Roma trikolor - „Sárga, piros, kék…Ferkovics József útjai”dokumentumfilm bemutató

2012.06.27. - 12:45 | Kánya Dóra

Roma trikolor - „Sárga, piros, kék…Ferkovics József útjai”dokumentumfilm bemutató

A roma származására büszke alkotóról, Ferkovics Józsefről készített dokumentumfilmet mutattak be az MMIK-ban. Boros Ferenc és Rozmán László által forgatott film a művész magánéletébe és gondolatvilágába kalauzol.

HIRDETÉS

Ferkovics József roma festőművészről készített dokumentumfilmet mutattak be tegnap az MMIK Élő-Tér Galériájában. A „Sárga, piros kék... Ferkovics József útjai" címet viselő film két alkotója, Boros Ferenc és Rozmán László köszöntette a nagyérdeműt. A bemutató mellett az művész mini tárlatát is szemügyre lehet venni.

A filmből kiderült, hogy a művész gyermekkorában karácsonyra is festékeket és rajzeszközöket kapott. Rajzversenyeken indították, mindig is vonzódott a képzőművészethez. Rendkívüli tehetségének köszönhetően később a Képzőművészeti Egyetemen tanult. Majd betekintést kaphattunk a roma származású művész életébe, alkotási folyamatába, gondolati világába. „Kell, hogy az ember tartozzon valahová, nem azt kell szégyellni, hogy az ember roma, hanem azt, ha buta".


A mai világban a hovatartozási tudat egyfajta kitüntetés számára, de nagy problémának tartja, hogy a roma képzőművészet egy nagy fehér folt a kortárs művészetben. „Azt szeretném, én, mint roma alkotó, hogy mindenkinek legyen esélye arra, hogy az álmait megvalósítsa. Kívánom azoknak, akiknek ugyanilyen sors jutott, mint nekem, hogy merjenek kilépni belőle."

Sokan azt akarták, hogy aki roma az csak a sárga, piros, kék színeket használjon a művészetében. Ferkovics József más irányvonalat követ, leginkább tájképeket fest, de megihletik az arcok is, számos portét készített már. „Az olyan arcokat szeretem, amik megélték a múltat, a redőkbe lehet találni valami különlegeset."Olyan technikákkal próbálkozik, amikkel leghatékonyabban ki tudja fejezni magát.


Sok esetben az elkesergettség szólt ki a filmből, a szerény körülmények között élő művész elmesélte, hogy szerencsére sokszor a legreménytelenebbnek tűnő helyzetekből is találtak kiutat a családjával. „Mindig bízni kell! Nem szabad keseregni, van, aki rosszabbul él."

A film Vas Megye kultúrtörténetébe írta be magát, az idei Göcsej Filmszemle eredeti feldolgozás és szereplőválasztás különdíjjal ismerte el.

Új hozzászólás