Tudom, látom, hogy nem lehet másként megszólítani a fiatalokat, csak a saját nyelvükön! Azt is látom, hogy ez a nyelv, s vele együtt a metakommunikáció is egyre jobban egyszerűsödik: lecsupaszított mindentől, ami a választékosság-illem-kreativitás triumvirátusába tartozik. Más szóval: MODERN. Erős általánosítással...

Kit is akar megszólítani a spot? Véleményem szerint sem a műfajhoz, sem az operát övező megítéléshez nem passzol. Sőt. Kimondottan komolytalan! Trendi lett míves/veretes dolgokat "lehülyíteni", levinni "kutyába", egyfajta gerillamarketinges fogásként célba venni ezáltal olyan közönséget, aki amúgy - eddig - nem volt célközönség. Így ők is felkapják majd rá a fejüket, hisz közülük egy - amúgy sugárzó és szép - lány szól hozzájuk: az ő nyelvükön. Más kérdés, hogy kissé erőltetett lazasággal, de az ő nyelvükön operál ez az operaszpot, amit meg tud emészteni az is, aki egyébként csak SP-szintű zenéket csócsált naponta.

Értem, hogy le kell szállni a magas lóról és nem onnan übermensch-kedni a kultúra helyi isteneként/megmondójaként, de van egy szín- és határvonal, ami alá rosszabb lemenni, mint "hoch"-kodni (ha már egészséges középút nincs). Ezt sikerült most abszolválni - értsd: alámenni -, ez a szpot ugyanis többet árt(hat) a rendezvény komolyságának, színvonalának, megítélésének, mint ahány (leendő) fiatalt behozna. Íme, a fiataloknak szánt "operabarát" szpot:

Mérei Tamás igazgatóval "csörtéztünk" erről egy közösségi portálon, aki teljesen korrekt és nyílt válaszokat adott aggályaimra, bár eloszlatni azokat nem tudta.

"Nyilván a 20 év alattiak megszólítása a cél, ezért van nekik külön kedvezmény is. Az a bizonyos határ szerintem akkor lett volna átlépve, ha olyan lenne a személy a spotban, aki akár öltözködésében, IQ-ban, stb. lejjebb van, sokkal, mint a szöveget mondó lány. (...) A spot minősége, de még a nyelvezete is kulturált, fiatalos, nem IQ-negatív, ahogy mondani szokták. Amúgy a célt már elértük vele, mert beszélnek róla, sokan, és még negatív visszajelzés nem jött, pedig a "komoly" embereknek is megmutattuk." - fogalmazta meg Tamás a szpot attitűdjét. 

Tudom, mi cél, és látom is azt a trendet, ami lassan minden komoly művet ebbe az irányba sodor. Engem elkeserít, hogy így lehet "eladni" ma annak a korosztálynak értelmes dolgokat, aki a leginkább fogyasztója a napi kultúrának, illetve szinte bárminek. Vágom, hogy fiatalítani kell a közönséget, hogy nemes küldetés a magaskultúrát közelhozni a fiatalabb generációhoz, és ehhez kell egy olyan verbalitás, amit magukénak éreznek. (...)

Ezt a szpotot olyan ember írta, aki a diákszlengre alapozva kiölt minden nyelvi leleményt, kreativitást a szövegből, és egyfajta görbetükröt tartott a mostani fiatalok satnyuló szóhasználati/kommunikációs szokásai elé. Az, hogy ezt mennyire respektálja majd az a közönség, aki tényleg az opera barátja és potenciális célközönsége, kiderül.

"Azt kértem, hogy úgy mondja el a történetet, ahogy ők, maguk között beszélnek, és nem úgy, mintha spotot gyártanánk. Közvetlenül, kötetlenül, ezért a rágó is. Az eddigi összes módszer eredménye nulla volt. Mikor látsz, önszántából klasszikus zenét hallgató fiatalt?! Akkor ki kell próbálni olyat, amit eddig még nem."

Érthető és teljesen logikus ez a fajta váltás, egyfajta ütőképes magyarázata is lehetne a szpotnak, csakhogy:

Kell-e tizenéveseket mindenáron operába csábítani? Indoklom is, miért e kérdés. Opera = komolyzene. A nevében is benne van. Kell egy érettség (zenei, emberi, intellektuális) ahhoz, hogy fogadókész legyen rá az, aki egy ilyen darabot megtisztel jelenlétével. Egy tizenéves nem feltétlen mondhatja ezt el magáról - mármint a fenti érettségeket, hacsak nem önszántából mutat affinitást a komolyzene iránt. Ezért be kell járnia azt az utat, ami a langy tingli-tanglitól (sláger) elvezeti a mélyebb zenék (pl. jazz, komolyzene) felé.

Ha ezt ráerőltetjük, ha ilyen kommunikációval becsapjuk, hogy te, haver, neked is szól a Figaro-csávó, akkor zeneileg elképzelhető, hogy rossz élményt adunk neki. Mert a ZENÉBEN, a MŰBEN nem találja meg azt, amit a szpotban igen: az Ő igényszintjét!! És ez a legrosszabb! Kétélű fegyver ez. A saját (zenei) ráeszmélés mindig meghatározóbb!! Ott kisebb a csalódás valószínűsége! Ebben az esetben hatalmas!! Egyfajta belekényszerítés valamibe, ami nem az, aminek lekommunikálják! Hacsak maga a darab is nem ilyen aspektusból és nyelvezettel kerül bemutatásra...

Reméljük, nem. Ahogy azt is: ennél kreatívabb és hagyománytisztelőbb a mai fiatalság.