Waldo

Minden évben nekem kiemelt helyet foglal el a programok sorában a Körmendi Napok rendezvénysorozat, ami a városban több helyszínen - kastélyudvarban, Fő téren, Rába parton -  kínál táncos, zenés és hagyományőrző programokat egyaránt. A kétnapos rendezvénysorozat megkoronázásaként minden évben színvonalas tűzijátékot láthatnak a Rába partra látogatók. Nem volt ez idén sem másként.

Kánya Dóri

Nekem a Magyar Dal Napja volt, szombathelyiként Szombathelyen élvezve vált a könnyűzene a szeptemberi harminc fokban, LGT-t dúdolva felejthetetlenné. Profi volt a szervezés is, a tömeg pedig irdatlanul magával ragadó, sokszor szó szerint. A helyi tehetségek bemutatkozása mellett országosan ismert zenészek repesztették az ablaküvegeket a Fő téren. Élőzene órákon keresztül, két színpadon - elviselném minden évben.

Én ezen csodás év májusában kezdtem el a Vaskarika csapatánál tevékenykedni. Feltöltöttek kerozinnal, és már szálltam is fel az ég felé! Az első nagyobb robbanás, mellyel eddigi fotóskodásom alatt találkoztam, a Magyar Dal Napja volt. Kísérőrendezvényeivel együtt egész kerek kultúreseménnyé vált. Ódzkodtam és rettegtem a naptól, hisz nekem is kellett fotóznom. Nagyot, fontosat. De amint felszálltam a 30Y buszra, aggályaim szertefoszlottak, helyüket feltöltötte egyfajta felszabadult öröm és fiatalos életigenlés. S ez újabb löketett kapott a Főtéren, ahol várakozásaimat felülmúló tömegek hemperegtek. Mi sem lehet jobb téma a félős, bizonytalan Görczandinak, aki most azt adja elő, hogy fotós?! Estére megtanultam fényképezni és táncolni egyszerre. Egészen belejöttem. Sőt! Azt hiszem, akkor jöttem bele először igazán. Talán ezért olyan emlékezetes számomra az a meleg, szeptemberi délután.

A tavaly nyílt Magház Kultúrkocsma már több koncerttel is a szívembe zárta magát, mégis a decemberi Fuzzbox koncertet emelném ki mind közül. Tetszett a hangzás, a zene, a helyre mindig jellemző családias légkör. Remélem, egyre több zenekar felfedezi magának a helyet, és egyre többféle zenét hallhatunk kedvenccé vált helyünkön. 

Szintén a Magyar Dal Napjához kötöm ezt is, azon belül pedig a Csík koncerthez és a több ezer emberhez, akik egyszerre énekelték a dalokat médiahatással, vagy anélkül. Majorosi Marianna, Csík János és Presser Gábor valami olyat adott akkor, amit csak ritkán lehet hallani. Fantasztikus volt a hangulat és a kivitelezés.

Egyértelműen az Alterába Fesztivál első napján megejtett Firkin koncerten éreztem magam a legjobban! Azt nem tudom, a szabadtéri mulatság szelleme volt-e a hunyó, vagy a felettébb mókás előadás, melyben a hallott zene és a látott koncertkép egymásra kontrázgatva vette el az eszem. Egy biztos: hatalmasat táncoltam ott és akkor, századmagammal egyetemben!
Na meg, semmiképp sem elhanyagolható, hogy megszületett a mi hőn szeretett Magházunk! Csak úgy ontja magából a kiállításokat, koncerteket, zenei esteket. Éljen még sokáig és árasszon el minket értékes szórakozással úgy, hogy fuldokolhassunk a jó Magházas programokban.

Sok rendezvényen voltam, de a VII. Szombathelyi Big Band Fesztivál tetszett a legjobban. Már a délutáni koncertek is értékes zenékkel ajándékoztak meg, de az esti Horváth Meggie, Szabó Tibor András, Rudi Loigge koncert mindent vitt aznap. Fantasztikus örömzenélés volt a színpadon, mondhatni "teltház" a főtéren. Igazi, minden porcikának jóleső koncertélmény volt. 

Ha már "egyéb zenei produkció" téma alá írhatok, elsősorban a Savaria Slam esteket méltányolnám! Októberben indult el a lavina, és a kezdeti lendülettel hamar meghódították Kőszeget is. Ezek az esték mindig kellemes hangulatban telnek. Egy szál fényképezőgéppel megyek, de szájszéli mosollyal és értékekkel térek haza. Minden alkalommal, kivétel nélkül.

Ha tánc, akkor az Energy Dabaston Dance Team évzáró gálája jut először eszembe. Hihetetlen színpadi megoldásokkal, nagyon jó fényjátékkal, érdekes koreográfiákkal és rengeteg lelkes és jó táncos mutatta be egy év munkáját. Nem tudom, hogy mit tudnak kitalálni jövőre, de ezt az élményt nehéz lesz felülmúlni.

Talán ez a legnehezebb kérdés, mivel pár(t)atlanul elfogult vagyok a színházzal kapcsolatban. A Weöres Sándor Színház ezévi összes darabját láttam, akad olyan, amit többször is. Ami a legnagyobbat ütött, az Mohácsi Szentivánéji álomja volt, amin a legtöbbet nevettem, a Karneválszínházi Átváltozások voltak, amin a legjobban meglepődtem, Hamvai Kézről kézre c. darabja volt. Amitől legjobban kikészültem - pozitívan persze - a Soltis Lajos Színház mozgásszínháza, az Asylium volt. Határozottan döntésképtelen vagyok, idén talán majd jobban megy.

Magam mögött tudhatok immár két színielőadás-fotózást, mely a szívem csücske is lett egyben. A Weöres Sándor Színház Kézről-Kézre című darabja volt az első. Szerettem, élveztem, élvezettel fotóztam! S mint minden első élmény, örökre szól.

Szűkül a kör, sajnos egyre kevesebb helyen rendeznek kiállításokat. A Weöres Sándor Színház Thea-tér programjának része a Miért szép? előadássorozat is. Ebbe illeszkedik bele mindig egy adott kiállítás is, így ebben a kérdésben Bartek Péter Pál és T. Takács Tibor színházi kiállításai tetszettek a legjobban szombathelyi szinten. Tihanyban viszont szó szerint csobbantam a kultúrába, a Kortárs Művészeti Fesztivál, az ARTplacc kiállítási része tartolt nálam mindent. Pest, Szépművészeti és Cézanne, ide vagy oda.

Nekem egyik legkülönlegesebb Pásztor Attila tárlata volt a Magház Kultúrkocsmában. Tér és forma bomlott. A galéria helyett a kocsma területe telt fel fotókkal, grafikákkal. Jártomban-keltemben pedig egyre több odalehelt matricát, plafonról lógó gördeszkát vagy éppen deszkáscipőt fedeztem fel. Az az apró hely tökéletes atmoszférát teremtett a fiatalos, lázadó anyagnak, mellyel feltöltötték. Azóta sem láttam ennyire nyitott közösséget, akik engem, az idegent egyből barátjukként kezeltek, s azóta sem láttam a Magházat ennyire kifelé fordulónak, nagynak, formabontás közben harmonikussá válónak.