Olvastam, hogy nagyon szeretsz főzni. Van valami saját specialitásod, vagy bármi, amit csak te készítesz, úgymond "árpaattilásan"?

Jelenleg a sushi-készítés tudományomat tökéletesítem. Sok olyan variációt kreáltam már, ami egyedinek és istenien finomnak nevezhető. Amúgy minden egyes különlegesség, amit az évek során kitaláltam magamnak, önmagáért beszél. A szarvasgombás, konyakos libamájleves még mindig viszi a prímet, de a vadsalátám szalonnával és juharsziruppal is vállalható. A chilim pedig szerintem mindent visz.

Több helyen olvastam, hogy egyre gyakrabban találnak meg MLM-esek, hálózatépítők, hogy csatlakozz az általuk épített rendszerhez. Voltaképpen hogy kerültél ilyesmivel összefüggésbe?

Nem kell velük összefüggésbe kerülni manapság. Mindenhol ott vannak, és néha még közeli ismerősökről is kiderül, hogy közük van hozzá, ami elég kiábrándító. Aztán, ha évekkel később újra találkozok velük, valahogy mégsem élnek aranypalotában, gondtalanul és dúsgazdagon, ahogy azt beígérték.

Annál rosszabb már csak az, ha ismert ember adja a nevét ezekhez, mert valljuk be, parasztvakítás és szemfényvesztés az egész! Az egy dolog, hogy a termékek nagy része enyhén szólva placebo. Nem létezik például az orvostudományban olyan kifejezés, hogy "vitalitás", pedig sokszor ezt használják jelzőnek. Aztán sok kérdésre csak kitérő válaszokat adnak. Ha ennyi pénze van az anyacégnek, ennyire dübörög a Wall Streeten és ennyi Nobel-díjas amerikai kutatóorvos dolgozik nekik, miért nem találják fel a rák ellenszerét? Ha olyan baromi hatásos a termék, miért nem kaphatok egy mintacsomagot? S majd, ha működik, és az orvosom is véleményezte, akkor veszek többet és ajánlom másoknak is! Tehát nálam a mondvacsinált, árnyas egyházak kategóriájába esnek. Agymosás és reménykeltés, majd a nagy lehúzás.

Nemrég jelent meg első regényed Holtomiglan címmel, amelyben a 90-es évek pesti alvilágát jeleníted meg. Anélkül, hogy részleteznénk a szövevényes történetet, mivel ajánlanád ezt a könyvedet a Vaskarika olvasóinak?

A Holtomiglan teljesen más megközelítésben mutatja be egy bűnöző lelkét és az alvilág szívét. Nem ítélkezik, sőt, még egyfajta fatális romantikát is közvetít, miközben a kőkemény valóság minden karaktert és minden történetszálat hitelesít. Az olajszőkítést, az Aranykéz utcai robbantást, az alvilági leszámolásokat és a korrupt politikusokat. Mind megtörtént esetek és létező elemek, amik izgalmas színpadot tesznek az általam kigondolt szerelmi történet alá. Azt gondolom, a regény stílusa, tempója és dramaturgiája is szokatlan és újszerű.

Nem tartasz attól, hogy esetleg lehetnek emiatt kellemetlenségeid, hogy érhetnek atrocitások?

Nem hiszem. Nem kívánok tényfeltáró újságírók konkurense lenni. Nem a leleplezés a könyv célja, hanem a szórakoztatás és egy egészen különleges kor felvázolása egy olyan városban, amiben élünk.

Valahol azt olvastam, hogy van úgy, hogy nehezedre esik az írás. Szokott-e lenni, és ha igen, akkor hogyan jelentkezik nálad az írói válság?

Az úgynevezett Writer's Block (- írói válság, a szerk.) nálam is bekövetkezett, amikor megakadtam, kétségeim támadtak, bizonytalan voltam, hogy ez tényleg az a minőség, amire büszke lehetek, tényleg az a sztori, amire kíváncsiak lesznek, és amúgy így hogyan a jó istenbe folytassam a történetet. De ez szerintem normális. Minden bekezdés új fordulatokat rejtett magában, amiket még én sem ismertem az elején. A karaktereim pedig életre keltek és diktáltak. Nem egyszer kellett eltérnem az eredeti, elképzelt fonaltól, mert a karakterem jóformán megszólalt a fejemben is, és azt mondta: "Hé, most már ismersz! Amit te le akarsz most írni, olyat soha nem tennék, vagy mondanék, vagy döntenék."

Úgyhogy az első harminc oldal volt a nehéz, utána már rengetegen segítettek megírni a regényt. Pontosabban az összes általam kitalált figura. Nem skizofrénia, hanem a legfelszabadítóbb érzés, amit alkotóként eddig átéltem.

Azt is olvastam, hogy a környezeted le akart beszélni a Szerencsekerék című műsor vezetéséről. Miért vállaltad el mégis?

Engem az érdekel, ami elsőre lehetetlennek tűnik. Például egy multicég igazgató, huszonöt évesen, vagy az amerikai football sportág létrehozása Magyarországon. De mondhatnám azt is, hogy egy film rendezése, egy élő tévéműsorban énekelni és táncolni, és nem leégni, mint a Reichstag, vagy épp egy tévés vetélkedőt vezetni, rendhagyó műsorvezetőként.

Csiszár Jenővel azóta is ilyen - finoman szólva - borús a viszonyotok? Voltaképpen min vesztetek össze?

Én nem vesztem össze vele semmin, és a viszonyunk nem borús, mivel nincsen semmiféle viszonyunk. Neheztelt rám, mert az első könyvemben - mint sokan másokról - róla is leírtam a véleményem, és azt is, hogy ennek a véleménynek mi az alapja. Ezen nem bírt túllépni, szegényke!

Macsópapák címmel közös könyved jelent meg Gesztesi Károllyal és Bochkor Gáborral. Mesélnél arról, milyen volt velük együtt dolgozni?

Gáborral és Karcsival leginkább baráti viszonyban vagyunk. A könyv pedig nem igazán munka volt, hiszen meséltünk az élményeinkről, ettünk, ittunk, jól éreztük magunkat, majd a végén mindent jól leírtunk. Ezenkívül rengeteg más projekten is dolgoztunk már együtt, legyen az tévéműsor, vagy más, a showbusiness-hez kapcsolódó ügy.

Bármi, amit szívesen elmondanál, de nem kérdeztem rá?

Színdarab? Ősztől Verebes István rendezésében, Bajor Imrével, Balázs Andreával és Lóránt Lenkével ismét színházban játszom, a Lovagias ügy című darabban, a Karinthy Színházban.

Köszönjük az interjút!