Mivel a technológia úgy fejlődik, mint a mesebeli táltos királyfi, aki annyit nő hét nap alatt, mint mások hét év alatt, hajlamosak vagyunk elfelejteni, milyen volt az élet az okostelefonok, a Microsoft, a Google, egyáltalán az internet előtt. Pedig sok világhálóhoz köthető idegesítő dolog van földön és égen, ami már a történelmi időkben is létezett, és már akkor is felhúzta az embereket. Vagy éppen átverte őket.

Prediktív szövegbevitel

Biztosan előfordult már veled is, hogy a T9 funkciót (prediktív szövegbevitel) használva próbáltál sms-t írni, és a telefonod mindenféle buta szójavaslatot írt ki, és végül egyáltalán nem az lett az üzeneted szövege, amit szerettél volna. „Puszi" helyett „ruszki" jelent meg, „szia anyuka, ma későig tanulok Zsoltival" helyett pedig az, hogy „kurvajó ez az eki meg a pia együtt, csak összehánytam a sztriptízbár padlóját".

Vagy szövegszerkesztővel dolgoztál, és egyszerűen kicserélte a szavakat írás közben, például a „box"-ot kijavította „boksz"-ra, ha meg éppen az angol helyesírási funkció volt aktív, akkor a „csak"-ból „cask" lett, és így tovább.

A 19. századi távírógépeknek is volt egy ilyen funkciója, ami próbára tette a távírdászok idegrendszerét, Amerikában fel is jegyeztek néhány esetet ezzel kapcsolatban. Előfordult például, hogy a gép a „wife"-ot „wig"-re, a „US Navy"-t „US Nasty"-re változtatta.

Egyszer egy richmondi vállalat kapott egy táviratot, amelyben valaki az „undressed staves" (háncsolt faoszlopok) ára után érdeklődött, de az üzenet „undressed slaves"-re változott a gép jóindulatának köszönhetően. A vállalat a következőt válaszolta: „Az Emancipációs Nyilatkozat óta nem kereskedünk meztelen rabszolgákkal".

Spam

A nem kívánt reklámüzenetek a viktoriánus Angliában születtek meg. Egész pontosan 1864-ben, amikor is egy londoni fogorvos testvérpár kihasználta az újonnan alapított Londoni Kerületi Távirati Iroda szolgáltatásait, és több száz felső-középosztálybeli személy címére küldték szét nem egészen legálisan működő rendelőjük reklámját.

Tudni kell, hogy akkoriban egy angol úriember nem állt szóba olyannal, akit nem mutattak be neki az etikett szabályai szerint, az üzenetváltás ismeretlenekkel elképzelhetetlen volt, ráadásul a táviratot csak sürgős ügyekben használták, ezért mélységes megdöbbenéshez vezetett a fogorvosok kellemetlenkedése. A Times hasábjain hamarosan a következő olvasói levél jelent meg a szerkesztőnek címezve:

Tisztelt Uram,
Tegnap késő este hazaérkezvén egy „távirat" várt a „Londoni Kerületi Távirati Iroda" részéről, melyet nekem címeztek, így kézhez is vettem. A következő állt benne:
„Gabriel fivérek, fogorvosok, Harley-street, Cavendish-square. Októberig a Gabriel fivérek Harley-Street 27. alatt rendelnek, 10-től 5-ig."
Soha semmiféle ügyem nem volt a Gabriel fivérekkel, és kérdem én, honnan veszik a bátorságot, hogy engem ilyen telegráf útján zaklassanak, mely nyilvánvalóan nem több puszta hírverésnél? Ha Ön szólna egy szót ezügyben, szilárd meggyőződésem, hogy azzal véget vetne e tűrhetetlen arcátlanságnak. Zárom levelem, és maradok hű szolgája,
M.P.
Upper-Grosvenor Street, Május 30.

Ugye, hogy szinte vágni lehet a korhangulat vastag füstjét, és érezni a spamek időtlenül idegesítő mivoltát?

Szerencselánc

Aki nem küldi tovább ezt a cikket legalább 10 embernek, vagy nem osztja meg a Facebookon, annak holnap forró szurkot öntenek a nyakába az egri várvédők, ha viszont megosztja, akkor találni fog egy négylevelű lóherét előbb-utóbb.

Ehhez hasonló szerencseláncot mindnyájan kaptunk már. Hogy mióta léteznek ezek? Elég, ha megnézzük az alábbi ókori egyiptomi szöveget (a „kép" itt nyilván hieroglifaként értendő):

Aki képet készít a Tuat titkos házától északra levő dolgokról, nagy haszonra számíthat mind e világban, mind a túlvilágon; aki pedig olvasni fogja ama dolgokat, Rá szellemei közt lesz annak helye, és aki Ízisz és Széth beszédeit szavalja, Amentet birodalmába űzi velük Apóphiszt, és Rá csónakjában lesz annak helye a túlvilágon és a föld felett. Aki pedig e képet el nem olvassa, az soha nem tudja elűzni az óriáskígyó Neha-hrát.

LOL

A LOL-dumák (egykor menő chat-szobás szórövidítések, úgymint ROFL, LMAO és társaik) őse a 19. századi amerikai újságírók tollából születtek. Szatirikus szövegekben és képregényekben használták őket úgy, hogy elképzelték, hogyan írnának le bizonyos kifejezéseket a tanulatlan emberek, majd ezeket lerövidítették.

Így lett az „all right"-ból „oll wright", majd OW. A „no use"-ból „know yuse", majd KY. És így született a világ egyik legelterjedtebb kifejezése is: all correct > oll korrekt > OK.

Az afrikai herceg és a pénzed

Legalább tizenöt éve küldözgetnek a világban olyan emaileket, amelyekben valami afrikai monarchia (ott minden négyzetméterre esik egy fekete király vagy herceg) arra kér, hogy szánd meg őt, hadd ajándékozhasson neked 10 millió dollárt, mert szegénynek nincs hol tartania a pénzét. Cserébe csupán a bankszámlád minden adatára van szüksége, meg egy csekély összegre, hogy elmenekülhessen az országból. Ezerből egy lúzer biztosan bedől neki.

Ki gondolta volna, hogy ezek a típusú levelek közel fél évezrede velünk vannak, csak régen nem Nigéria népének nagyfarkú fiával próbálták átverni a faroknak nézett áldozatokat, hanem egy bizonyos spanyol fogollyal?

A 16. században angol nemesek tucatjai kaptak olyan leveleket, amelyekben valaki arról számol be, hogy egy dúsgazdag földesúr rabságba esett Spanyolországban, lányát valami páncélos konkvisztádor erőszakolja agyon a vasárnapi misék után, és kiszabadításukhoz sok-sok pénzre van szükség. Aki hazafinak tartja magát, azonnal küld egy rakás aranyat, hogy le lehessen fizetni a börtönőröket, és a foglyok hazatérhessenek.

Mind, kik elhitték e svindlit, vagyonukat veszítvén csődre jutának, miérthogy az spanyol foglyok s ugyanama fekete vigyorgó hercegek bizony elmúlnak, ám az emberi butaság soha el nem múlhat.