"Zene nélkül mit érek én...?" - VII. Big Band Fesztivál
Képgaléria megtekintése2012.09.09. - 18:50 | Büki László 'Harlequin' - Fotók: Waldo, Büki László
"A zene egyetemes, a zene érdekmentes és bízik a jövő évi kedvezőbb széljárásban..." - zártuk tavalyi beszámolónkat a fesztiválról. Teljesíthetőt kértünk, ugyanis soha nem látott csodás idő fogadta szeptember 8-án a Big Band Fesztivál közönségét. Se szél, se eső, se hideg - ideális piknikidőben szólt a jazz, a szving és a "bigbendesített" popslágerek.
"Immár a hetedik alkalommal rendezzük a Big Band Fesztivált Szombathelyen. Tologattuk az időpontokat az elsőtől a negyedik hétig szeptemberben, találgattunk, mikor lesz talán ideális az idő, mert eddig sosem volt igazán kegyes hozzánk. Idén végre az előrejelzések is azt mutatják, hogy a jó idő kitart egészen estig. Ezzel a fesztivállal kezdetét veszi a Szombathely a Magyar Dal Fővárosa rendezvény is, amelynek ez a felvezető napja, ahhoz szorosan kapcsolódik." - konferálta fel az eseményt Novák Edina, a fesztivál háziasszonya.
Már reggel élénk érdeklődés kísérte a rendezvényt - akik a hétvégi shopingolást a főtéri üzletekben képzelték el, kis időre megálltak, belesasoltak a zenébe, vagy épp leültek egy rövidkét pihenve zenehallgatni. Jó volt látni az állandó nyüzsgést a színpad előtt és a kávéházak árnyas teraszain - egy latte búrkiflivel és az I Feel Good-dal pompás napindítónak bizonyult.
A Moson Big Band indította a szvingfolyamot, akik szinte állandó vendégei a fesztiválnak - immár negyedszer léptek a főtéri dobogóra. 2005-ben alakult az együttes a Mosoni Mihály Zeneiskola tanáraiból és volt növendékeiből, és a hagyományos szvingmuzsika mellett olyan világslágereket is repertoáron tartanak, amiket big bandes hangzással szólaltatnak meg. A Hernádi Sándor vezette zenekartól hallhattunk olyan klasszikus dalokat, mint a Sway, a Georgia, a mézesbödön mély "puhaságú' énekhanggal előadott New York, New York, vagy a már említett I Feel Good.
A koncertet Lazáry Viktor alpolgármester fesztiválnyitó beszéde osztotta ketté. A városvezető kiemelte: "idén hetedszerre rendezzük meg a Big Band Fesztivált, és mi sem bizonyítja jobban, hogy Szombathely rendkívül gazdag kulturális élettel rendelkezik, minthogy ezt a fesztivált hosszú évek óta az az Isis Big Band egyesület szervezi, aki mind zenei-, mind szervezőmunkájával kimagaslót nyújt, és ezzel a fesztivált egyedülállóvá teszi az országban."
A délelőtti örömzene az 1998-ban alakult, a fesztiválon harmadszor részt vevő győri Friends Big Band fellépésével zárult. A Csorba János vezette zenekar 2008-ban a legrangosabb elismerést kapta a big band honi reprezentánsaként, s fellépett már velük Tóth Vera, Malek Andrea és Ferenczi György is. A Hawaii Five O témájával nyitó zenekar végigkalauzolta a hallgatóságot a big band zenei palettáján: Norah Jones-tól a lüktető szambán át, a bebop-ig minden a hallójáratok elé került, gyönyörű szólókibontásokkal színesítve a dalokat. Az alkalomhoz illően egy magyar dallal, Cserháti Zsuzsa Akad, amit nem gyógyít meg az idő sem dalával köszöntek el Szombathelytől.
A délutáni zenefolyam a külföldi zenekarokat helyezte előtérbe. Előbb a fesztiválon már szintén nem először színre lépő osztrák Big Band Project Katzelsdorf okozott felhőtlen perceket a zene szerelmeseinek. A klasszikus jazzátiratokat játszó együttes repertoárjában azért megfért egy dal a West Side Story-ból és az Earth, Wind & Fire In the Stone-ja is igazi vérkeringés-javítóként hatott.
Idén debütált Szombathelyen a szintén osztrák Big Band Gössendorf, akik számunkra a stílus sava-borsát mutatták be, annak játékosságával, virtuozitásával, a hátsó és az első sorok fúvósszekcióinak vokálfelelgetéseivel. Vitathatatlanul a nap telitalálata volt a Weather Report Birdland-jének átdolgozása, amit kávéteraszon, két idős hölgy társaságában fütyörészett jelen sorok írója... a nénik kisvártatva át is ültek egy üres asztalhoz, talán mert a fütyülés mellett a ritmust az asztalon próbálta lekövetni a "recenzor", üdítősüvegek labilis "feleselgetése" mellett. Önfeledtség, na...
A Swingless Big Band Nitra koncertjére már szépen tele lett a főtér, a szlovák csapat pedig élt a "teltház" lehetőségével, és debütműsorát minőségben pakolta az Isis Big Bandet váró közönség elé.
A Pintér Róbert vezette jazzmozdony idén három énekessel spékelte meg önmagában is élvezetes produkcióját. Horváth Meggie és Szabó Tibor András (WSSZ) mellé Rudi Loigge társult, aki a Bicska Maxit már-már Louis Armstrong-i hangfekvésben vezette fel. Meggie szokás szerint bohókás volt, clown volt, vagy épp díva - a trióban mindenesetre "megcsikázta" Tibke állát, ezzel oltva ki a produkció előtti lámpalázat. Ha a gössendorfi zenekarnál utaltunk a zene sava-borsára, akkor itt az énekesek és a zenekar mintaszerű együttdolgozására, és ennek végig hozzáértő füllel történő hangosítására. A színpad előtt már egyre többen táncoltak, ismét láttuk az Alföldi Meggie Fan Club tagjait, de ami ennél is fontosabb: több száz szombathelyi zene és zenekar iránti szeretetét. Az Isis Big Band - csatlakozva a magyar dal napjához - egy Máté Péter szerzeménnyel búcsúzott hálás közönségétől: Zene nélkül mit érek én?
Megfejtést nem várunk, a választ tudjuk! A zene egyetemes, a zene érdekmentes és bízik a jövő évi, hasonlóan kedvező széljárásban...
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1913 szavazat
Új hozzászólás