Álomszótár ébredőknek - Dóczi László festőművész emlékkiállítása a Képtárban
Képgaléria megtekintése2013.01.25. - 12:30 | Kánya Dóra
Egyiken óralap jelzi az idő állhatatosságát, másikon ecsetek merednek megkékült fáradtsággal, a harmadikon naplótöredékek merülnek a festék alá. Mindegyik a magasztos szépségével lavíroz az álom és a valóság között, bennük pedig Dóczi László festőművész ébred újra és újra önnön igazságára. A tavaly elhunyt művésznek állít most emléket a Szombathelyi Képtár, a tárlat április 21-ig látogatható.
HIRDETÉS
A januári időjárás ellenére is szép számmal gyűltek össze érdeklődők a Szombathelyi Képtár idei első kiállításmegnyitójára, ami a tavaly elhunyt Dóczi László festőművésznek állít emléket. 2012-ben még a művész 70. születésnapját ünnepelték volna, most az emléke előtt tiszteleg a megye, a város. Dr. Zsámbéki Mónika művészettörténész megnyitóbeszédében visszaidézte a festő korábbi kiállításait, a rövid életrajzi kitekintés után pedig festészetének kulisszatitkaiba engedett betekintést.
Dóczi László művészete a rejtőzködő értékek közé tartozik, nem menedzselte magát, befelé forduló, visszahúzódó személyiség volt. Nagyon hamar kialakította a rá jellemező kompozíciós elveket, szerkesztési,- képfelépítési módszereket. Képein gyakran tűnik fel egy-egy mitológiai alak, amit az antik görög és római hagyományokból ültetett át modern szemléletvételű alkotásaiba.
Tanulmányozta egyebek között Firenze, Róma, Nápoly építészetét, bár nem tartozott az utazó művészek közé. Közelérezte magához a régi falusi világ letűnt emlékeit, eszközeit, embereit, könnyen azonosulni tudott a természettel. Képein is gyakorta visszaköszönnek ennek az életformának jellemezői, mint a kemence, a sütő, vagy a mángorló. Formanyelve egyedi volt a 70-es, 80-as években Vas Megyében, ám a vidéki lét gátolta országos kiteljesedését, ismertségét, és elismertségét.
Korán kialakult a stílusa. Nem festett tájképet, vagy csendéletet, hanem a valós tárgyakat kiemelte megszokott környezetükből, azokat új síkokban, új kapcsolatai elemekkel társította. Az átlényegített motívumok mellett játszott a festmények felületi megdolgozásával, relief-szerű, térből kiemelkedő tárgyakat illesztett munkáiba. Nála a valóvilág keveredik az álomvilággal, szürreális, meseszerű idearendszer az övé.
A korai időszak visszafogott színhasználata kivilágosodik, később élénk, vidám színekben tör utat. A pasztellosabb barnától a harsány ciklámenig rengeteg példával találkozhat a néző. A legmegrázóbb képe az utolsók közül való, címe az Útszéli kereszt, melyen a felirat így szól: „Én ámulok, hogy meghalok."
A kiállítás április 21-ig látogatható a Szombathelyi Képtárban.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás