Gála-kavalkád - Vas megyei sikertörténet a Reneszánsz Kavalkád gálaműsorán

Képgaléria megtekintése2009.02.11. - 02:45 | Keresztes Szilvia - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Gála-kavalkád - Vas megyei sikertörténet a Reneszánsz Kavalkád gálaműsorán

2008. február 07-én rendezték a Budai Vigadóban a 2008-as Reneszánsz Kavalkádok gálaműsorát. A 23 fellépőből 10 Vas megyéből érkezett, így nyugodtan kijelenthetjük: vasi sikertörténet volt a gála. Mi is a Reneszánsz Kavalkádok összegzése, és hogyan élték meg a résztvevők ezt az egy évet? Milyen tanulságokat vonhatunk le, és mik a tapasztalatok? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ, amikor elkísértük a megyei „különítményt” a gálára.

HIRDETÉS

A Vigadó aulájába belépve a „Reneszánsz életérzés a kortárs magyar fotóművészetben" pályázatra beérkezett képekből rendezett kiállítás fogadta a látogatót. A művészet mindenki számára mást jelent, s hogy a képeken a reneszánsz életérzés miként jelent meg, vagy megjelent-e egyáltalán, azt nem egy esetben nehéz volt eldönteni. Viszont a képek láttán - meghagyva a fenti döntés szabadságát - megtalálható volt a Reneszánsz Év lényege: olyan nagy teret, szabadságot adott az alkotóknak, és a különböző műfajok oly nagy skáláján mozdított meg egy országot, ami eddig példa nélküli volt.

Elsőként a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus munkatársaival, a Reneszánsz Kavalkád szervezőivel beszélgettünk. Tóth Zsuzsanna, a Művészeti Programok főosztályvezetője az első kérdésre, miszerint összesen mennyi pénz állt rendelkezése a rendezvény-sorozatra, nem tudott pontos választ adni. Mint elmondta, minden, a Reneszánsz Évhez kapcsolódó program külön pályázatokhoz volt kapcsolva, a gála alapját adó Reneszánsz Kavalkád programjai hozzávetőlegesen 35 millió forintból valósultak meg. A Reneszánsz Kavalkád helyszínei egyenként egy-egy millió forintra pályázhattak, de ezeken kívül ott voltak az irodalmi-, képzőművészeti-, előadói-, szerzői- pályázatok is.

A Savarello Régizene Együttes - Reneszánsz Kavalkád Gála

V: Mennyire volt nehéz megmozdítani az embereket?
Az amatőr hagyományőrzők nagy számmal, az első hívó szóra jöttek, örültek a lehetőségnek, hogy megmutathatják magukat, míg például a versmondók az elején kicsit bátortalanul, idegenkedve álltak az ötlethez. A „Reneszánsz Daloskönyv" elnevezésű versmondó versenyt a hagyományos versmondó versenyek sorába illesztettük be. A reneszánsz művek egyik nagy előnye, hogy emberközeliek, így könnyű őket megszeretni. A „Kreatív reneszánsz" egy képzőművészeti pályázat volt, ami a fiatal korosztály számára lett meghirdetve. Sikere szintén példázza, hogy az ember mennyire alkotó lény. Itt főként a Reneszánsz módi című altémára érkeztek figyelemreméltó alkotások (ezekből is láttunk egy válogatást, nagy örömünkre, Lukács László szombathelyi tervező munkája is közöttük volt).

A mai gála a „Reneszánsz Kavalkád" elnevezésű pályázatra érkezett, és a zsűri által legjobbnak ítélt előadásokat mutatja be. Ez a pályázat olyan csoportok számára lett kiírva, melyek vállalták, hogy reneszánsz programot állítanak össze és azt készek a rendezvénysorozatban résztvevő partner-intézményeink által rendezett programokon bemutatni. A legtöbb helyszínen megfordult a Reneszánsz Nagykönyv, amiből majd szintén készül egy kiadvány (benne több Vas megyei helyszínnel). A legtöbb Reneszánsz Kavalkád végül összművészeti jellegű lett, a fellépő alkotók gyakran mai életük részévé tették a reneszánsz életérzést.

V: A Reneszánsz Év egész reklámkampánya olyan érzést keltett bennünk, vidékiekben, hogy megint egy programsorozat, amelyben a főváros ismét „lenyomja" a vidéket. Aztán a mai napon azt látjuk, hogy a gála résztvevőinek fele Vas megyei. Az egész év során ilyen kiugróan magas volt megyénk részvétele, és a nagy számok törvénye követelte ki, vagy a műsorok színvonala volt, ami ezt az eredményt hozta? -
kérdeztük Tikász Marianntól, az Intézet kommunikációs vezetőjétől.

