MEDIAWAVE 2012 - Hang- és látványterápia a fesztivál harmadik napján
Képgaléria megtekintése2012.04.29. - 14:25 | Takács Lilla, BLH - Fotók: Büki László
Igaziból lenni akármi, de élni! Ady sorait Ferenczi Gyuriék öntötték dallamok közé a fényírók fesztiváljának harmadik napján. A hangulat igazi majálist idézett, plédre heveredve, szinte már „giccses" körülmények között, szikrázó napsütésben hallgathattuk értékmentésre szerződött dalaikat a Duna-parton. Autentikus cigányzenére táncolhattunk a RomUngró Fiúkkal és a Romano Trajóval, belestünk a Cafés & Citizentry Slam Poetry műhelypróbájára, magunkhoz vettünk némi sámánzenét és a Kajárpéci Vizirevü jóvoltából megtudtuk, hogy az ember tényleg tragédia, hogy csak néhány sarkalatos pontját említsük az átlagosnak nem nevezhető napunknak. Egyszóval igazi hang -és látványterápiában részesültünk.
Az Erőd árokban délután kettőkor már felcsendült a jóféle muzsika, a RomUngro Fiúk Gypsy Banda jóvoltából. Két igazi vidéki, egy szemtelenül fiatal roma és egy szintén csak húszas éveinek közepén járó, magyar muzsikus alapította a zenekart, amely autentikus lovári és beás cigány népzenét játszik mai és hagyományos roma hangszereken, mint az akusztikus gitár, kanna, kanál, nagybőgő, mandolin és darbuka. Nem is sejtettük, hogy ezzel már az esti Romano Trajo koncertre kaptunk hangulatfelkészítést. Erről még később szólunk.
Ezt követően, mintegy folytatólagosan, kóstolgattuk a "Birkalekvárt", azaz a Ferenczi-féle Rackajamet. Ferenczi György a magyar zenei élet saját, egyedi stílust létrehozó figurája. Nemcsak egyszerűen zenei újító, hanem egy sajátos életérzés, hozzáállás, szellemiség közvetítője, amely egyre erőteljesebben hat a magyar zenei progresszióra. Ferenczi Gyuri a rockmentalitást a népivel szintetizáló muzsikus és zeneszerző, ami legjobban a Jimi Hendrix -féle Little Wing és a magyar folklórból származó Kaszárnya című dal ízléses házasításán mutatkozott meg. Új értékek felemelője és feledésbe merülő hagyományos értékek leletmentője, újraértelmezője, mind zenei, mind irodalmi szempontból. A fesztivál rendszeres művészei, akik hivatásszerűen űzött jókedv és közösségteremtő akciójukkal az Erőd oldalában is mosolyt csaltak az arcokra.
Akinek kedve támadt a zenei és filmes programok között kis ökoteregetős csereberére, ruhatárfrissítésre, az bátran megtehette, hiszen több méternyi szárogató kötélre függesztett színes holmi várta, hogy új gazdára leljen.
Tovább sodródva a koncert után, természetes kíváncsiságunktól hajtva, elindultunk felfedezi az Erődöt, ami több filmforgatásnak is otthont adott. Legutóbb például a Szász János rendezte Ópiumnak, melynek díszleteit ezúttal a Kajárpéci Vizirevü színészei vették birtokba, hitelesen megformálva ezzel Dr. Lutz Ferenc pszichiátriáját, mely roppant szórakoztató módon vezet végig minket a Madách Imre legismertebb művének összes állomásán, amely ezúttal az Ember Tragédia címet kapta.
Búzás Mihály - foglalkozására nézve "szellemi nemnormális" - újabb rekeszizomtornája nemcsak a jelen sztendáp-vitézeinek kötelező - izzadtságszagú poénjaik okán -, hanem mindenkinek, aki kulturálódva szeretne nevetni, s nevetve kulturálódni. "Ha rossz a kedvem, a mentők jönnek értem, ha jó, akkor meg a rendőrség" - alaphangnak ennél jobb kiszólást nehezen tudtunk volna elképzelni.
A hűvös erőd falai közt tábori ágyakon ülve néztük, mi folyik a rácsok mögött, hiszen az egész tragédia egy "zárt osztályon" játszódott. A művészek fantasztikusan oldották meg a díszletek kérdését, hiszen az szinte nem állt másból, mint egy nagy táblából, és néhány székből, mégis volt napfogyatkozás, aurafotó, sőt, Superman is ugrott egy jókorát, ahogy a filmeken. Megjelent egy homokfutó, doppingtesztet is láthattunk - szerencsére, csak úgy "játékból" - és alig fél percig felcsendült Lenin hangja is. Volt minden, mi, "tragédia", s még több, mi komédia.
A délután, koraeste folyamán, a népzene oltárán is áldozhattak az azt kedvelők, hiszen a Csángálló nevű formáció - ahogy nevükből már sejthettük - csángó gyökerű nótákat hozott a fesztiválra. Mai formációjukban mindhárom fiatal iskolai szinten is tanulja a zenét, klasszikus és jazz szakokon. A népzenét viszont autentikus módon idősebb mesterektől tanulták, tanulják folyamatosan. Mint minden, így a csángó zene is folyamatosan változik, újul. Manapság már érezhető benne a román behatás, ezért a fiatalok tiszteletbe tartva a régi mesterektől tanultakat előnyben részesítik a régebbi magyaros dallamokat, viszont nyitottak az újdonságokra is, ezért szívesen játsszák az újabb balkáni érzetet nyújtó melódiákat is. Céljuk továbbra is a csángó kultúra terjesztése, valamint a közös muzsikálás örömének fenntartása.
A Mentés Másként Trió koncertjén a moldvai magyarság muzsikája játszotta a főszerepet, emellett alföldi tamburás, gyimesi, bukovinai, dunántúli és felvidéki táncdallamok, historikus énekek, énekelt versek is felcsendültek. A repertoár egyedi színfoltját jelentette a dél-alföldi, vajdasági dalok tamburakísérettel való előadása, visszaidézve e táj letűnt, a tamburazenekarok kialakulását megelőző pengetős világát.
Hét órától egészen különleges vidékre utazhattunk a zene jóvoltából, ugyanis a Belső- Dél-Kínából származó nászi népcsoport művészei, a The Lijiang Project hozták el hozzánk sajátos, meditatív műsorukat. A Tibet határán lévő, alig ismert Belső-Dél-Kína rengeteg kis és nagy nép lakta világának üzenetét hozta el a "The Lijiang Projekt". A nászik egy tibetiekkel rokon, magashegyi nép, akiknek elzártan élő csoportjaik a mai napig a sámánokban hisznek. A két fivér (He Linyi és He Juyi) személyében, a Romano Trajo koncert kapcsán remek táncosokat is megismerhettünk, hiszen úgy vettek részt az össznépi mulatságban, mintha mindig is cigányzenére ropták volna, természetesen továbbra is a saját népviseletükben.
Közben az erőd elé kisétálva csodás fényfestést láthattunk a fesztivál motívumaiból. Megjelent a film, a zene, a közönség is egy-egy fénycsóva erejéig, és a Monostori Erőd falára fényírt látvány alól a zenei kíséret sem maradt el.
A Nagyszínpadon az este a Grandpierre Attila zenekara, a Vágtázó Csodaszarvas koncertezett, akik a magyar népzene legősibb rétegét, az eurázsiai lovasnépek népzenéjét elevenítették fel, állítólag hun őseink szájíze szerint. A zenekar koncertje a mágikus népzenét feltáró, bűvös élményvilágként hatott.
A későesti koncertek sorát az Ékes Színpadon az est egyik legszínesebb és legvidámabb produkciója, a Follia! etnója nyitotta meg. A belga ethnorock csapat friss hozzáállással nyúlt saját és a környező népek zenéihez, az írtől a flamandig. Az énekes-fuvolás extravaganciáját szinte minden pillanatban fókuszba helyező zenekar lehengerelte a 'WAVE hallgatóságát, olyannyira, hogy néhány táncoslábú diszkréten ropta a terem félhomályában.
Sejtettük, hogy ez a tánc lesz még nagyobb is az este során, hiszen aki autentikus cigányzenei koncertre tér be, nagyon nem bírja megállni, hogy hogy ne lendüljön a zenei ritmusára keze, lába. A Folliát váltó Romano Trajo mutatott rá, mi a különbség a cigány zene és a cigányzene között. A zenekar nem elegáns étterembe vezetett minket, hanem oda, ahol a cigányság a maga kedvére, a maga élvezetére zenél, hol magyarul, hol a saját nyelvén. Nem arról van szó, hogy az etno/világzene egyre gyorsabban robogó szekerére kíván valaki követőként ismét felkapaszkodni. A Romano Trajo egyszerűen csak tette a dolgát, olyannyira, hogy a koncert végére a színpad és a nézőtér közötti tér megtelt önfeledt, helyükről felpattant spontán táncraperdülőkkel. Fergeteges volt a zene, és ugyanilyen magával ragadó a hangulat.
Az éjszaka az Ethno Session zenéjével ért véget számunkra, amelyet már „csak" a Gasztro Udvarból, jóféle bor mellől füleltünk.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás