Megszokhattuk, hogy a Vasi Múzeumbarát Egyletben kéthetente egészen különleges, érdekes embereket ismerhetünk meg: olyan városi polgárokat, akik teljesen természetes módon élnek együtt különleges hobbijukkal, fantasztikus gyűjteményükkel, vagy éppen történelmi jelentőségű családi múltjukkal. Számukra ez mindennapjaik része, a néző számára egészen elképesztő. Méltán kapott helyet, tehát az előadóteremben Oláh Károly műkedvelő fényképész.

Az előadás közben kiderült, hogy gyermekkorától kezdve köze van a festészethez, fotózáshoz. 1953-ban született a vadregényes erdeiről, hegyeiről ismert erdélyi Gyergyószárhegyen. Családjával a második világháború végén menekültek Magyarországba. Gyermekkorát Őriszentpéteren töltötte, egy faluvégi, erdőszéli házban, ahol végképp beleszeretett a természet ezernyi csodájába, és ez a szeretet immár örökké tart.

Gyermekkorához több hobbija fűződik. Őrisztentpéteren egy helybéli festőtől tanult festeni „leültem a háta mögé és ellestem, hogyan kell a képeket megalkotni", de ugyanitt vált érzékennyé a mechanikai dolgokra is: sajátkezűleg készített detektoros rádiót. A fotózás első mozzanatait a szomszédjukban élő fotósmestertől tanulta meg.

„Főleg a természet, a fák érdekeltek" - mesélte gyermekkori önmagáról az előadó, melyekhez fűződő viszonya ma sem szűnt meg, sőt örök múzsái maradtak alkotómunkája során.

Szülőhazájához, Erdélyhez, annak tájai iránt érzett csodálaton alapuló szeretet fűzi: „Itt itthon érzem magam, de ha oda megyek, akkor haza megyek." - vallja be.

Középiskolát Körmenden végezte, majd egyetemre kívánt jelentkezni, ám mivel édesapja jegyző volt, a rendszer nem engedte. Ezt követően szerezte meg a rádiószerelői szakmát, majd a híradási politechnikumi bizonyítványt. Kevés ember mondhat magáénak két érettségit, ebből is jól látható, hogy Oláh Károly már gimnazista korában is szoros kapcsolatban állt a mechanikával.

Reczetár Jánossal való kb. ötven éve tartó barátságának az alapja a közös érdeklődés, imádat a fényképezés iránt. „A fényképezés összehozott bennünket" - emlékezett vissza mosolyogva az előadó. Az akkoriban alakuló Savaria Fotóklubban számos hasonló, a szakmán alapuló barátság született. A technika, a fényképezés fejlődését követve egyre több minden érdekelte Oláh Károlyt, a fotózás szinte minden ágát kipróbálta.

Hobbijaihoz számos rendezvény fűzhető, például a nemrégiben Oladon, Wass Albert nyomában címmel bemutatott festmények, fotóiból legismertebb a Szombathely az ezredfordulón, valamint Kőszeg az ezredfordulón című kiállítások. Baráti performace-ként fogható fel a Természet templomai című  kiállítás, amelyet Reczetár Jánossal közösen valósítottak meg a kőszegi erdőben, mindössze néhány szárítókötélre feltűzött varázslatos természetfotóval.

Oláh Károly országos szinten vált egyedülállóvá a diaporáma, egy már múltbavesző szisztéma, módszer ismeretével, melynek vezérlőpultját sajátkezűleg készítette el, és bemutatott az Egylet közönségének. Maga a dioráma a panorámakép és diapozitív szó összevonásából alakult ki, és a hatvanas, hetvenes években élte virágkorát Nyugat-Európában, főként Franciaországban, ahol külön diaporáma klubok létesültek. A művet bemutató személy két vetítővel egymásra vetíti, egymásra úsztatja a képeket, így egy harmadik kép keletkezik. A látvány hatását a vetítések alatt megszólaló zene, vers fokozza.

Az Egylet előadásán a közönség megnézhetett egy, szebbnél szebb virágokat ábrázoló képsorozatot, ezt követően Évszakok címmel nézhettük meg természetfilmjeit tavasz, nyár, ősz, tél bontásban..

Oláh Károly bácsi keze alatt a vetítőgépek úgy dolgoztak együtt, közösen, gazdájuknak ellent nem mondva, mint két jó barát.

Az előadás tökéletes kedvcsináló volt egy-egy tavaszi sétához, kiránduláshoz a kámoni, vagy akár a Jeli Arborétumba. A Múzeumbarát Egylet legközelebb május 16-án várja sok szeretettel az érdeklődőket, amikor Bajzik Zsolt történész Szombathely fürdőváros című előadását hallgathatjuk meg.