A szabadidő eltöltéséhez kapcsolódó praktikus előkészületi tanácsainkat az első felvonásról közreadott cikkünkben találja meg a Kedves Olvasó. Csupán az őszi kiszámíthatatlan időjárási körülményekre hívnánk fel a figyelmet, és a jelentősebb napi hőmérséklet-ingadozásokhoz igazodó réteges öltözéket hangsúlyoznánk! A napfényvédelemre ebben az időszakban is érdemes odafigyelni, mert meglepetések érhetnek bennünket.

Az elméleti oktatás nagyon részletes, mindenre kiterjedő, a trénerek útmutatásait saját biztonságunk érdekében ajánlatos megfogadni! 

Illatos kert - anyakönyvi nevén: Fűszernövénykert

MIRA

A lélekfrissítést ez alkalommal kis csapatunk az érzékek labirintusában, azaz a fűszernövénykertben indította. Az ízléses elrendezésű, szemnek kedves látványon túl az illatorgia letarolt minket: a növényfúzióknak köszönhetően érdekes illatkompozíciókkal vérteződtünk fel. A képzeletbeli pálmát az eper illatú menta vitte el. Felkészülendő a ránk váró fizikai kihívásokra és megnövekedett energiaigényünkre, bemelegítő gyakorlatként kollégánk pogácsáit emelgettük szorgosan és fogyasztottuk jóízűen.

TOMI

A labirintusszerű fűszernövénykertben a lehetőségek széles tárháza tárult elénk, hogy mivel is ízesítsük meg a magunkkal hozott pogácsát. Volt itt minden mi szem-szájnak, de leginkább orrnyálkahártyának ingere. Epres- menta, kakukkfű, citromfű, metélőhagyma...  Az illatminták beszerzése után kezdetét vette az igazi kaland, bár a fűszerkert labirintusából se volt piskóta - azaz pogácsa  - kikerülni.

Kötélpálya felnőtt kezdő

MIRA

A pálya könnyen teljesíthető alacsonyabbaknak és magasabbaknak egyaránt, a játékelemek között akadtak meggondolandóak és kisebb erőkifejtést igénylőek is, a csúszások nagy lökést adnak, hogy kipróbáljuk magunkat a többi pályán is.

Teljesíthetősége/nehézségi szint:  A kötélpályára feljutás már előrevetíti a ránk váró élmények sorozatát. A tériszonnyal küzdőknek nagyobb kihívás, de a karabinerek átlendítenek a kezdeti parán, aztán úgysincs már hátra, csak előre! A két csúszással megbolondított pálya remek nyitás.

Felnőtteknek gyenge-közepes állóképességgel könnyedén teljesíthető, sokat mozgó gyermeknek átlagos állóképesség szükséges.

Okozott élmény foka: A megfelelő kezdet! Az élmények alfája.

Mire figyelj/vigyázz közben: A pálya felépítése nem terheli meg túlzottan a fizikumot, így nagyobb energiát fordíthatunk az élményre. Továbbra is hangsúlyozzuk a biztonságot! Így ügyeljünk arra, hogy a karabinerek megfelelően legyenek csatolva, a görgőt használjuk szabályosan, hiszen itt kétszer is csúszunk. A kesztyű használata itt sem női luxus, elővigyázatosságból is ajánljuk. A taktikus gondolkodás nem hátrány, sőt a helyes technika választással kevesebb energiafelhasználással haladhatunk az egyes elemek között. Ne rohanjunk! Figyeljük meg környezetünket is, töltődjünk!

Kinek ajánlom: Ez a pálya mindenkinek ajánlható első etapként, amolyan bemelegítő pálya! A tériszonnyal küzdőknek hatalmas élményt kínálhat, hogy legyőzték a fóbiájukat és tulajdonképpen a legnehezebben legyőzhetőt: önmagukat.

TOMI:

Kezdésnek két erős csúszással nyitottunk, majd néhány libbenő mozdulattal máris a fák lombjai között ugrándoztunk őrült  emezenek (ők az amazonok  férfi változatai ) és amazonok módjára. Miközben a világ összes égtája felé kimozduló, elbillenő, lengő, hintázó akadályok között sasszéztunk, párhuzamot vontunk a tündék, a súlytalanság és a fák lombkoronáit "bitorló" fotós kollégánk között.

Teljesíthetőség/ nehézségi szint:  Kora reggeli testmozgásnak kitűnő, felébreszti a megfáradt végtagokat és a pihenésre vágyó izmokat. Igazából bárki könnyen teljesítheti. 