Tikász Mariann

A Vas megyeiek a rendezvénysorozat indulásától kezdve igen nagy számban és magas színvonalon vettek részt, így mind a produkciók száma, mind pedig a színvonala megkövetelte, hogy a mai napon ilyen nagy számban itt legyenek. A résztvevőket a szervezők és szakemberek által egyaránt legjobbnak ítélt produkciók alapján hívtuk meg, és ez a megye nagyon színvonalas és színes műsorokat mutatott be. Talán túlzás nélkül el lehet mondani, hogy a vasiak fantasztikus rendezvényeket szerveztek, szép helyszíneken és az emberek mindenhol nagyon nyitottak, érdeklődőek voltak.

V: Lehet, mi erre „ránevelődtünk", hiszen van egy Történelmi Karneválunk, és nagyon sok hagyományőrző csoportunk. A megyében merre jártatok még?
A teljesség igénye nélkül voltunk Velemtől Szombathelyig, nagyon sok helyen. Egyébként készül egy háromrészes film a programokról, abban is több vasi helyszín lesz, ahol jó minőségű és érdekes felvételek készültek.

V: Kanyarodjunk még egy-két gondolatra vissza Szombathelyhez. Volt olyan esemény a városban, amit kiemelnél?
A Public Art mindenféleképpen. Szombathely remek keretet adott a szabadtéren elhelyezett szobroknak. Nem biztos, hogy minden városban így mutatták volna meg magukat az alkotások, mint ott. Szombathely különleges: a korok egymásra rétegezve jelen vannak, és a szombathelyiek úgy élnek a jelenben, hogy közben a múltjuk folyamatosan a hétköznapjaik része. Ez a város egyik különlegessége, adománya, amivel nagyon kevesen tudnak büszkélkedni.

V: Mi az, ami szerinted a reneszánsz legfontosabb üzenete a XXI. század embere számára?
A tanulsága az, ami az előadásokban is előjön, hogy az ember élhet bármelyik korban, alapvetően nem változik. Mint a humanizmus dicsérete: hogy érdemes folyton tanulni, mert ha tanulsz, nem mások fogják irányítani a sorsodat. Volt egy konferenciánk, ami zárása volt ennek az évnek, és ott hangzott el egy kolléganőnktől, hogy a reneszánsz új agysejteket termel, így épít újjá, vagyis új emberré.

Ádám Jenő Zeneiskola Reneszánsz Furulyaegyüttese - Reneszánsz Kavalkád Gála

Matyaczkó Olgával külön a táncos produkciókról váltottunk néhány mondatot, hisz ennek a területnek Ő volt a szervezője és a műsorok egyik zsűrizője is. Elmondása szerint, ma Magyarországon európai színvonalú a reneszánsz táncok tanítása. Ez nem kis részben annak köszönhető, hogy Kovács Gábor táncoktató Arbaud, - reneszánsz táncmester - anyaga alapján szervez tanfolyamokat táncoktatóknak, miáltal eredeti és teljesen archaikus koreográfiákat tanítanak szerte az országban. Nem csak a táncokat, de az egész reneszánszra jellemző magatartásformát és etikettet. Azok a gyerekek, akik reneszánsz táncokat tanulnak, foglalkoznak Mátyás királlyal, mesékkel, legendákkal ismerkednek meg, a Korvina-kultusszal, mindazzal, amit a reneszánsz kor hozott az országnak.

V: Mi a véleményed akár szervezőként, akár mint a zsűri tagja a Vas megyei csoportokról?
Mindegyik produkción látszott, hogy komolyan vették a feladatot. A műsorokra egyformán a magas színvonal volt a jellemző. Ez a résztvevő intézményeknek is köszönhető, hiszen nagyon jól tájékoztatták a csoportokat a pályázatról, és partnerként viselkedtek, ami nagyon sokat számított. És még egy említésre méltó, fontos dolog: széles körben propagálták, így eljutott a közönséghez, ami garantálta a sikert.

A rögtönzött sajtótájékoztató után nem akartunk lemaradni a produkciókról sem, így elindultunk megnézni a délutáni programban fellépő hét vasi csoportot. A délutáni programban fellépett a Savarello Régizene Együttes (Szombathely), majd a Saltarello Reneszánsz Táncegyüttes (Vasvár) következett, a Vasvári Régizene Együttes és a Hegyhát Rézfúvós Együttes kísértében. Műsoruk után váltottunk pár szót az egyik zenésszel, Frigy Nikolettával.

Saltarello Reneszánsz Táncegyüttes - Reneszánsz Kavalkád Gála

V: Tizenhét éves vagy, gondolom, van elég elfoglaltságod. Hogy van időd még az együttesre, és mit hozott számotokra a Reneszánsz Év?

