Február 8. 10.00 és 15.00 Mesebolt Bábszínház kamaraterem (MMIK)

Amália - Weöres Sándor szövegkönyvírói és bábprodukciós pályázat nyertes darabja

Boldizsár Ildikó meséi nyomán írta: Gimesi Dóra

Látvány: Sipos Katalin és Sisak Péter

Zene: Alpár Balázs

Mozgás: Nemes Zsófia

Rendező: Tengely Gábor

Szereplők: Badacsonyi Angéla mv., Király Róbert, Kovács Zsuzsanna

„Szeretek néha délután teázni
Pöttyös bögrékbe titkot gyűjteni
Színes záporban tök jó bőrig ázni
Vadkörteszörpöt jéggel hűteni
Jó az álmokba vendégségbe járni
Kifundálni egy új virág nevét
De legjobb mégis vendégekre várni
Gyertek el, és én mondok egy mesét."

Amália boszorkány, ám varázserejét csak jóra akarja használni. Egy kis kunyhóban él az erdő szélén, gyógynövényeket gyűjt, állatokat etet, beszélget a pöttyös bögréivel, az esővel, a növényekkel. Minden egyes fűszál, minden bogár, minden madárfióka jó ismerőse, mégis szomorú. És olykor akaratán kívül megbabonázza az arra tévedő hercegeket, lovagokat, vándorlegényeket. Mindannyian ott akarnak maradni a kunyhóban, miközben valahol messze hiába várnak rájuk a szabadulást remélő királykisasszonyok. Az útjukról első szóra letérő, céljukat felejtő hősök idővel pöttyös bögrék lesznek a szomorú boszorkány kredencén. Ám egy napon megérkezik a Királyfi, akiről Amália mindig is álmodott: fehér paripa helyett gyalog jön, oldalán nem csillog színarany kard, és nem akar a kunyhóban maradni. Semmiféle bűbáj, semmilyen varázslat nem fog rajta, makacsul keresi az aranyszőke királylányt, akiért elindult. Amália hiába próbálja maga mellett tartani, hiába mesél neki, a Királyfi tovább megy, hogy „boldogan éljen, amíg meg nem hal". Boldizsár Ildikó azonban nem itt fejezi be a történetet. A Királyfi nyomára akadó Amália eljut a mesebeli kastélyba, meglátja a mesebeli királylányt. Ám a kastély csupa hideg ragyogás, a királylány szépséges, de élettelen porcelánfigura, a Királyfi pedig boldogtalan. Amália elhatározza, hogy segít rajta: fákat, virágokat ültet a kopár kertbe, madarakkal, állatokkal népesíti be a tájat. Saját lelkét, saját szépségét ülteti el a Királyfi kertjébe, és mire végez, haja megőszül, háta meghajlik. Hiába emlékszik a Királyfi Amáliára, a boszorkányra, hiába álmodik vele minden éjjel, megszépült kertjében csak egy vénségesen vén anyókát talál, akinek sikerült kiszínezni a világot és megnevettetni a királylányt. A mese törvénye szerint a Királyfinak a Királylánnyal kell maradnia (s boldogan élnek, amíg...) Amália pedig visszatér erdőszéli kunyhójába. Nincs többé szüksége varázslatra, hiszen már tudja a dolgát: tele van a világ kopár kerttel, mosolytalan arccal. Amália pedig ültet, palántáz, neveket ad az új virágoknak és mesél, mesél, mesél - bárkinek, aki betér hozzá egy bögre teára.

