Mentés másként címmel látott napvilágot a Nyugat-magyarországi Egyetem- Savaria Egyetemi Központ egyik legkiemelkedőbb tanárának, az élményközpontú irodalomtanítás úttörőjének Dr. Fűzfa Balázsnak legfrissebb könyve.

Könyvbemutatójához segítséget kért egyik tanítványától, Varga Richárdtól. Richárd történelem-magyar mester szakos tanuló Szombathelyen. „Ritka madárfajtáról van szó"- jellemezte a tanár a diákot, aki egy szál gitáros kísérettel emelte a bemutató fényét. Cseh Tamáshoz hasonlóan ő is a sokatmondó szövegre helyezte a hangsúlyt, a dallam aláfestőként funkcionált előadásában.

Dr. Fűzfa Balázs felidézte, hogy másfél héttel ezelőtt éppen Budapesten jártak egy Digitális Pedagógus elnevezésű konferencián, ami a digitális nemzedék mindennapi problémaival foglakozott, és mintegy 300 résztvevője volt. Erre a konferenciára is meghívta tanítványát, hogy egy kerekasztal beszélgetés alkalmával választ keressenek az egyre sürgetőbb problémára.

Varga Richárd köszöntőbeszédében már utalt arra, reméli, a bemutató végén mindenki másként megy majd el a helyszínről. A folytatásban pedig „akasztották a hóhért", vagyis vizsgázott a tanár, nemcsak a diák, hanem a jelenlévők előtt is. „ A tanár úr egyik kedvenc mondata az, hogy irodalom nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Az én egyik favoritom pedig az, hogy vannak olyan korok, amikor nagy szükség van irodalomra, és vannak olyanok, amikor még nagyobb. Azt hiszem ez a mostani kor a „még nagyobb" kategóriába tartozik, mégis éppen most felejtjük el."- vágott rögtön a közepébe Varga Richárd.

Hogyan lehetne megszerettetni a felcseperedő generációval az irodalmat? Az összes tanulmányban nagy szerephez jut a kérdés. Már rögtön a könyv címe és a borítója is sokatmondó, igaz, a sors fintoraként egy évvel ezelőtt Kertész Imrének jelent meg Mentés másként címmel egy könyve. (Bár az előadás közben kiderült, hogy egy 30Y dal címe is ugyanez, érdekes, hogy az együttes frontembere, Beck Zoli is Fűzfa Balázs tanítvány- a szerk.) A cím mégis megmaradt, a borítón szereplő mentőöv a grafikus ötlete volt, de a háttérben megbúvó rajz az író kisfiának műve. Kész szimbólumrendszer, még az É betű dőléséből is arra lehet következtetni, hogy megmentésre vár. Édesapjának, első magyar tanárának ajánlotta a könyvet, alatta pedig egy Paul de Man idézet kapott helyet: „Élni annyit tesz, mint olvasni". Édesapjától tanult a legtöbbet, magát az élményközpontú irodalomtanítás gondolatát is, így családi könyv született- véli az író.

A hogyan? a kulcsszó. Hogyan lehetne megvalósítani az élményközpontú tanítást? Éppen a NAT (Nemzeti alaptanterv-a szerk.) kapcsán aktuális a kérdés. A szemléletváltás lenne a lényeg, a Mentés másként is arról szól, hogy a tanárok merjenek élni a szabadsággal, ne a kötelező olvasmányokhoz és memoriterekhez szabva tanítsanak. Nem a költők, írók életrajzán keresztül kell irodalmat tanítani. A magyar oktatási rendszer konzervatív, merev és ezért fontos eltérni a sémáktól, szabadabban gondolkodni, és merni máshogy tanítani. Az irodalom olyan tantárgy, amelynek segítségével minden más tantárgy könnyebben tanulható. Például, aki jól tud olvasni, jól értelmezi a szöveget, az jobban érti a matematikát és a biológiát is. Aki a hexametert jobban érti, az jobban érzi a zene ütemét. A képességek összefüggenek. Így akár a zenét is be kellene engedni az irodalomórákra. Az irodalomtanításnak is egyénre szabottan kellene működnie, ahogy Ausztriában is. Ott minden diák személyre szabott érettségi tételsora van, nincs NAT, nincs kánon.

A könyveket tekintve a jelenből kellene kiindulni, és haladni a múlt felé. Nagyon sok mai irodalomtanár nem olvas kortárs irodalmat, önmaguk határait nem tudják átlépni. Pedig a gyerekek sokkal jobban értik a kortárs nyelvezetet, közelebb áll hozzájuk, mint Tolsztoj vagy Stendhal. Az irodalomtanítás másik nagy problémája, hogy a pedagógusok nem vesznek tudomást arról, hogy a gyerekek írnak, verseket is. Érdemes lenne megfigyelni ezeket a gondolatokat. „Minden ami betűk összerakásából születik az érték azáltal, hogy megszületik. Nem szabadna ezeket félresöpörni."-mondta Dr. Fűzfa Balázs.

Nem az a lényeg, hogy ugyanazt olvassák, hanem az, hogy képesek legyenek az olvasásélményeinkről kommunikálni egymással. Az élményt kellene átadni a másiknak horizontálisan és vertikálisan. A kötelező olvasmányok tekintetében a tanárnak nem azt kellene megkérdezni a diáktól, hogy elolvasta-e a Hamletet, hanem hogy mit olvasott a múlt héten. Jelenleg nem itt tartunk.

„Az új NAT tervezetének egyik alapmondata, hogy „szerettessük meg a gyerekekkel az olvasást." Ezt azonban továbbra is az Egri csillagokkal és a Kőszívű ember fiaival akarja elérni az oktatáspolitika. Pedig ezzel pont, hogy eltávolítjuk a gyerekeket a könyvektől. Olyat kell olvastatni velük, ami érdekli őket, ami az ő életükhöz, az ő világukhoz kapcsolódik. És ez nem valami eretnek gondolat, a Skandináv országokban, Angliában vagy Németországban már régóta gyakorlat. A kortárs irodalomra sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, hiszen, ha a gyerekek megszeretik az olvasást, nagyobb eséllyel nyúlnak majd később a klasszikus művekhez is. És lehet, hogy nem 17 évesen olvassák majd (nem olvassák!) a Vörös és feketét vagy a Háború és békét, hanem sokkal később, de azt hiszem, ez nem is probléma." - tette hozzá Varga Richárd.