába, addig Rob Janoff, a vállalat művészeti vezetője az új logóját készítette el. Steve egyetlen kikötést tett: „Ne legyen cuki!". Steve ötlete volt a cég azóta világhírűvé vált logója is: a harapott alma. A logó mögött meghúzódó gondolatmenet alapjául az szolgált,hogy e logó -legalábbis Steve szerint - úgy néz ki, mint egy alma, amibe beleharaptak,az almán található csíkok pedig arra utalnak, hogy a számítógép képes volt színeket is megjeleníteni. Rod Holt- ot, Steve Jobs barátját kérték fel, hogy készítse el a termék áramellátását és annak műanyag borítását. Mike Markula később egy negyedik személyt is bevont a projektbe: ő volt Mike Scott. Az ő feladata a termék piacra történő bevezetése volt.

A nyugati-parti számítógép vásár

Amikor az új cég készen állt termékei bemutatására a Nyugati-parti Számítógépes Vásáron, 1977 áprilisában egy konferenciát is rendeztek San Franciscóban. A termékbemutatóra csupán egy prototípust vittek el, de a termék műanyag borítása olyan tökéletesre sikeredett,hogy pontosan ugyanúgy nézett ki, mint az eredeti. Érdekesség továbbá, hogy Steve éppen erre az alkalomra vásárolta élete első öltönyét.

Az első rész itt olvasható!

Folytatjuk...