Amália történetének szépsége és nehézsége is a klasszikus mesei helyzetek, szereplők kifordításában, másképp láttatásában rejlik. Ebben a mesében senki sem fekete-fehér, a figurák hús-vér, hétköznapi alakok jó-és rossz tulajdonságokkal, helyes és helytelen döntésekkel. Amália apró varázslatai - egy virágszirom kibomlása, egy csalogány éneke, egy macska dorombolása, vagy az eső idején a tó vizében táncoló karikák - valójában a természet létező csodái, a boszorkány csak felfedi, megmutatja, és névvel ruházza fel őket. Ám ez a természettel együtt lélegző, annak minden csodáját ismerő boszorkány idegenül, ügyetlenül mozog a mai világban. A hamis álmokból, mások által elfogadott szépségideálból, üres csillogásból „összetákolt" királylány sokkal inkább korunk hőse, akárcsak az álmaihoz a végsőkig ragaszkodó, önmagát is hazugságba ringató Királyfi. Amália színes, otthonos világával egy porcelánbabák- és állatok uralta giccses vitrin-élet áll szemben - a boldogság kényelmes, unalmas és általánosan elfogadott formája. Amália boszorkányságának lényege nem annyira a varázslás, mint inkább az egyéniség varázsa, a megszokott formákat átértelmező gondolkodás, a mindenre kiterjedő figyelem, az apró csodák meglátásának képessége, a mesei klisékből kitörő szabadság. Alakja egyszerre bájos és esetlen, makacs és önző, humoros és szeretetre méltó. Szavaiban olykor maró gúny, máskor szelíd bölcsesség lapul, hajlamos az önsajnálatra de képes az önfeláldozó szeretetre is. Badacsonyi Angéla személyében sokoldalú és érzékeny színésznő kelti majd életre Amália kettős (ember- és báb) alakját.

A boszorkány akkor jelenik meg bábként, amikor a többi szereplővel (a Királyfival és a Királylánnyal) kerül kapcsolatba, míg ember-alakja végig reflektál a báb-világ eseményeire. Így a többszörös alakváltás (katicabogár, csalogány, macska, öregasszony) során is állandóan jelen van az élő, a bábok által megtestesített mesevilág szabályain kívül álló Amália. És ez az Amália egyedül van. Bár rendelkezik a mesemondás és a varázslat képességével, a Királyfi iránt érzett szerelme nem teljesedhet be. Boldizsár Ildikó hősei ebből a szempontból is mai hősök: a kortárs meseirodalom szereplői - bár természetfeletti képességekkel és varázslatos tulajdonságokkal rendelkeznek - gyakran összetett, realista módon megrajzolt figurák és történeteik nem mindig végződnek rózsaszínű happy end-del.

Amália, a boszorkány soha nem lehet a Királyfi felesége - más világban, más elvárások, más álmok között élnek. A mese végkicsengése mégsem szomorú. Amália megtalálja a saját útját, a feladatát a világban: boszorkányos tudásával színesebbé, vidámabbá varázsolja a világot maga körül. Feladata elfogadásával harmóniába kerül önmagával és a természettel: régi barátja, az eső - aki az emberi világba tett kalandozás idejére elmaradt mellőle - visszatér, és színes cseppeket zúdít a kunyhóra, az erdőre. A zuhogó esőben felragyognak és összemosódnak a színek - Amália pedig táncol és nevet, hisz nincs is annál csodálatosabb, mint színes esőcseppekkel játszani, teát inni és meséket mondani mindenkinek, aki arra jár.

Amália története gyerekeket és felnőtteket egyaránt megszólíthat. Költői nyelve, bájos és intelligens humora tökéletes alapanyagként szolgál egy olyan előadáshoz, amely megnevetteti és magával ragadja a gyerekeket, míg felnőtt kísérőiknek lehetőséget ad arra, hogy elgondolkozzanak szerelemről, szabadságról, közhelyes vágyakról és hétköznapi varázslatról.

A NŐ KÉTSZER - Amália-bemutató a szombathelyi Mesebolt és a győri Vaskakas Bábszínházban

Boldizsár Ildikó - számtalan meseesztétikával, mesekutatással foglalkozó mű szerzője - titkokkal teli, szeretni való mesehőst teremtett Amália, a világ legszomorúbb boszorkánya személyében. Az Amália álmai, A Fekete Világkerülő Ember meséi és a Boszorkányos mesék című kötetek főhőse varázserejét csak jóra akarja használni. Egy kis kunyhóban él az erdő szélén, gyógynövényeket gyűjt, állatokat etet, beszélget a pöttyös bögréivel, az esővel, a növényekkel. Boszorkányságának lényege nem annyira a varázslás, mint inkább az egyéniség varázsa, a megszokott formákat átértelmező gondolkodás, a mindenre kiterjedő figyelem, az apró csodák meglátásának képessége, a mesei klisékből kitörő szabadság. Alakja egyszerre bájos és esetlen, makacs és önző, humoros és szeretetre méltó. Szavaiban olykor maró gúny, máskor szelíd bölcsesség lapul, hajlamos az önsajnálatra, de képes az önfeláldozó szeretetre is.

