A szerbiai Csantavérről származol. Később Utasi Árpiról is megtudhattuk, hogy ugyanebből a kis vajdasági faluból származik. Mielőtt ismertté váltál, ismertétek egymást személyesen a faluból?

Mivel egy közel 9-10.000 fős faluról beszélünk, nyilván sokan ismerjük egymást látásból. Árpi ugyanabba az általános iskolába járt, mint én és még emlékszem arra az iskolai rendezvényre, ahol én egy énekes produkcióval, ő pedig mesemondással lépett fel. Közel 10-12 évvel ezelőtti időpontról beszélek.

Csantavérnél maradva, mesélnél picit a faluról, a gyerekkorodról?

Csantavérről mindig a csodás, gondtalan gyerekkorom jut eszembe. A poros, vidám kis utcái, a mosolygós, szeretettel teli emberei, a csodálatos temploma, az iskolám, a barátaim, emlékeim, melyek mind jelentősen meghatározták a személyiségem fejlődését, értéket adtak, s ettől váltam most azzá, aki vagyok. A vidéki és városi légkör teljesen más. Szerencsésnek érezhetem magam, hogy elmondhatom, a természethez közeli világban nőhettem fel, láthattam és tapasztalhattam, mennyit kell dolgozni a betevő falatért, megtanultam megbecsülni a kétkezű munkát, értékelni a család összetartó erejét és fontosságát.

Nagy állatbarát vagy. Sőt, még a nagy hideg sem riaszt vissza, ha állatmentésről van szó. Honnan ered a te esetedben az állatok szeretete? Neked van valamilyen háziállatod? Mit lehet róla tudni?

Mivel vidéken nőttem fel, szüleim által megtapasztaltam milyen felnőni egy nagy vidéki gazdaságban, ahol bizony az állatok sem hiányozhattak. Volt kedvenc cicám, tyúkom, de még „kisbocim" is, melyeknek kicsi koromtól kezdve külön nevet adtam, s pl. a disznóöléseken én mindig tüntettem, mert a már naggyá nőtt kedvenc kismalacom egyszer csak asztalra került. Jelenleg egy kis Bolognese kutyussal élek a lakásomban és emlékszem, szüleim milyen nehezen fogadták el, hogy Mackó kutyusom - a vajdasági házi kedvencekkel ellentétben - miért él lakásban és mért kap az emberekhez hasonlóan kitüntetett figyelmet. Azóta már megértették, az állatok a táplálékon és evolúciós szerepükön kívül mi mindent tudnak még, milyen intelligensek és hűségesek tudnak lenni, s a legfontosabb, mennyire tudnak szeretni. Ez utóbbit mi emberek is megtanulhatnánk tőlük.

Rajongóid annak idején a CKM magazin címlapján is találkozhattak veled. Nem bántad meg, hogy ledobtad a textilt ?

Ez 5 éve volt, s fehérneműben álltam lencse elé. Ez azért nem összevethető mondjuk egy meztelen fotózással. Az a típus vagyok, akinek ahhoz, hogy el tudjam dönteni, nekem mi a jó, előtte meg kell tapasztalnom a saját határaim szerint, valóban kell-e illetve jó lesz-e nekem az, amit teszek. Így voltam a magazinnal is, amikor felkértek, elvállaltam a saját feltételeimmel, s így nem is bántam meg. Minden dolog, amit teszünk, vagy történik velünk egy tanulási folyamat, amiből ha tanulunk, tapasztalunk, csak többek tudunk lenni. Például azt sem bántam meg, hogy tőlem oly távolinak tűnő politológia szakon diplomázok, hisz ezt is ugyanúgy ki szerettem volna próbálni. Rengeteg új dolgot adott, tágabb perspektívából látom a világot. A vetkőzésre visszatérve, akit ez a része érdekel az életemből, jól nézze meg a képeket, mert egyszeri alkalom volt és nem tervezek többet. Nekem más a főprofilom... :)

Nagyon bevállalós vagy. Szerepeltél az Ezek megőrültek műsorban a "sárga majmok" csapatában, olyan sztárok oldalán, mint Sági Szilárd, vagy Zámbó Árpi. Így visszatekintve, milyen volt szerepelni ebben a produkcióban?

Mint mondtam, nem szoktam semmit sem megbánni az életemben, s nem is tettem eddig soha, hisz tudom, minden történés egy feladatot hordoz magában, vagy tanulunk belőle, hogy előre tudjunk lépni a következő lépcsőfokra. Minden olyan dolog, amit eddig elvállaltam, nagy élmény, kaland volt az életemben. Aki ismer, tudja, nagyon csípem az őrült dolgokat, s amíg fiatal vagyok, igyekszem is minél több élményt megtapasztalni ezzel kapcsolatban. A forgatásra visszaemlékezve most is mosolyra görbül a szám, hisz minden pillanatát élveztem, s ez a legfontosabb. Engem sokkal inkább vonz egy hasonló őrült, vicces forgatás, mint pl. egy Playboy címlap. De ettől színes ez a világ, jó, hogy nem vagyunk egyformák.

Egy interjúdban nyilatkoztad, hogy a szüleid nagyon szigorúak, és még arra is úgy kellett rábeszélni őket, hogy egyáltalán elmehess a Megasztár meghallgatására. Ehhez képest mit szóltak ahhoz, amikor levetkőztél a CKM magazinnak, amikor bevállaltad az Ezek megőrültek!-ben való szereplést?

A szüleim addig voltak szigorúak velem, amíg kellett, amíg gyerek voltam, s ezért hálás is vagyok nekik, mert ezáltal nagyon sok mindenben más ítélőkészséggel rendelkezem. Ugyanakkor felnőtt emberként ők lettek a legjobb barátaim, s nincsenek tabutémák, helyén van az értékrendem és ők ezt látva minden döntésemet elfogadják, s amiben tudnak, támogatnak. Mindig mindenről elmondják a véleményüket, s szeretem őket hallgatni, mert egy külső szem mindig mindent másképp lát. Megbíznak bennem és mivel az évek alatt egyszer sem okoztam csalódást, s minden döntésemet következetesen hoztam, ezért annak ellenére, hogy más hagyományrendszerben élnek, mint én, megértik azt és elfogadják. Ezért szeretem a legjobban a szüleimet, s talán ez így normális minden családban..:)

Köszönöm szépen az interjút!