Minden magára kicsit is adó portálon önkielégít egy animált gif-es szőke nő, az újságosra száradnak a kategóriák szerint rettenetes mennyiségben nyomott pornólapok, és bármikor rákattanhatunk egy felnőtteknek szóló oldalra. Sokszor észre sem vesszük a körülöttünk eszeveszetten szexelő világot.

Nem volt ez mindig így. Ifjúkorunk hajnalán, a kivilágítatlanul büdös lépcsőházak idejében, nem volt ilyen szabados a világ. Ezek a kollektív emlékeink.

Kommunista pornó csóré nőkkel

Az erotika és pornó csak Nyugaton virult és nyugati rokonok közvetítésével jutott belőle a felnőtteknek, mint az óvszerből. Csábító pózokban csóré nős kártya, a szekrény tetejére rejtve.

Apám szépen kivette a kezemből és annyit mondott, akkor kártyázol majd ezzel, amikor majd felnősz hozzá lányom. Az osztályból a srácoknak a Neckermann volt a Playboy, hosszasan és nyálukat csorgatva nézegették a melltartóban feszítő modelleket. A vetkőző nős golyóstollat pedig a pad alatt, aztán sehogy, mert a matektanár elvette, hogy ő is nézegethesse.

A moziban azokat a filmeket lestük, amiben jó sokat csókolóztak, pornófilmről nem is hallottunk, s ha igen, akkor azt hittük, hogy ilyen nincs is. Aztán lett, és néztük. Videón, ami akkor mindössze két szépfiúnak volt az egész városban.

Fapados pornó,

így tudnám jellemezni az első 18 karikás filmélményemet. Az alig pár négyzetméteres szobában gyűlt össze egy kisebb moziteremre való társaság. Az ablakot szigorúan lesötétítették, gyúródtunk, mint a heringek. Nekem egy hokedli jutott, ezen görnyedve ültem laposra a hátsó felemet az egyhuzamban levetített Keresztapa-sorozat alatt.

A pornófilmes kazetták Cicciolinával és ismeretlen pornósztárokkal a főszerepben csak jóval éjfél után kerültek elő. Akkor már a társaság egy része elszivárgott és vágni lehetett a cigifüstöt a szobában.

Azt nem tudom megmondani, hogy a társaságból hányan élvezték, akár szó szerint is a produkciót, de azt igen, hogy a barátnőmmel először csak diszkréten, aztán hangosan röhögtünk azon, ahogy a kéjes német nyögdécseléseket az amatőr tolmácshölgy fahangon „lefordította". A film végét nem láttuk, a kazettát becsípte a videó. Vége volt az izgalmaknak.

A rendszerváltás előtt időközönként a birtokunkban volt egy lejátszó. Nem szabadott erről az udvaron mesélnem, de néha áthívhattam néhány „megbízható" barátot rajzfilmet vagy kalandfilmet nézni.

Fotó: manchesterconfidential.co.uk

Egy alkalommal családi filmnézés volt. Elég furán kuncogtak a felnőttek, majd a társaság egy része a hátsó szobában kezdett filmet nézni. Színes tévén, színes filmet.

Amikor beléptem, anyám meglepődötten nézett rám, majd egy kreolos bőrű, lenge öltözetű, fehér ruhás hölgy kéjesen pillantott felém a tévéből. Egy gőzös fürdőszoba padlóján erotikus mozdulatokkal tekergőzött. Mire igazán felfoghattam volna miről is van szó, már kísértek is kifele, hogy most ne zavarjam a tévézőket, nagyoknak való film megy. Nem zavart, menetem játszani és közben még egy percig azon gondolkoztam, hogy mitől lehet felnőtt film a felnőtt film.

Ki nevet a végén, a kilencvenes évek mélyén

Péntek-szombat éjszakánként a német „műhódas" adókon, például a Sat 1-en leltünk rá az általunk „trapézszexfilmnek" elkeresztelt filmművészeti ágra.

Persze VHS-videón már akkoriban gyakran néztünk valódi pornót is sunyiban, de azokon annyit nem lehetett röhögni, mint a hetvenes évek nyugatnémet retro-erotikus opuszain, mert azokban tényleg beleadtak apait-anyait.

A húsz évvel korábban forgatott filmek már akkor retrónak minősültek, s a trapéznadrágos, barkós, nagybajszos, szőrös férfiak, illetve a hónaljkutyás, egyenes hajú, körtemellű, általában lapos seggű nők látványa iszonyatos kacagást váltott ki belőlünk, a nagyszobában tévé előtt söröző, cigiző, kommentáló tizenéves gimnazistákból.

Néha olyan röhögés volt egy-egy jeleneten, hogy az ablakot is ki kellett nyitni. Főleg a Schulmadchen report férfi szereplői voltak a legnevetségesebbek, de egy-egy zuhanyzó nő látványa, az imitált szexjelenet olyannyira vicces volt, hogy mindig az volt a konklúzió: ennél csak jobban lehet csinálni.

Zsenge gyerekkorom legfülledtebb erotikáját - az iratcsomók alól előkerülő olasz pornómagazinok után - már a csodadoboz, vagyis a tévé biztosította. Akkoriban még csak pelyhedzett, naná, hogy nem a bajusz. Ez persze nem vetett gátat a fantáziának és a korlátlan kíváncsiságnak.

De, hogy érdekesebb legyen a történet, az éjszakai erotikus műsorok vizslatása nem ment olyan könnyen, hogy akkor hátradőlök a fotelban, oszt jöjjön, aminek jönnie kell. Minden sokkal érdekesebb, ha az emberfiának mással, egyenesen a szüleivel kell megosztania szobáját.

Ennek örömére akkoriban még a távirányító csatornaváltó gombjára görcsölt a kéz és nem egyébre. A szoba bármilyen neszére azonnali vad nyomkodás volt a válasz, szorgosan átkapcsolva valami rettentően érdekes politikai műsorra. Hogy mi lett volna a válasz a „miért nézel lenémított elemzéseket a közszolgálati csatornán éjjel kettőkor?" kérdésre, azt a mai napig sem tudom, de anno határozottan normális lépésnek tűnt néhány percre ezzel váltani a Tutti Frutti vetkőzős műsort, amíg megint teljes csend lesz, és biztosan mindenki alszik.

A német televíziók felnőtt, B kategóriás, pszeudo-erotikus műsorait kiválóan egészítette ki a helyi televízió által kínált, igencsak sajátosan értelmezett szombat esti láz. Itt nem egészen táncos tehetségeket kerestek, de felettébb ösztönzőleg hatott a zsenge pubertáskorukat élő fiatalokra, hogy ők is kutassanak, és felfedezzenek ezt-azt.

Az egész éjszakai, némított tévét bámuló, a szobában alvók minden mozdulatára figyelő rituálénak megvolt a maga esetlen bája és a rejtőzködés, a tiltott dolog ilyen nyílt sunyizása még adott egy löket adrenalint a fogyasztott tartalomtól amúgy is merevbe állt fejeknek. Aztán a „ma sem vettek észre" érzés is tökéletes önelégültséggel töltött el, nem is kellett egyéb a kamasz egónak.

Az egész gügyén vicces történetnek egy szelíd mosollyal és békés együttérzéssel feltett anyai jó tanács vetett véget: „Fiam, legalább ne ilyen szottyadt mellűeket nézz".