A szombathelyi Mesebolt Bábszínház és a győri Vaskakas Bábszínház összefogásából két Amália-előadás is születik 2009. február 8-án. A két előadás más-más alkotógárdával, más Amália-mesék felhasználásával, egymás mellett és egymást erősítve készül: Boldizsár Ildikó sokszínű, lírai, vidám, szomorú meséi és csodálatos boszorkánya két különböző alakban, két színházban, de egy időben elevenednek meg.

Az Amália című Tengely Gábor rendezte szombathelyi előadás fiatal boszorkánya (a Blattner-díjas Badacsonyi Angéla) akaratán kívül babonázza meg a kunyhójába tévedő hercegeket, lovagokat, vándorlegényeket. Mindannyian ott akarnak maradni vele, miközben valahol messze hiába várnak rájuk a szabadulást remélő királykisasszonyok. Hiába küzd Amália kéretlen képessége és boszorkányi kötelessége ellen, idővel minden célját felejtő, útjáról első szóra letérő hős pöttyös bögre lesz az erdő széli kunyhó konyhakredencén. Ám egy napon megérkezik a Királyfi, akiről Amália mindig is álmodott: fehér paripa helyett gyalog jön, oldalán nem csillog színarany kard, és egyáltalán nem akar a kunyhóban maradni. Semmiféle bűbáj, semmilyen varázslat nem fog rajta, makacsul keresi az aranyszőke királylányt, akiért elindult, hogy „boldogan éljenek, míg meg nem halnak".

Győrben, az Amália álma című előadásban Csató Kata rendező irányításával a szintén Blattner-díjas Bartal Kiss Rita személyesíti meg Amáliát, a természettel végtelen harmóniában élő, idősödő boszorkányt. Békés, megszokott világába egy nap ismeretlen szín, furcsa sötétség toppan be a Fekete Világkerülő Ember személyében. Amerre jár, ott elbújnak a színek, elmenekülnek az állatok, mindent elborít a feketeség és a csönd. Amália útra kel, hogy megtalálja az elveszett színeket és állatokat: találkozik a Világvégi Gubbasztó Madárral, látogatást tesz a tenger mélyén és veszélybe kerül az Útveszejtő Virágok között, hogy végül ráléphessen a Mindenek Útjára. Kalandjai során megtanul újra rácsodálkozni a világra, segít a bajbajutottakon és új barátokat szerez. Utazása egyszerre varázslatos képek sorozata és szimbolikus kalandozás a lélek legmélyén.

Amália történetei egyaránt megszólíthatják a gyerekeket és a felnőtteket. A mesék költői nyelve, finom szimbólumrendszere, bájos és intelligens humora tökéletes alapanyagként szolgál olyan előadásokhoz, amelyek megnevettetik és magukkal ragadják a gyerekeket, míg felnőtt kísérőiknek lehetőséget adnak arra, hogy elgondolkozzanak szerelemről, szabadságról, változásról, közhelyes vágyakról és hétköznapi varázslatról.

A bábszínházak szándéka szerint a két előadás egymás után, egymás kiegészítéseként (folytatásként vagy előzményként) is megtekinthető. Az eredeti mesék bábszínpadi adaptációját mindkét előadás esetében Gimesi Dóra készítette, így a két produkciót nem csak Amália figurája, de számtalan motívum, utalás és mellékszereplő is összeköti. A tervek szerint tavasszal Győrben és Szombathelyen is megtekinthető lesz mindkét előadás egy különleges program, a „boszorkány-nap" keretében. A mindkét városban megrendezésre kerülő esemény - akárcsak a két produkció - nem csak a gyerekeknek kínál majd szórakozási lehetőséget, hiszen az írónő, az alkotók és szakmai meghívottak részvételével zajló mese- és előadás elemző beszélgetések a szülők és pedagógusok érdeklődésére is számot tarthatnak.