Kalló Zsolt a Capella Savaria művészeti vezetője, koncertmestere és szólistája 1990-ben kitüntetéssel végzett a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián Perényi Eszter növendékeként. 1988-89-ben Végh Sándornál is folytatott tanulmányokat Salzburgban. Bejárta a világot több rangos kamaraegyüttes koncertmestereként (Sonora Hungarica, Aura Musicale, Concerto Armonico, Orfeo Zenekar), de szólistaként is ismertté vált TV-, rádió- és CD-felvételein keresztül. Az Authentic Quartett és a Trio Antiqua alapítója. Régi zenei kurzusok meghívott tanára. Jelenleg a szombathelyi Művészeti Szakközépiskola és a győri Széchenyi István Egyetem, Varga Tibor Zeneművészeti Intézet adjunktusa. 2008-ban Halász Ferenc-díjjal tüntették ki az oktatásban nyújtott kiemelkedő teljesítményéért. 2010-ben DLA doktori címet szerzett. Tomasini, Kraus, Michael Haydn hegedűversenyeinek magyarországi bemutatója is az ő nevéhez fűződik. 2012-ben Vas Megye Közgyűlése "Vas Megye Önkormányzata Szolgálatáért Kulturális Tagozata" elismerést adományozott számára.

Szeptember 2-án 19.30-kor a Bartók Teremben hallhatjuk a Capella Savaria előadásában Mendelssohn e-moll hegedűversenyét és A-dúr "Olasz" szimfóniáját. A művekről kérdeztük Kalló Zsoltot.

Van-e a hegedűversenynek olyan részlete, amelyet játék közben vársz?

Sok olyan pillanata van a hegedűversenynek, amely igazán megérinti az embert. Játék közben azonban mindig az adott pillanatra figyelek. 

A mendelssohni zene technikai megoldásai és hangulatának megteremtése mennyire energiaigényes?

Sokkal inkább, mint gondoltam! Rendkívül kimerítő, mert annyira lelkesítő zene, amelyet nem lehet spórolva játszani. Vigyáznunk kell az erőnk beosztásával, mivel fiatal zeneszerzőről van szó, és zenéje tele van túlfűtöttséggel. Ahogy mindenkinek, neki is van egy sajátos nyelvezete: sokszor szokatlan technikai elemeket hoz fel, amiket rengeteg gyakorlással sajátíthatunk el.

Hogyan vezeti a hegedű a muzsikát ebben a  műben? Hogyan tartja fenn a zenekar a rá szabott karaktert?

Természetesen a hegedűverseny főszereplője a hegedű, ami végig párbeszédet folytat a zenekarral. Szokatlan módon rögtön a szóló mutatja be a főtémát: ez egy egyedülálló megoldás. Mivel Mendelssohnt még nem adtunk elő, a zenekar számára is különleges a feladat, és ez a fajta új színvilág nagyon lelkesíti a társaságot, amit Mendelssohn révén kaptunk. Nem hagy minket pihenni, jó értelemben folyamatosan ingerli, magasabb pulzusszámon tartja a zenekart.

Mendelssohn zenéjét szentimentálisnak találod?

Számomra nem annyira pozitív ennek a szónak a kicsengése: van benne valami szükségtelen elrugaszkodás. Mendelssohnt romantikusnak tartom, ugyanakkor övezi egyfajta naivitás; de összességében rendkívüli módon magával ragadó, realisztikus a zenéje, amiben a természet, a szépség, az egyszerűség van jelen.

Mondhatni a jelzőt: "szép" zenéről van szó. Emellett hozott-e újat a zenekarnak?

Én a szép helyett azt mondanám gyönyörűség és rendkívüli zene. A szívem csücske, az egész személyiségével tudok azonosulni. Sok más példával ellentétben ritka az olyan zeneszerző, mint ő: normális életet élő és alkotó, családos ember. A testi betegség - ahol nem kell keresni lelki okokat - tartós megléte sajnos fel tudja őrölni-emészteni bármelyikünk kedélyét. Az ő zenéjében, komponálásában azonban nincsen semmi beteges. Szembetűnik azonnal tökéletes arányérzéke: nincsenek elvadult formák, túlzott méretek. Természetes, letisztult, egészséges zeneiségben gondolkodik. Nem játszottuk még ezeket a darabokat, ezért ebben a találkozásban van a legnagyobb újszerűség.

Milyennek látod a világot a versenyművet játszva?

A világot? A világ boldog! Boldognak látom tele életerővel, optimizmussal, fénnyel, egészséggel, a szép utáni rajongással, gyermeki hittel, rácsodálkozással.

A szimfóniát előadva mivel fejezi ki a szerző a tényt, hogy járt azon a tájon, valóságosan átélve komponálása élményét? Milyen fontos zenei utasítások vannak nála a realitás megjelenítésére, ellenben azzal, ha képzeletvilágra, fantáziára hagyatkozna?

A természet csodálata, az odaadás a szimfónia főtémájában azonnal megnyilvánul. Magának az olasz népnek a tüze és habitusa is ott ragyog a táj mellett. Indulati elemeket von bele kitörésekkel, a szépséget, finomságot soha nem mellőzve. Mindent kizárólag pozitív eszközökkel mutat be - a fájdalmat is szépen fejezi ki, ami az embert felemeli. Nem pusztán csak a táj ihlette, hanem a vidék atmoszférája. Mikor ezt a zenét játszom, a valóságban vagyok; nem egy elrugaszkodott ember által meg nem élt álomvilágban. Teljesen hétköznapi érzelmeket élek át, nem olyan világba visz, amivel ne találkoztam volna. Bizonyos zeneszerzőkhöz tétován nyúl az ember, ám Mendelssohn szintjei tapasztalatiak.

Mendelssohn számára mi a kézenfekvő? Mi az, ami magától értetődik zenéjén keresztül?

A természetes zenei eszközökkel fejezi ki magát. Nem jellemzi az exhibicionizmus, nincsenek benne olyan megoldások, amelyek saját magára hívnák fel a figyelmet. Zenéjét könnyű értelmezni.

Lehetett újítást nélkülözőnek, nem korszakalkotónak, nem forradalminak tartani. Ma milyennek illik és való vélekedni róla?

Én a legforradalmibb zeneszerzőnek tartom Mendelssohnt, hiszen Ő volt az, aki Bach alkotásait elővette és bemutatta. Ilyesmire kevés zeneszerző hajlandó, ez is az alázatos személyiségét mutatja. Bátran kijelenthetem, hogy korszakalkotó volt és forradalmi. Az I. tétel kadenciáját a visszatérés elé komponálta. Ez az elhelyezés ezzel mintapélda és érték lett: a későbbiekben Sibelius, Csajkovszkij, Brahms is ily módon helyezték el, nem pedig a zárótéma elé.  Ez korszakalkotó és útmutató volt mások számára is. A teljes mű egy lélegzetre íródott, egymásba érnek a tételek.

Egy időben éltek Frederic Chopin és Felix Mendelssohn-Bartholdy - mindössze egyetlen év korban a különbség a fiatalon elhunyt művészek között. Összességében tekintve biblio-, és diszkográfiájukat elvégezték azt a munkát, amit zeneműíróként megtehettek?

Mendelssohn zenéjét hallgatva az ember teljességet érez: gazdag repertoárt hagyott ránk és gyöngyszemeket. Nyilvánvaló sok ilyen maradhatott volna még mint ahogyan Mozart, Schubert esetében is elmondható.

Most viszont rohanok, kezdődik a próbánk! Köszönöm a beszélgetést!