Kötélpálya, középhaladó

MIRA:

Ez a pálya már valódi kihívásokat tartogat, de ezen túlmenően egy újabb elemmel gazdagodik: az élménytípusú feladatokkal, mint amilyen például a hintán való átjutás. Hatalmas az okozott élménybeli ugrás a kezdő pályához képest. Átgondoltan megtervezett, igazán eltalált pálya! Csak szuperlatívuszokban lehet szólni róla.

Teljesíthetősége/nehézségi szint:  Felnőttektől közepes állóképességet kíván, örökmozgó gyermeknek átlagos állóképesség elégséges.

Okozott élmény foka: „Csúcs ez az érzés"- kategória! Az élmények omegája, mindvégig lebilincselő élmény.

Mire figyelj/vigyázz közben: A pálya felépítése közepesen terheli meg a fizikumot, a nagyobb energiát igénylő feladatok sorát jó ütemben elhelyezett élményelemek oldják, melyek teret engednek izmaink pihentetésére, hogy kifújjuk magunkat. A logikus gondolkodásból, a jól megválasztott stratégiánkból itt már sokat profitálhatunk. Továbbra se rohanjunk, okosan osszuk be energiáinkat, hogy a pálya valódi élményeit begyűjthessük! A jól megválasztott „csúszó-mászó" társak további élmény-faktorszám emelkedést jelenthetnek.

Kinek ajánlom: Ezt a pályát mindenkinek ajánlanánk, szem előtt tartva a fizikai erőnlét követelményeit.

TOMI:

A kezdő pálya után nem sokat teketóriáztunk, némi szusszanás után belevágtunk a középhaladóba. Ez volt az igazi feketeleves. Szinte minden nyerő kártyát ebbe a pakliba kevertek. Élmény, adrenalin, kihívás, kreativitás és győzni akarás egy pályába összerakva. Részemről mindent vitt, még akkor is, ha néhány akadály előtt azért jól meg kellett gondolnom, hogy le merjek-e lépni a biztonságot nyújtó podeszról. Végül hibapont nélkül abszolváltam a szerintem legnehezebb pályát.

Teljesíthetőség/ nehézségi szint: Erősebb igénybevételt és odafigyelést kíván, mint az eddigi pályák összesen. Némely akadályt először fejben küzdjük le, majd csak utána lépjünk bele a sűrűjébe.

Nekem ez a pálya okozta a legnagyobb élményt. 

Kötélpálya haladó

MIRA:

Ez a pálya az igazi kihívások tárháza. A többi pályához hasonlítva rövidebb, de sokkal koncentráltabb erőkifejtést igénylő feladatokat tartalmaz, és gondolkodni sem árt.

Teljesíthetősége/nehézségi szint:  Közepesnél erősebb, jó állóképességet megkívánó, haladó szintű pálya.

Okozott élmény foka: „Túl a csúcson"- kategória!  Az élmény abban rejlik, hogy a fizikai teljesítőképességünket tesszük próbára és a sikerélményünk lesz óriási tőle.

Mire figyelj/vigyázz közben: Ez a pálya a közepesnél erősebben terheli meg a fizikumot, valóban haladó szintű feladatokkal építették, ahol fontos szerepet kap a taktika. Mielőtt egy-egy elemet megrohamoznánk, gondolkodjunk el a megoldási stratégiánkon, kreativitásunknak nagy hasznát vehetjük. Ha „minden kötél szakad", azaz a feladatot nem tudjuk terveinkhez mérten megoldani, akkor használjuk bátran az „újratervezés" leágazást. Amennyiben mégsem tudunk megbirkózni a feladattal, akkor se adjuk fel, végső megoldásként jusson eszünkbe a csiga! Ne az étire tessék gondolni, hanem a beülőnk tartozékára, és használjuk az átjutáshoz.

Kinek ajánlom: Ezt a pályát azoknak ajánljuk, akik szeretik a kihívásokat és megfelelő az erőnlétük.

TOM:

A pálya rövidsége ne tévesszen meg senkit, mert már a kiindulópontra való feljutás is felér egy kisebb erőpróbával. A felnőtt haladó nem véletlenül hasonló a sípályák rettegett fekete pályáihoz. Rendkívül erőigényes, és egy-egy akadály leküzdése bizony erős fejtörést okoz. Sajnos a tuskókon való átjutásnál igénybe kellett vennem a csigát... 

