Mese egy jeles napra és azon túlra - A Berzsenyi Rádió munkatársai gyermekek részére tartottak élő bemutatót

Képgaléria megtekintése2012.04.05. - 08:00 | Joó Ágnes - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Az első előadást a BDMK Gyermekkönyvtárában március 29-én tartották. A Gencsapáti Nevelőotthon kisgyermekei március 30-án péntek, 16.15-re várták a csapatot. Erre a felkérésre Rozán Eszter, aki a kalandos történet szerzője, mély tartalmat hordozó gondolatra építette az előadást. A játék, azon belül is a mese formanyelvén. Miként kell ragaszkodni valamihez, amin nem szabad és nem is érdemes változtatni? A nézőközönséget beemelve, aktív közreműködőként mozgósította a gyermekeket. A fotógaléria segítségével mindannyian meggyőződhetünk arról – látva az arcocskákat – milyen önfeledt időtöltést szerezhettünk egymásnak.

Gyermek és felnőtt viszonyulása előre kiszámíthatatlan. Sokszor nem jön létre a találkozás, hiába vagyunk egymás közelében. Ez nem foglalkozásfüggő megállapítás. Nem lehet rákészülni - valljuk be - mint a legnagyobb eseményekre sem. Talány. Ahogyan az igazi arcot fáradságos keresés után sem lehet meglátni. De abban a tekintetben, amikor visszanéz ránk nem számítva a pillantásunkkal találkozásra - meglehet. Valaki legyint a mögöttesség igazára? Ajánljuk figyelmébe a meseterápia lehetőségeit. Az egyes írásművek szempontok szerinti elemezhetősége elfogadott. A gyermek - a felnőtthöz hasonlóan - saját magát keresi egy-egy kapcsolatban. A kiteljesedését vagy a tükrét. Ezt a rejtett kommunikációt eleveníti meg a mese is, de a dráma is. Az ember az akiről minden szól. Akár gyermek akár vén. Az örök cél: szándékok, vágyak tökéletességre vitele.

A Berzsenyi Rádió munkatársainak részvételével két fellépést szervezett a hangjáték-sorozat írója, Rozán Eszter. A mesejátékot váltott szereposztásra készítette. A téma miben hozhat újat, mást, amikor az egy nyuszika kalandjáról szól? Nyuszika kalandja a piros festékkel című kortárs darab fellelhetően üzen valamit a változtathatatlan életben maradásáról. A mesében a cél felvetése, a küzdelem kivívása, az akaraterő megviselése, a jellemek útválasztása a szerző bizonyítéka a tudat kifinomult vezetésének. Annak, hogy az élet a körülöttünk található eszközökkel való élés lehetősége egy áhított eszme-idea eléréséhez, jelesül „piros tojás nélkül nincsen húsvét", és az sosem lehet kék színű. Még akkor sem, ha kék festékhez könnyebb hozzájutni és a piros elveszett. Kitartóan kell végigjárni, akár egy bonyolult utat, amikor az vezet a megoldáshoz, szem előtt tartva, amit szeretnénk, és amiből nem érdemes engedni.

A hangjátékosok inkább a hang, a beszéd lehetőségeivel élnek, mint a látvány játékával. A színpad lehetősége nekik csak illusztratív szolgál, láthatóvá váljon: milyen is egy hangjáték próba. A kulisszák mögé a Ferrum-színész, Horváth Zoltán játszótársunk engedett betekintést ismertetőjében. Dr Velics Gabriella tanárnő - aki a NymE-SEK Kommunikáció és Médiatudomány tanszékének tanára - szereplőtárs, és segítő mediátora a csapatnak. Játékával és bátorításával folyamatosan éberen tartja a munkát körünkben is. A tanszék PR szakirányának hallgatói, a tanárnő tanítványai előkészítik a kellékeket: papírkorona, királyi palást, medvefül, nyuszifül, és piros rúzs, ami a festéknyomot jelzi az erdei nimfa kezén, meg a műsor után megiható málnaital, ami a mindent megmozgató kuriózum-karmazsin.

Szereplők:

Katica, a kislány - Molnár Leonóra
Charlie, a medve - Grünwald Zsolt/ Horváth Zoltán
Nyuszika - Velics Gabriella/ Valiczkó Éva
Az Erdő Királya - Moór Ferenc/ Németh Zsolt
Vanda, erdei nimfa - Joó Ágnes

Paulik Ákos lett a mese zenésze, megoldásai - a zenei szerkesztés, az előadásmód - eredeti. Sajátos puritán mivoltában a legteljesebb közvetítést éri el; darabonként megkülönböztetett hozzáértéssel. Hiteles így közvetítve ez az élmény-érték a maga egyszerűségében. Közreműködése zenei csemege: most gitárkísérettel énekelt - saját cd-ről ( Paulik - zenekar) szerzeményeiből igaz szálakat szőve a mesejátékba.

Ákos odaszánása-szolgálata közismert: hihetetlen tartalékai vannak ennek a tanárembernek és csak töredékét hozza elő - kímélve ezzel a hallgatóságot, és nem kímélve, amikor színpadon áll bassz-baritonként, áriával.

Például a Tavaszi szél vizet áraszt helyett a Tavaszi szél utat száraszt hangzott el tőle, azaz a moldvai változat szerinti szöveget választotta:

Tavaszi szél utat száraszt, Virágom, virágom,
Minden állat társat választ, Virágom, virágom.
De én immár kit válajszak, Virágom, virágom.
Te éngemet, s én tégedet, Virágom, virágom.
Menjünk egymás hajlékába, Virágom, virágom,
Hulljunk egymás árnyékába, Virágom, virágom.

Zöld pántlika, könnyű gúnya, virágom, virágom.
Mert azt a szél könnyen fújja, virágom, virágom.
De a fátyol nehéz gúnya, virágom, virágom.
Mert azt a bú nyomdokolja, virágom, virágom.

Miért ez az állandóan „makacs ismétlődés" a szövegben: „virágom, virágom" ? Megvolt a szöveg-osztinátó helye és funkciója a népdalokban. Ezeknek a monotonitásoknak a jelentéséről, használatáról a népzene tudomány leírásokat tárol. Olykor nem tudván és nem akarván kifejezni magát az énekes többel. Nem használni több szót. A „virágom, virágom" dallamjátéka néhol az öröm néhol a bánat alkalmasa.

Nem találunk szebbet, tavasz-víz fakasztót a népdalgyűjteményben, mint ez a fenti moldvai változat. A tavasz felkelti a télalvót. Mindenkiben bontogat: kinek zöldágra újulást - kinek csak csordogálást a búja miatt. Ez a tavaszi vizet-árasztás.

Mindkét fellépti alkalom izgalommal telített volt, hiszen az interaktív megoldás tartotta fenn a gyerekekkel és a szereplőkkel a közvetlen kapcsolatot.

További darab írását tervezi Rozán Eszter, aki a lélek rezdüléseit folyamatosan tanulja képzéseken és önállóan is. Annak ellenére, hogy a rádiózás körül némi megtorpanás történt - bizakodnak az érintettek a jövő zenéjében. Több nehézséget is túlélt már a kitartó igyekezet - mondja Eszter - hányszor kellett már szembenézni azzal: hogyan tovább... Van-e tovább vagy új kezdetet nyitunk. Még nem tudjuk a folytatás kivitelezhetőségét, de egy biztos: "folytatása következik" - hangzik az ismert szlogen a Nándor-családból.