Az, hogy elfoglalt vagyok, inspirál a tanulásra. A zenével foglalkozom évek óta, játszom fuvolán, zongorán, csörgőn, dobolok, és ha kell, énekelek is. Szeretem a reneszánsz zenét, és énekelek is franciául reneszánsz dalokat, de más műfajokban is szeretném kipróbálni magam. Menyertük a Sistrum Zenei Verseny Nívó díját, ami hatalmas lökést adott a továbbiakhoz. Vasváron, a város rendezvényein már régóta fellépünk, de ez volt a legsikeresebb évünk. Ősszel Németországban is vendégszerepelt a csoport, Hannoverben és Hamenben, de felléptünk Szombathelyen is a Reneszánsz Év rendezvényein.

Ezt követően a Homo Ludens Zenés Színpad egyik táncosát, Fábián Krisztinát kérdeztük arról, hogy az egyik legszínvonalasabb produkció után hogyan értékeli a Reneszánsz Évet, és milyen változást hozott a siker az együttes életében?
Azt kell, hogy mondjam, országosan nem lettünk ismertek, fellépésünk pedig ennek a programnak a keretében háromszor volt Szombathelyen és egyszer Bozsokon, valamint a mai gála. Ez a műsor (Invito, avagy Boccaccio itt kísért!) a Reneszánsz Év programjára készült. A Weöres Sándor Színházban adjuk elő legközelebb, február 14-én este 19 órától a teljes 6 tételes darabot. Amíg szereti a közönség, biztosan műsoron marad attól függetlenül, hogy véget ért a Reneszánsz Év.

A Homo Ludens Zenés Színpad - Reneszánsz Kavalkád Gála

A beszélgetést követően a celldömölki Soltis Lajos Színház adta elő Machiavelli színművét, A frátert. Az előadás után Ziembicki Dóra, a társulat színésze válaszolt kérdéseinkre.

Ez egy 30 éves színház, sok-sok előadással és sikerrel a háta mögött. Mi az, amit a társulat a Reneszánsz Év apropóján érzékelt?
Sok fellépésünk volt, itt, a fővárosban is, és szerte a megyében. Növelte a színház ismertségét - ha országosan nem is, de a Dunántúlon biztosan. Több nézőhöz jutott el az előadás, ami szintén Machiavellitől a Mandragóra volt. Ezt a darabot játszotta már a színház, most felújítottuk, és új szereposztásban adtuk elő. Ennek ellenére egyre nehezebben adhatók el a darabok. Mint minden színháznak, nekünk is kevés pénzből kell gazdálkodnunk. 2008-ban sokkal többet készültünk, több darabbal leszünk műsoron. Jártunk és szeretnénk továbbra is járni külfödre; Erdélybe, Szerbiába, valamint mesemusical előadással Szombathelyre.

További beszélgetésekre már csak kötetlen formában, a gála utáni fogadáson volt lehetőség, amikor is találtunk Valakit, aki után végig „vadásztunk": a Nézőt! Olyat kerestünk, aki a kulturális élmény miatt jött el a gálára, és nem kísérő családtagként. Megtaláltuk, Mészáros Csabának hívják. Örültünk neki, akkor meg még jobban, amikor megtudtuk: ugyan ma már Pesten él, de Vas megyei származású. Csaba elmondta, hogy örült a megye sikerének, s a beszélgetés közben kiderült, hogy nem csak kutató-matematikus, de hobbyfotós is, és képei az aulában kiállításra kerültek. Van köztük díjazott is - ez már csak egy ilyen tehetséges környék. Nem utolsósorban pedig színházi előadások fotósa, így neki köszönhető a lapunkban útjára indított pesti alternatív színházak színdarabjainak bemutatása!

Soltis Lajos Színház - Reneszánsz Kavalkád Gála

A gálán madrigálokat adott elő az MMIK Erkel Kamarakórus, melynek karnagya, Paukovics László a következőket mondta:

Ez kimondottan a gálára összeállított műsor volt, szándékosan kihagyva belőle az egyházi dalokat, mivel a ma elhangzott madrigálok kedvességükkel, humorukkal, könnyedségükkel a közönség számára befogadhatóbbak. Igazi reneszánsz életérzés árad a dalokból, olyan, mint amikor egy dohos szobában ablakot nyitsz, hogy besüssön végre a nap. A dalok könnyedségük ellenére is fokozott koncentrációt igényelnek az előadás szempontjából, lévén a madrigál szóló műfaj, és nagyon képzett énekeseket kíván. Így egy kisebb kórussal, több szólamban előadható.

