Ha azt mondjuk, hogy múlt hét csütörtökön 60/40 arányban telt ház volt mozi kamaratermében, nem lövünk kapitális műholdat. Persze csínján kell bánni ezzel a szóval, mert a kamaraterem a maga körülbelül 60 férőhelyével nem tűnik nagynak a Voyager 2-höz képest, de ott meg nem kék a szőnyeg. Szóval megfelelő hely, megfelelő filmek vetítésére.

Jurgis Krasons : Black box (a zsűri különdíja)

Hozzávalók: brandkereső gengszter sündisznó, nagy, középkorú fejű kisbaba, hatalmas primariska, vékony, antiszociális munkás anyuka, rendezőasszisztens-fejű férfi, hangyadisznó beleőrülése a divatba, csak a bemutatást ismerő sivatag szelleme.

Valamiért az volt az érzésünk, hogy ez egy animációs film, rendesen beoltva társadalomkritikával. Klasszikus példáját mutatta be annak a határtalan médiaagyatlanságnak, ami napjaink kulturális alultápláltságát jellemzi. Az is érdekes, hogyha valami új, szokatlan dolog, un. „new brand " történik, akkor a régit sutba dobva, máris médiaszenzációként lovagolják meg, aminek léte attól függ, hogy kinek mennyire ízlik ez a csemege vagy milyen gyorsan jön be az új „követendő példa." Ilyen a hangyadisznó, aki beleőrül a divatba. Nem is akárhogyan, transzcendens lénnyé változik. A kezdet és a vég, az örök körforgás sertésévé. Elég gyorsan. Ha meg nem tetszik, egy rajzolt divatdiktátor, rajzolt melltömegpusztító fegyvere fog minket jobb belátásra „ingerelni." Én abban a pillanatban megadtam magam. Öntsétek belém a szemetet! Várjatok, előbb letolom a nadrágom.

A film itt megtekinthető

Szecsanov Martin: Lopott ritmus ( a Radio Romana Cultura díja)

Hozzávalók: ál-dokumentumfilm, Takács József, hipi-hopi, pálinka, mint underground reggeli ital, kenderégetés, meghal „rímbalesetben", Bozsik Yvette, 1974-es bemutató, felmosórongy

Először én is megnyaltam a fagyit. Aztán már kirántottam, de már annak tudatában, hogy ez egy gyorsfagyasztott média-hackfilé vagy éppenséggel ál-dokumentumfilm, annak minden hitelességfokozó kellékével. Az átverés arról szól, hogy egy romániai, magyar származású amerikai fiatalember, Takács József felfedezte az amerikai hip-hop kultúra magyar gyökereit, méghozzá egy Föves nevű kis faluban, ahol a nagyszülei is élnek. Ennek alátámasztására összehasonlító elemzéseket mutatnak be, hihetetlenkedő arcunk ráncait kisimítandó. Még a Magyar Mezőgazdasági Múzeumba és a Filmarchívumba is elmerészkedtek, hogy képi dokumentumokkal is alátámasszák ennek igazát. Volt ott kenderégetés, ami szoros összefüggésben állt a hipi-hopi kultúrával. Biztosan csak merő véletlenből. Megszólal Mari Mcdonald, József tanára az amerikai egyetemről, akit a felhajtás tudatában nevezhettek volna Kentucky Fried Chicken Rozáliának is. Só, ami show, a kisfilmet 1974-ben be is mutatták az egyetemen, és épp az előadás közben lépett be a terembe két afro-amerikai takarító „haver", akik kapva az alkalmon, megalapították a legelső hip-hop együttest, a Sugarhill Ganget. Különösen vicces volt az a jelenet, amikor a témával kapcsolatban kutató Braun Attila etnológus meginterjúvolta a Romániában koncertező Method Mant - persze nem koncert közben -, akinek az volt a tömör véleménye, hogy I do not give a fuck, vagyis hogy szeretem a borsófőzeléket. Nos, különösképpen nem törődött vele. Mi meg jól kigondoltuk, hogy mekkora hülyeség ez. Persze a szó pozitív értelmében.