Kinek ajánlom: Csak annak ajánlom, aki tisztában van lelki és fizikális erejével, mert itt bizony mindkettőre nagy szükség lehet. 

Mászófal:

MIRA:

Teljesíthetősége/nehézségi szint:  Közepesnél erősebb, jó állóképességet megkívánó feladat

Okozott élmény foka: „Nem hiszem el magamról, hogy spider(wo)man is lehettem volna"

Mire figyelj/vigyázz közben:  A nehézsége éppen az egyszerűségében rejlik. Csak egy út visz felfelé, nincsenek alternatív lehetőségek, vagyis csak egy helyes megoldása létezik a falnak. Alacsony termetű személyeknél gondot okozhat a kapaszkódó-támaszkodó elemek távolsága. Hölgyeknek S/M méretű körmök ajánlottak.

Kinek ajánlom: A mászófalat azoknak ajánlom, akik szeretnék kipróbálni magukat, felmérni az erejüket biztonságos körülmények között.

KÖTÉLPÁLYA CSÚSZÓ

MIRA:

Teljesíthetősége/nehézségi szint:  Könnyen teljesíthető, „előjáték" típusú pálya. Nehézséget csupán a kiindulási podeszra való kétmenetes feljutás jelenthet. Ha már feljutottunk, csak siklótartásba kell vágni magunkat, és élvezni a szabadság élményét.

Okozott élmény foka: „Jön a szén, csúszik" - csupa móka kategória

Mire figyelj/vigyázz közben: A görgő helyes állására érdemes figyelni, hogy ne forduljunk el a csúszás során. Amennyiben ezt elmulasztjuk, könnyen éjjeli bogár szindrómával végezhetjük fényes nappal: nagyot koppan a szemközti célpodeszon, aztán elhallgat...

Kinek ajánlom: Mindenkinek!

WALDO

Mindenki látott már olyan fotót, amin multicég felsővezetői körbeállják az egy szem Sanyit, aki lapáttal a kezében dolgozik. A kalandparkban ez fordítva volt, én lentről néztem, és tanácsokat osztottam, miközben mindenki mászott, próbálta leküzdeni a pályák akadályait.

A felnőtt kezdő pályával indított a csapat három tagja. Elsőre kicsúsztak a kalandparkból a gyógyfürdőre, majd onnan vissza, és akkor kezdődtek a gondok. Tomi kedvencei a „miért leng ez ki" akadályok voltak. Sehogy sem találta az egyensúlyt az alatta könnyed táncot lejtő fahasábokon, míg a két lány inkább hintázott rajtuk. Tominak könnyebbek voltak azok az akadályok, ahol a magassága előnyt jelentett, a két leányzó pedig vidáman egyensúlyérzéket fejlesztett.

Egy lábon állva is kipróbálták a lengő hasábokat, Kriszti bemutatta, hogy spárgázzunk 8 méter magasan, és hogy kapaszkodjunk mindeközben egy kézzel. Talán az is lehetne az üzenete ennek, hogyan ne használjuk a pályákat, de én inkább abból a szemszögből közelíteném meg, ha mindenki ügyel a biztonságra, mindig helyesen, szakszerűen biztosít - mint ahogy csapatunk tagjai is tették ezt végig - tulajdonképpen bármit csinálhat odafent, maximális biztonságban van, hiszen leesni nem tud.

Újra jöttek Tomi lengő akadályai, még mindig nem értette, miért nem lehet fix, ami amúgy az is lehetne akár. Mira a kapaszkodókat elengedve játszott kötéltáncost, és oldott meg több feladatot így. Mindezt szakszerűen biztosítva.  Kriszti közben rátalált saját kedvencére, a lelógó farudas akadályra. Ezt annyira szerette, hogy kitekeredett lábakkal megölelte, és így is maradt egy darabig. Egészen addig, amíg ki nem találta, hogyan oldja meg. Természetesen én mindeközben a földről hasznos tanácsokkal láttam el próbálkozóinkat, akik néha úgy nevettek saját magukon, és egymáson, hogy ez okozta a legnagyobb megpróbáltatást.