Maga a Reneszánsz Év kitűnő alkalom volt arra, hogy erre a korra, szellemiségére ráirányítsa a figyelmet. A reneszánsz korok alkotói, miközben szinte egész életüket egyhelyben élték le, rendelkeztek koruk minden tudásával. Érdekelte őket a világ, ismerni akarták, és alkotni akartak. A reneszánsz segít megőrizni az értékeket, miközben újat teremt. Ezért hozott ez az év szellemiségében egy friss dolgot; a régi korok korlátozottsága nélkül, könnyebben elérhetők a művek, de egyben mutatja a példát - az alkotó ember példáját.

MMIK Erkel Kamarakórus - Reneszánsz Kavalkád Gála

Kummer Zsuzsannával
, a Campanella Táncegyüttes egyesületi és egyben művészeti vezetőjével az 1992-ben alakult együttes életéről beszélgettünk.

A Kummer Táncegyüttes csoportja a Campanella Hagyományőrző Csoport, aki ma 15-16. századi itáliai és francia táncokat adott elő, a reneszánsznak egy angol barokk műfaját. A koreográfia egy másféléves kutatómunka eredménye, ebből állt össze a repertoár, melynél ügyeltünk arra, hogy teljesen autentikus legyen.

Mi a gyerekekkel táncházakat tartunk, ott tanítjuk nekik ezeket a táncokat. Könnyen megtanulható tánclépések, így a sikerélmény is hamar jön. Ez egy gyerek számára nagyon fontos, és így szívesen csinálja. Heti három alkalommal van próba a Bolyai iskolában, egy nap a standard, egy nap a latin, és egy nap a barokk és reneszánsz táncoké.

Zsuzsa egyébként táncpedagógus, a táncművészeti főiskolán végzett, ez az élete. Az egyesületet saját erejükből hozták létre és működtetik, és a Reneszánsz Év műsoraira a pályázatokon nem sikerült támogatást szerezniük (ezt az információt a legtöbb vasi fellépő megerősítette...)

Campanella Kummer Táncegyüttes - Reneszánsz Kavalkád Gála

Összességében a Reneszánsz Év rendezvénysorozata mindenféleképpen sikertörténet, olyan, amelyből szűkebb pátriánk is kivehette a részét. Ezért érdemes csinálni, a résztvevőknek új lendületet ad, másoknak pedig talán jó példát arra, hogy érdemes kitartani. S bár voltak az év során olyan produkciók, melyek láttán nem volt nyilvánvaló, hogy hol van benne a reneszánsz, mi koncentráljunk inkább arra, hogy mennyi minden jött létre, ami jó. Hiszen több riportalanyunktól is megkérdeztük, volt-e értékteremtés, sikerült-e valami olyat létrehozni, ami méltó lenyomata lehet a reneszánsz nagyszerű hagyatékának? Mindannyian egyetértettek abban, hogy igen.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

reneszánsz ember 2009.02.11. - 18:55
Köszönet az MMIK-nak az áldozatos szervezőmunkáért, a fellépőknek a szinte nulla támogatásból, önerőből előteremtett produkciókért és a sajtónak a figyelemért. Ez is egy történet, igaz nem kimondottan siker: Budapest-központú országunk hatalmas összegeket kapott a Reneszánsz Év programjainak megszervezésére és kivitelezésére. Ezek a pénzek nem elsősorban a gálán fellépő csoportokhoz csordogáltak, amit jól szemléltet a mindössze két fővárosi fellépő. Ha már meg kell mutatni magad, alkotni is kell valamit a bizotsított forrásból, az már nem kóser. Nagyban játszani reneszánsz címszó alatt, lapokat leosztva, nos ez a láthatatlan siker. Ami látható, az elhivatottságból és művészi mentalitásból fakad.
Parais István 2009.02.12. - 16:52
Köszönet a köszönetért, az MMIK munkatársai nevében. Örömmel tettük - valóban nem kímélve magunkat. Ám az előadók, csoportok, együttesek és művészeti vezetők és a szülői, családi, segítői háttér nélkül ez sem működött volna - úgy látszik, itt Vasban ez a fajta szakmai-művészeti összefogódzkodás még mindig életképes. Az írott és elektronikus sajtó abszolút pozitív jelenléte nem mindennapos lélektani hátteret jelentett.
És valóban: az alkotásra, produkciók létrehozására semmi nem maradt - talán csak a reneszánsz lelemény, a horizont kitágítása, a személyes bátorság.
Úgy tapasztaltuk, hogy az MMIKL (Magyar Művészeti és Képzőművészeti Lektorátus - akik szintén saját maguk pályáztak a programsorozat megvalósítására) vezetői, munkatársai is teljes erőbedobással dolgoztak a rendezvény sikeréért.
Valahol azonban kellett lennie egy Reneszánsz Programirodának, folyamatosan működő, frissített honlappal (???) rendezvényekkel (???) - talán Pécsen, az Európa Kulturális Főváros projektben látjuk viszont ?! (...)

noPara