Akile Nazli Kaya: Zlin Soup (Zlini leves) (Simó Sándor díj a legjobb diákfilmnek)

Hozzávalók: Ennio Morricone bürrög a háttérben, cipő, gyárkémény, ha nincs gyárkémény, akkor gyárkémény ízesítő, vagy majoranna, csúnya, kék néni, megbüdösödött kultúra, kár hogy vége.

Az ötlet jó, a megvalósítás viszont idegesítőre sikeredett. Főleg annak fülmaró tudatában, hogy a film alatt, állandóan bürrögtek, és a jelenetek többségében is az emberi hangokat hívták segítségül.

Egy cseh város összes pozitív és negatív jelenkori és múltbéli öröksége megjelent, mint levesbe való kellék, illetve azt is megtudtuk, hogy a klasszikus zlini leves öreg néninek öltözött férfiből kék szörnyet készít, és biológiai fegyver-hatású. A kotyvalékot az utca emberével is megkóstoltatták, és az ízére adott kémiai reakciók grimaszokban testesültek meg, ami ha közvetett módon is, de egy iszonyatosan jól eltalált társadalomkép és fricska. Vagyis az országra jellemző humor itt is előtérbe került, hol jól, hol kevésbé jól tálalva. Még annyit, hogy a film egyes jelenetei teljesen hasonultak a klasszikus, megszakadós 'Indul a bakterház' egyes jeleneteihez, amin már harsogtunk nagyokat, úgyhogy ezen már nem akartunk.

Zlin Soup from naz on Vimeo.

Szirmai Márton: A süllyedő falu (A Román Nemzeti Filmintézet Díja)

Hozzávalók: Fiala János, árokpart, libák, kismalacok, anyadisznó, fura stílusban épült házak, Giorgio Armani, Eu pályázat, „attacsment", 183/96, liba-tyúk bandaháború a hátsó gettó itatóvályúja feletti területért.

A dokumentumfilm egy Békés megyei kis falucskáról, Medgyesbodzásról szól, ahol minden és mindenki átlagos. Vagy csak annak látszik. A háttérben azonban sötét titok lappang. Nemsokára fial Józsi polgármester kocája. Ja, és a talajvíz elszívása miatt a falu nemsokára magába roskad. Mivel pénz nincs, muszáj Európai Uniós forráshoz folyamodni. A falu elkezd angolul tanulni a sikeres pályázat érdekében.

A film jól felépített, nem úgy, mint a házak. Mindent a maga idejében mutat be, például a házak állapotáról kapunk átfogó képek képében (sic!), amire a kultúrsznob újgazdag azt majszolná, „Hmm érdekes stílus. Bauhaus?! Ohhh! „ (Ezt csak azért mondja, mert ráesett a kémény).

Betekintést nyerünk a falu életének mindennapjaiba, a nénik és bácsik - mert csak ez az élőlény tud még a cudar időkben is ezen a talajon jókedvű és szimpatikus maradni - viszonyulását a kialakult helyzethez, valamint néhány akaratlanul is vicces szituációba. Például olyanba, mint amikor a háziorvos és az öreg bácsi egy autentikus aratódalt énekel a szituáció és a beteges agyunk fura összjátékának köszönhetően. Méghozzá ezt: „megérett a búza... reggel bevette a gyógyszerét? 183/96. Magas a per. (háziorvos)" Vagy azt, amikor a drámai helyzet felvázolása után életképként bevágnak egy haszongépjárművet, ami paradicsom- és paprikapalánták tömeges felvásárlására buzdítja a lakosságot. Igen, a paradicsompalánta a legjobb ellenszer. Nem is beszélve arról, amikor tévénézés közben a plafon üzenetet küld az egyik néninek vakolat formájában. Kedves jelenet, ahogy angol tanulás közben Józsi megkapja a hírt, hogy fial a kocája. Mielőtt azonban elmenne levezetni a szülést, még gyorsan felírják a táblára azt, hogy „little pigs", ezzel is növelve a tender megnyerésének esélyét. A tévében meg Fial a János, annak érdekében, hogy tájékoztatást nyújtson a településen történtekről. Hat aranyos kismalac születik, de falun az a szokás, hogy nem szabad dicsérni a jószágot, mert akkor az biztosan beteg lesz. Szóval köptünk egyet a sötétben. A pályázatot végül sikeresen megírták, és mi süllyedjünk el szégyenünkben, ha nem sikerült erre a helyzetre forrást és megoldást találni.

