Másként kelt fel vajon a Nap, amikor nemrégiben hetvenedik életévét töltötte be Halász Judit?

- Lehetséges, hogy az a nap más volt, mint a többi - jegyzi meg mosolyogva az ünnepelt -, de nem vettem észre. Mintha a férfiak sokkal szívesebben ünnepelnék meg az ilyen kerek évfordulókat. A nyáron négy, velem egy évjáratú férfi születésnapi partijára voltam hivatalos, de egyetlen nő sem lelkendezett amiatt, hogy elérte ezt az élemedett kort.

Pedig Halász Judit három születésnapot is ünnepelhetne. A valós mellett azt, hogy túlélte, amikor elütötte egy autó, és azt, hogy leküzdötte a rettegett rákbetegséget, amelyet nem titkolt, hanem közismertségét latba vetve állt ki a szűrővizsgálatok fontossága mellett.

Ragaszkodó típus. Csak a diplomaszerzést követő első fél évadban játszott Pécsett, utána a Vígszínház szerződtette, amelyhez azóta is hű maradt.

- A rendszerváltás előtt jóformán senki nem váltott társulatot - emlékeztet rá. - Nem volt semmiféle röghöz kötő törvény, mégis, mintha összebeszéltek volna az akkori igazgatók: "Ne merd elhívni az én színészemet, mert akkor én is magamhoz csábítom a tiédet!" A '90-es években kezdtek néhányan elszerződni, és egy-egy sikertelen váltás után kénytelen-kelletlen szabadúszók lettek. Ez a nehéz kenyérkereseti forma csak annak jött be, akit országos ismertség övezett. Emiatt tartom tragédiának a sorozatos színházbezárásokat. Sok nagyszerű színész maradt munka nélkül. A mi kis országunkban nem működik az a rendszer, amely például Amerikában kialakult: ha éppen nincs szerepe valakinek, elmegy pincérnek a következő felkérésig.

    
Inkább a világot jelentő deszkák akadályait vállalta
    
Halász Judit előtt a sportolói pálya is nyitva állt volna. Gimnazistaként csapattag volt az 1960-as Velencei Ifjúsági Díjugrató Európa-bajnokságon, aztán bronzérmet szerzett a felnőtt Országos Bajnokságon. De akkor már tudta, hogy inkább a világot jelentő deszkák akadályait vállalja. Tízévesen csodálkozott rá a színházra, és döntötte el, hogy ha ez a "játék" egy szakma, akkor nem is néz más foglalkozás után. Ma is úgy érzi, jó, hogy esténként az előadáson mindent kiadhat magából, ami a lelkét nyomja.

- A saját tapasztalatainkat visszük bele egy-egy szerepbe - fejti ki bővebben. - Bizonyos színpadi helyzetek hasonlítanak egy korábban megéltre, a jellemek valakire, akivel valaha találkoztam. Kell tudnunk igazán dühösnek lenni éppúgy, mint nagyon-nagyon szeretni. Csak az érzelmek széles skálájának alapos ismeretével lehet belemászni egy-egy figura bőrébe.

A pályafutása elején a drámai szerepekre kellett jócskán várnia. Várkonyi Zoltán évekig vígjátékbeli alakításokat szánt neki, mert azon lehet igazán megtanulni a mesterséget.

- Sokkal élénkebb a közönség reakciója - magyarázza -, a színpadon is érződik, hogy a nézők élvezik az előadást. Különben a felnőtt közönség többé-kevésbé fegyelmezett, csöndben unatkozik, talán csak mocorog. Legalábbis Magyarországon. Pár éve Avignonban tapasztaltam, hogy ha a francia nézőknek nem tetszik valami, felcsapják a széket, és hangos trappolással tömegesen távoznak. Nálunk esetleg szünetben mennek haza. Néha meg is kérdezzük a ruhatárosokat, hogy hányan kérték ki a két felvonás között a kabátjukat. Ha senki, akkor nagy szériára számíthatunk.

Pályáján a Játszd újra, Sam! volt a leghosszabb sorozat, tizenhét évig játszotta Linda Christie szerepét. (Kern András azóta is, vagyis huszonnyolc éve játssza Allan Félixet, immár Hegyi Barbara partnereként.)

- Bizonyos daraboknál a tizedik előadásnál is úgy érezzük, hogy ez már sok volt. De azt a Woody Allen-színművet nem untuk meg - húzza alá Halász Judit. - Talán mert a stílusa megengedi, hogy a színész engedje beleívódni napi változásait, hangulatait a szerepbe. Peter Brook azt mondta: öt év után, akármilyen sikeres és jó egy előadás, le kell venni a műsorról, mert változik a világ meg a színház formanyelve. Nem tudom, fordult-e azóta annyit a világ kereke, hogy ez a tézis is megdőljön. Vagy talán mégis igaza volt.

A Keleti Márton rendezte Esős vasárnappal kezdődően közel negyven filmben és számos tévéjátékban szerepelt, egészen a rendszerváltásig. Netán a forgatókönyvírók feledkeznek meg azóta az érett színésznőkről?

- A korombeli tehetséges színésznők az amerikai filmekben jobbnál jobb szerepet kapnak - állapítja meg. - Az idejét sem tudom, hogy itthon mikor született olyan film, amely a mi korosztályunk életét, gondját, örömét mutatta meg. A magyar sorozatokban a húszéves lány anyukáját harmincéves, a nagymamáját harmincöt éves színésznő játssza. A társadalom ilyen önáltató módon próbálja elhitetni önmagával, hogy nem múlik az idő.

    
Nem szeretné veszni hagyni a kincset
    
Beszélgetőtársam magamagára osztotta máig tartó énekesi szerepkörét, amely mérhetetlen versszeretetére vezethető vissza. Tizenévesen elejétől végéig kiolvasta Petőfi Sándor és József Attila összes műveit, hogy megértse a költő mellett az embert és a történelmi kort is, és ma is a lírát tartja a magyar irodalom legsúlyosabb, legfontosabb területének.

Úgy véli, hogy a vers gondolati síkon hívja fel a figyelmemet a borzalmakra, a bánatokra, az örömökre, és megtanít fogalmazni. Nem szeretné veszni hagyni ezt a kincset, amelynek korunkban jó ideje nem kedveznek a körülmények. Vallja, hogy a strófákhoz kapcsolt dallam, ritmus és zene a verset is előtérbe helyezi, és segít, hogy a szöveg is belemásszon a fülünkbe. Koncertjeire manapság már nemcsak gyerekkísérőként mennek a szülők, hanem sokszor maguk is az ő dalain cseperedtek fel.

Sorolhatnánk a Kossuth-díjjal megkoronázott állami kitüntetéseit, de Halász Juditot azok az elismerések teszik a legboldogabbá, amelyeket politikamentesen, civil szervezetektől és a nézőktől kapott. Gyerekközönsége a Mosoly-rend lovagjául választotta. És éveken át töltötte be az ENSZ Gyermekalapja, a UNICEF jószolgálati nagyköveti tisztét.

- Október 1-jével megint kampányt indított a szervezet azért, hogy ne kelljen naponta tizenkilencezer gyereknek meghalnia az éhezéstől, a gyógyszer, a védőoltás vagy az ivóvíz hiánya miatt, esetleg azért, mert lecsap rájuk a szervkereskedelem - fejti ki. - A UNICEF a legkiszolgáltatottabbakon próbál segíteni, Magyarország hála Istennek nem tartozik közéjük. De fellépéseim alkalmával itthon is naponta találkozom az elborzasztó gyermekszegénységgel, amelyet nemzetközi támogatás nélkül, magunknak kell megszüntetnünk.

A búcsúmegjegyzésre - amely szerint irigylésre méltó helyzetben lehetnek az unokái, akiket esténként kedves énekével, mesemondásával ringat álomba - elmondja, hogy általában hetente hozzájut ehhez az örömhöz, de csak akkor tudja szívből elvállalni Félix Sámuelt, Maxit és Leót, ha semmi más dolga nem akad, mert reggeltől estig százszázalékos odafigyelést igényelnek.