George (Harmath Imre) és Doris (Bánfalvy Ági) a Jövőre Veled Ugyanitt 1. című színdarab története szerint egy zsúfolt szórakozóhelyen találkoznak, s másnap reggel egy szálloda szobájában találják magukat. Bár mindketten házasságban élnek, három-három gyerekkel a nyakukban, találkozásaikkal mégis életreszóló élményt adnak egymásak. Olyannyira, hogy évente egyszer visszajárnak ide, egy közösen eltöltött hétvégére - George könyvelői feladatok ellátása címén, míg Doris a lelkigyakorlatokra hivatkozva.

Jövőre, Veled, Ugyanitt az MMIK-ban - Harmath Imre (George) és Bánfalvy Ági (Doris)

Ekkor még nem is sejtjük, hogy mindkettőjük számára lelki tréningről van szó. Minden évben ugyanaz a procedúra: találkoznak, szeretkeznek, majd elmesélnek egy jó, illetve egy rossz történetet, tulajdonságot házastársukról, avagy az elmúlt évről. Minden együttlétük alkalmával elhangzik, mennyire bűnösnek, gonosznak érzik magukat, hisz becsapják szeretett családjukat. Ennek ellenére mégsem tudnak meglenni e sokszor már-már szertartásosan hasonló, ismétlődő alkalmak nélkül. Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy mi végre? Mi az értelme egy ilyen kapcsolatnak?
A színpadon csak az ízlésesen berendezett szállodaszobai jeleneteket látjuk, a szereplőkben végbemenő változás azonban így is szembetűnő. Doris a darab elején és végén egészen kiegyensúlyozott, önmagával harmóniában élő nő, akinek elegáns mozdulatai tip-top „titkárnős" stílusú öltözékkel társulnak, miközben látjuk őt úgy is, mint fiatal, megvadult tini lányt, aki rendezetlen frizurával, laza viseletben érkezik a találkozóra. Pár évre rá, pedig mint egy megviselt, terhes asszony jelenik meg, aki már alig tud moccanni nagy pocakjától. Életében egyetlen biztos pont van, George, és a vele együtt eltöltött hétvége. A férfi részéről sincs ez sokkal másképp. Talán annyi, hogy az ő személyisége még többet változott az évek során. Egyre biztosabb lett önmagában, s már nem csak külsőleg mutat öltönyös úriemberként, aki képes uralkodni a vértől való félelmén, de ő segíti világra hozni Doris gyermekét is. George a darab végén megkéri ugyan Doris kezét, de lehet, hogy csak azért, mert közben a felesége rájött a turpisságra, és elhagyta. Kapcsolatuk azonban nem teljesedik be, megmarad örökké keserédesnek, melyet áthat a titok, és az örök lelkiismeret fátyla.

Jövőre, Veled, Ugyanitt - jelenet a színdarabból

Harmath Imre és Bánfalvy Ági játéka elhitethette velünk, hogy nemcsak a színpadon, de a valóságban is megtörténhet hasonló eset. A gegekkel, komikus betétekkel tűzdelt jeleneteket - háttérzenével kísérve - behúzott függöny választotta el egymástól. E szünetek éppen a tűréshatárig kitartott hosszúságúak voltak, melyek alatt kénytelen-kelletlen elgondolkodhattunk a látszatra egyszerű történeten.
Lehet, hogy megpróbálunk a saját bűnünk felett reménykedni abban, hogyha másképp nem megy, majd a másik kiöli belőlünk az érzést, s tisztára moshatjuk lelkiismeretünket. Ha azonban ez nem működik, akkor úgy járunk, mint George és Doris, akiknél immár hagyománnyá vált: Jövőre Veled ugyanitt!