Kriszti aztán könnyes búcsút vett a faölelgetéstől, és haladt tovább a csapat élén. Azért volt nehéz dolga, mert néha azt sikerült bemutatnia a többieknek, hogyan ne próbálkozzanak átjutni az akadályokon. Mindenhol több megoldás is jó lehetett, és nagyon sok helyen annak volt könnyű, aki jobban végiggondolta a helyes taktikát, így erőt spórolhatott. Mira újabb kötéltánca után Tomi oldott meg érdekesen egy cölöpös akadályt. A megoldás láttán arra gondoltam, ezeket a pályákat úgy építették, hogy bárki, bárhogy próbálja teljesíteni, a sodronyok kibírnak mindent. Még Tomit is.

Következett a hinta, amibe szakszerű, és hathatós tanácsaim után - lévén már kipróbált kalandpark-tesztelő vagyok, másztam már, szóval nem csak a levegőbe beszélek, mégha néha úgy tűnt is, hogy csak bámulok felfelé, és vigyorgok a többieken - szóval alulról megszakértve a helyzetet „beleültettem" Krisztit a hintába. Fordítva. Miután "lajhárban" átkínlódta magát a másik oldalra, kiderült ki, hogy csak bele kell ülni, - persze menetiránnyal szemben -, és csúszik az magától is. (ezzel próbálkozott először, csak "nem volt súlya", így a hinta nem indult el... - a Szerk.) 

Mira könnyed rúdtánca, és Kriszti újabb spárgái után a csapat tagjai lecsusszantak a célba. Már csaknem falramásztam vihogó társaimtól, amikor ráeszméltem, hogy előttem a mászófal, és akkor bemutathatom a tutit. Visszagondolva az elején említett képre, igazából ott nem volt olyan, hogy a többiek is ásót ragadtak, ott csak Sanyi ásott, de ha már így esett, hát kipróbáltam a mászófalat.

Elég keskeny, úgy tűnt, csak egymegoldásos fal, ami nehézséget okoz, hiszen ki kell találni az egyetlen jó lehetőséget, és menni felfelé. Ez sikerült is a feléig, de akkor arra gondoltam, nem vagyok én Sanyi, másszanak a többiek. Mira pár pillanat múlva már a tetejéről integetett. Tomi itt is vérbeli tesztelő volt, néha azt hittük, le akarja bontani a falat, de jelentjük, az áll most is, mint a cövek, biztonságos, és még épségben várja a látogatókat.

Mindeközben az animátorok szakszerűen biztosítottak minket, tanácsokat adtak, hogy melyik lábat, kezet hova kellene tenni. A felnőtt csúszópályán teszteltük csapatunk fotósát is. Ő kapta a „fotózd le, ahogy mindkét lány a külön sodronyon együtt, a tó felett csúszik át" feladatot. Szegények mentek pár kört, de a hely fotózási szempontból is megállta a helyét. A következő pályán Kriszti ismét megszeretgette a kedvenc akadályát, és miután abba tudta hagyni az „én ezt nem tudom" nevetést saját magán, sikeresen átsiklott a feladat felett. A lengő sodronyokon lépkedés után jött a tic-tac akadály. Ez olyan volt, mintha kis cukorkák lógnának alá, és azokon egyensúlyozva kellene átjutni a másik partra. Mondjuk két kalória elég kevés ehhez, de már kalandparkpróbált kollégáim simán behúzták ezt is.

Közben megismerkedtem a helyi sünivel, aki a fűben próbálta megélni élete kalandját, és lassan, komótosan haladt át a parkon. Biztosítókötelek nélkül persze. Amint az utolsó csúszás után szusszantunk egyet, kipróbáltuk az íjászatot. Teljesen biztonságos, kis házikó biztosít arról, hogy senkit nem találunk el az éppen mászók közül, és talán Rezsőből, a kalandpark mókusából sem lesz egzotikus vacsora.

A kalandpark nagyon jól vette a csapatunk jelentette akadályt. Minden játékot többféleképpen kipróbálva elmondhatjuk, hogy ha minden látogató szakszerűen biztosít, a park maximálisan biztonságos. A pályák változatosak, több megoldás is lehetséges egy-egy feladatra. Az animátorok folyamatosan ott mozogtak köztünk, állandóan tartották a gyakorló pályán az oktatásokat, szívesen beszélgettek, és a park méreteiből adódóan is pár pillanat alatt odaértek mindenhova, ahova kellett. A gyerekek szórakoztatásáról a nekik való pályák mellett egy játszótér gondoskodik, ami kissé kívül esik a pályáktól, így nem kell félni, hogy közben egy csúszás alá rohannak, ami balesetveszélyes lehet.