Reto Caffi : A vonalon (A Kulturális És Egyházügyi Minisztérium díja)

Hozzávalók: könyvesbolt, metró, kalauz, előadólány, biztonsági őr férfi, béna imponálás, haláleset, bűntudat, érzelmi katarzis, zokni

Az első olyan film, amit akárhányszor megnéz az ember, nem fogja megunni. Pontosan addig tart, ameddig kell, benne emberi érzelmek fonódnak össze vagy lökik el magukat egymástól. A film egy hitchcocki alaptörténetbe ültetett lélektani tanmese. Adott egy strázsa, aki felfigyel - persze a biztonsági kamera képernyőjére ragasztva szemeit - a bevásárlóközpont könyvesbolti szekciójának női alkalmazottjára. És megtetszik neki. Mivel kiderül, hogy mindennap ugyanazon a metróvonalon utaznak, élőben látva sem lepődik meg a lány kinézetén. Aztán úgy adódik, hogy a következő alkalommal egy férfival látja viszont, akiről azt gondolja, hogy a barátja. Természetesen ideges lesz és látván az idegen férfi későbbi inzultusát egy-két suhanccal, nem segít neki. Csakhogy másnap kiderül, a srácot agyonverték, ráadásul a lány testvére volt.

A jellemek és hátterük tökéletesen passzolnak vagy ellentétesek egymással. A férfi a lelke mélyén együttérző és jóindulatú, de munkájának jellege megköti a kezét, valamint gyarló, mert a lány „barátja" miatti ellenszenvből és gőgből nem segít neki a metróban. Az ő karaktere az a tipikus modernkori fásult, elidegenedett embertípus, aki ha akarna, se merne közbelépni, hacsak nem őrző-védő feladatát látja el.

Először nem tudtuk sajnálni, mert ekkora „hüjegesmedve" volt, de az ő helyzete is más árnyékot vetett a lánnyal való beszélgetések fényében. Az a képessége, amivel az emberek szeméből kiolvassa, hogy ki, milyen szándékú, egyfajta szuperhőssé emeli és kezdi megolvasztani az irányában jéggé fagyott szívünket. Ebből az is kiderül, hogy még a németországi kalauzoknak sem áll jól a szeme. A lány vele ellentétben mindig ugyanaz marad, úgy az üzletben, mint a magánéletben. A film jó érzékkel nyúl ahhoz a lehetőséghez, hogy a karakterek egymásból építkezve, lerántsák magukról mindennapi szerepeik leplét, megmutatva ezzel önnön valójukat.

A mű a 4-es metró alagútjaival ellentétben minden aspektusból összeért, olyannyira, hogy a legjobb külföldi rövidfilm kategóriában jelöve volt a 2008-as Oscar díjra is. Gratulálunk!

A film előzetese itt megtekinthető

Feszt Judit, Somogyváry Gergely : Csempelevél (A fesztivál fődíja)

Hozzávalók: Brazília, Portugália, Norbert, azulejo (ordítsd: ázuleho), csempe, élmények, gondolatok, EMBER, 2009-es Magyar Filmszemle fő- és a legjobb operatőr díja dokumentumfilm kategóriában.

Elsősorban portréfilm, másodsorban dokumentum + klipszerű vágás * Super 8-as kamera / bensőséges hangulat és karizmatikus, mégis naiv bájjal megáldott főszereplő a négyzeten = semmilyen látatlan leírással nem jellemezhető élmény. Ezt a filmet Látni kell. Igen. Nagybetűvel.