A Karak zenekar 2010-ben alakult, de csak csak 2011-re lett teljes. A zenekar tagjai Németh Balázs (dobok), Papp Gábor "Kis Z" (basszusgitár), Németh Bence (gitár, hegedű, ének) és Kapiller Mátyás (népi brácsa). 

Egy "szertelen interjú" ötletével ültem asztalhoz a zenekarral két tagjával, Németh Bencével és Papp Gáborral. Kicsit sem meglepően a zenekar "szemtelenül flegma frontja", Bence vitte a szót a bandabemutatás során.

Talán két vagy három éve volt pár szám, aminek az alapjait megcsinálgattam gitáron, és akkor már jó ideje nem volt zenekarom. Megvoltak a számok, és Balázst, a dobost kerestem meg, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk ezekből valami egységeset csinálni. Kerestünk egy basszusgitárost, akit meg is találtunk nagyon kedves cimboránkban és ivócimborámban, Pap Gáborban. Hárman kezdtünk el játszani és már elég sok számot összeraktunk készre, többek közt azt a blokkot, amivel elmentünk a Start 1 tehetségkutatóra, ami az első fellépés volt életünkben - egy tévedésnek köszönhető. Azok a számok már készen voltak trióként, és közben gondolkodtam, hogy mivel lehetne még egy kicsit hozzátenni. Népzenész vagyok, és szerettem volna a hegedűt is elővenni. Arra gondoltam, hogy az alap beat-felállás az két gitár, egy basszus gitár és egy dob, mi viszont lőjük ki a másik gitárt, és váltsuk ki a népi brácsával, amin három húr van, akkordokat fog, tehát jól illeszkedne az egészbe. Akkor kerestem meg Kapiller Matyit, aki brácsás, hivatásos népzenész. Ő el is jött, és tetszettek neki a számok. Azt gondoltuk, mi lenne, ha elmennénk erre a tehetségkutatóra. Addig még nem akartunk elindulni a zenekarral amíg nem lesz 12-13 saját számunk. Ehhez képest lett 9, meg három feldolgozást hozzáraktunk, és így indultunk el, a többi pedig már történelem... 

Milyen stílusba soroljátok a zenekart?

Megint csak rá kell húzni az alternatív jelzőt, mert a szövegnél mindig az az elsősorban lényeges, hogy ne legyen sablonos, és eszerint alternatívnak kell mondani. Stílusban? Beatzenés elemek keverednek a népzenei elemekkel, de a népzenét sem szeretném világzenés szinten belevinni, inkább utórezgésekbe, dallamvezetésbe.

Hogyan jött a nem éppen szokványos zenekarnév?

Rengeteg rossz zenekarnév jutott eszünkbe. Állatos nevet akartunk, de nem úgy direktben. Balázs a dobosunk, akinek nagyon jó humorérzéke van, és merő viccből odalökte, hogy Karak. Mondtuk, hogy mint a... és erre mondta, hogy mint a Karak a Vukban. És akkor így megálltunk, a Matyi röhögött, és ez a név tuti befutó lett. Egyébként volt egy ugyanilyen formáció Pesten, ami ha minden igaz, nincs meg már. Ez egy srác volt, aki hardcore-ban utazott. Egyszemélyes zenekar volt és üvöltött, mint a sakál. Az volt a szám címe, hogy "Rózsaszirom", és hörgött rá vagy 25 másodpercig. Mondhatjuk úgy, hogy expresszionista volt egy kicsit. De a teljes név a Karak Zenekar, hogy ne legyen ebből gond. A weboldal neve is Karak Zenekar, nem pedig Karak, nehogy egyszer majd le akarjon húzni rólunk egy csomó lóvét, és akkor el kell majd adni a repülőnket, meg mindent. (nevet)

Egy évvel ezelőtt azt írtam rólad, hogy atomjó frontember vagy, ilyet én régen nem láttam amatőr zenekarok között. A többiek mennyire kapnak teret egy ilyen extravagáns arc mellett?

Szerintem érvényesül mindenki. A számok is úgy alakulnak, hogy mindenki a sajátját rakja hozzá. Viszont ez még egy eléggé rutintalan zenekar, ha úgy nézzük, hiszen kevés fellépés van a hátunk mögött. Idő kell mindannyiunknak ahhoz, hogy természetes önbizalommal álljunk ki. Én is szoktam lámpalázas lenni, amit általában borral kompenzálok. Matyinak sok dolga van, tanul, és ő nem mindig van jelen a próbákon. Úgy szokott történni, hogy Bence megálmodik valamit, felvezeti nekünk, és akkor nekiesünk hárman. Vannak kisebb konfliktusok, hogy milyen legyen, de szerencsére mindenki megkapja a maga terét, és a számok összerakásában abszolút ki tudja venni a részét mindenki.

Szövegileg hogy áll össze a dolog, ki írja a szövegeket?

Dominál a Bence - veszi át a szót Z -, de az igaz, hogy mindig a szöveg a legnehezebb. Októbertől februárig kevés szám születik, mert mindig úgy csinálom, hogy veszek egy-két üveg bort hangulattól függően, és akkor azzal kiülök a teraszra, és ott gitározgatok. Vagy egy gitárriff tetszik meg, és arra kezdek el vésni valamit, vagy már egy kezdő gondolat van a fejemben, és az áll össze egésszé. A legjobbak azok, amikor egy félórás időintervallumon belül mondjuk a háromnegyede megvan, az működni fog valószínűleg. A puding próbája mindig a másnap, amikor ránézek. És ha túl sokat kell belejavítani, akkor abból sose lesz szám, ezt tapasztaltam.

Ha már érintettük a borokat, a zenekar nagy borbarát? Mármint a szó jó értelmében, és ha igen, akkor milyen borokat szerettek?

Van egy zenekar bora, ami egy félédes rosé. Ebből sokat tudunk venni, mert az ár-érték arány ezt lehetővé teszi. Én jó nehéz, száraz, testes vörösborokat szoktam inni, Cabernet-fajtákat, de a próbán mindig ezt a rosét, isszuk. Tisztán.

Nem volt olyan profi hangtechnika, és nehéz volt úgy összelőni, hogy ez tényleg tökéletesen szóljon. Vissza kellett venni egy kicsit azt a nyersséget, amit szeretnénk közvetíteni. Emiatt volt más, de emellett nekem a legélménydúsabb koncert volt.

Előtte beszélgettünk arról, hogy lehet, hogy megcsináljuk unplugged-be az egészet, csak aztán egy hetünk lett volna áthangszerelni az egészet. Végül annyi lett, hogy kicsit visszavettünk hangerőből, és megpróbáltuk a kiabálós részeket suttogni.

Meglepte a közönséget a hangzás?

Ha az ember meglátja egy koncertajánlóban, hogy népzenével kevert koncertről van szó, akkor mindig beugrik a nagyon divatos világzene szó. Ez nem biztos, hogy jó tendencia, mert az ember ha a rádiókat hallgatja, akkor azt hallja, hogy fogunk egy népdalt, és ezer bőrt lehúzunk róla. Szerintem mindegyik népdal szép, de érdekes, hogy nem a kalotaszegi, vagy eszéki népdalokhoz vagy siratókhoz nyúlnak, hanem inkább a legegyszerűbb dunántúliakhoz. A legrosszabb persze az, ha valaki leül otthon a kis hangstúdiójában, csinál egy viszonylag egyszerű zenét ezekre építve, és megkér egy nagy nevű népdalénekesnőt, és vele ráénekelteti a dalt az alapra. Így lesz egy elektronika, és lesz egy népdal. Ez külföldön nagyon jól eladható, itthon is jó bármelyik fesztiválra, és tulajdonképpen mindenhol jó, mert hangzatos, de katartikus élményt nem vált ki, és pont elveszik a lényeg, az, hogy átütő legyen.

A Végállomásos koncerteteken, ami nekem az első találkozásom volt a zenekarral, húztam egy olyan párhuzamot, hogy itt van az új Lovasi. Nekem visszaköszöntek azok a népzenés, Kispálos, szertelen, kis okoskodós-finomkodós dolgok. Ezt mennyire látjátok így?

Én ott voltam az utolsó Kispál és a Borz koncerten, és azért az félelmetes dolog. Ott volt kb. harmincezer ember, de harmincezer emberből huszonötezer nem tudta, hogy amikor a Zsákmányállatot mindenki üvölti, az is egy népdal, egy huszárnóta.  

Mi is dolgoztunk népdallal, bár a szöveget megírni ilyenkor mindig nehéz, hiszen eléggé más a lüktetése egy népdalnak. Az, hogy kivesszenek belőle ezek a „Szereee temaaaa" részek, ahhoz nehéz viszonylag olyan rövid szavakat találni, hogy ne essenek bele ebbe a népies tagolásba.

Szüleiteknek tetszik amit csináltok? 

Az édesapám is zenész, bőgőn játszik, és van egy amatőr népzenekar, ami a helyi tánccsoportot szokta kísérni. Abban szoktam én is hegedülni, és ő mindig mondja a tanácsait. Most is volt ötlete, úgy látta, hogy a népdalos szám majdnem kicsit pop-os lett. Szerinte kevesebbszer jöhetne a refrén, hogy nagyobbat üssön. Ami nekem jobban tetszik, mert egy kicsit zúzósabb, vagy gyorsabb, az neki kevésbé. Neki az autentikus, népzenei elemekben gazdag számok jönnek be inkább.

Az egy érdekes tendencia, hogy rengeteg zenekar feljöhetett, gyakorlatilag az MR2-n át, felkarolta őket, és a teljes ismeretlenségből országosan elismert, vagy ismert zenekarok lettek. De hogy a mi esetünkben működni fog-e, azt nem tudom. Igazából az a baj, hogy érezzük, és látjuk, hogy koncerteken ezek a számok működnek. Az viszont, hogy mi kell, hogy egy rádióban lejátsszák, abba nem látunk bele igazából.

Ez változó. Úgy vagyok a zenehallgatással, hogy ha a frontember nem szimpi, akkor nem szimpi az egész zenekar sem. Hiába van jó szám, nem tudom egyszerűen meghallgatni. Külföldiből főleg ilyen angol zenekarok jönnek be, mondjuk a Babyshambles. Tetszett egy két Arctic Monkeys szám is, az is egy jó, fiatal, tehetséges társulat, két évvel idősebbek nálunk. Magyarok közül Budapest Bár, Csík zenekar, Kispál és a borz, Kiscsillag, Quimby és a Hiperkarma.

Az élőzene mennyire népszerű a mai koncertlátogatók körében, illetve mennyire vonzza be az igényes popzene a látogatókat?

Szerintem az a tendencia, hogy van egy jó erős, 10-12 zenekaros mag, ami kedvence a koncertszervezőknek, és biztosan hoz közönséget, és majdhogynem kizárólag erre hajlamosak az emberek nagyobb pénzt kifizetni. Amikor Kiscsillag koncert van, vagy Quimby, 30Y, az bármikor képes teltházat csinálni, még úgy is, ha kéthavonta eljönnek.

Állítólag Angliában hagyománya van, hogy eljárnak az emberek ilyen klubokba, és ismeretlen zenekarokat meghallgatgatnak. Egyébként az Arctic Monkeys is így lett híres, hogy egy menedzser, vagy producer ott volt a koncerten, és mondta nekik, hogy tök jó. Nálunk ez nem működik. Kell egy húzó név, hogy a másikak mögé sorakozzanak, és akkor talán. Nem lenne hülyeség egy "dajka rendszer", hogy egy nagy zenekar bizonyos időre kijelöl egy állandó előzenekart, és még ha az előzenekart nem is hallgatja meg senki csak páran, akkor is feljöhet. Forogni kell a zenekar nevének sok helyen, és ahogy beszéltünk az MR2-től, fontos, hogy olyan helyen hallgatható legyen, ami tényleg sok emberhez eljut.

Azért most felpezsdült a klubélet Szombathelyen is, ahol teret adnak a kevésbé ismert vagy amatőr együtteseknek. A város központjában is nyílt olyan klub, ami 50-100 fő befogadására alkalmas, és tényleg minden hétvégén amatőr bandák nyomhatnak ott valamit, minimál belépődíj fejében.

Pesten ez remekül működik. Ott baromi pörgő élet van hétköznap is este, és rengeteg olyan fiatal van, aki kíváncsi ezekre a zenekarokra, és párszáz forintos belépőkért viszonylag ismeretlen zenekarok a város szívében lévő kultikus helyeken tudnak koncertezni. Én azt mondom, hogy koncertezéssel egy új zenekarnak Pestet kell bevennie, meg Pécset. Tehát ami Pécsen átmegy a rostán, az valószínűleg működni fog. Érdekes, hogy mennyi zenekar jön Pécsről. Ha ott megállja az ember a helyét, akkor szerintem országosan is ismertté válhat.

Fotóink a november 23-i, Cinema Cafeban adott koncerten készültek!